irodalmár

Hungarian

First attested in 1856. From irodalom (“literature”) +‎ -ár (noun-forming suffix).^[1]

This entry needs an audio pronunciation. If you are a native speaker with a microphone, please record this word. The recorded pronunciation will appear here when it's ready.

irodalmár (plural irodalmárok)

litterateur, man of letters, woman of letters (person engaged in literary pursuits)
literary historian (a historian of literature)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	irodalmár	irodalmárok
accusative	irodalmárt	irodalmárokat
dative	irodalmárnak	irodalmároknak
instrumental	irodalmárral	irodalmárokkal
causal-final	irodalmárért	irodalmárokért
translative	irodalmárrá	irodalmárokká
terminative	irodalmárig	irodalmárokig
essive-formal	irodalmárként	irodalmárokként
essive-modal	—	—
inessive	irodalmárban	irodalmárokban
superessive	irodalmáron	irodalmárokon
adessive	irodalmárnál	irodalmároknál
illative	irodalmárba	irodalmárokba
sublative	irodalmárra	irodalmárokra
allative	irodalmárhoz	irodalmárokhoz
elative	irodalmárból	irodalmárokból
delative	irodalmárról	irodalmárokról
ablative	irodalmártól	irodalmároktól
non-attributive possessive - singular	irodalmáré	irodalmároké
non-attributive possessive - plural	irodalmáréi	irodalmárokéi

Possessive forms of irodalmár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	irodalmárom	irodalmáraim, irodalmárjaim
2nd person sing.	irodalmárod	irodalmáraid, irodalmárjaid
3rd person sing.	irodalmára, irodalmárja	irodalmárai, irodalmárjai
1st person plural	irodalmárunk	irodalmáraink, irodalmárjaink
2nd person plural	irodalmárotok	irodalmáraitok, irodalmárjaitok
3rd person plural	irodalmáruk, irodalmárjuk	irodalmáraik, irodalmárjaik

^ irodalmár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)