kitesz

Hungarian

Etymology

ki- (“out”) +‎ tesz (“to put”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkitɛs]
• Hyphenation: ki‧tesz
• Rhymes: -ɛs

Verb

kitesz

1. (transitive) to put out (to place something or someone to a visible, external location) out of somewhere: -ból/-ből, to somewhere: lative suffixes

   Synonyms: kirak, kipakol, kihelyez

   Kitettem a könyvet a táskámból az asztalra. ― I put the book out from my bag on the table.

2. (transitive) to display, show (to place something on display, e.g. in the shop window)

   Synonyms: kifüggeszt, kiállít

3. (transitive) to put out, dismiss, fire, sack (to remove from office)

   Synonyms: elbocsát, meneszt, kidob

4. (transitive) to account for, number, total, amount to, add up to, make up (to constitute in amount or portion)
5. (transitive) to subject, expose someone (to something -nak/-nek) (to cause to undergo)

   Synonyms: veszélyeztet, kiszolgáltat

6. (transitive) to punctuate (to add punctuation marks to a text)

   Synonyms: kiír, feltesz, feltüntet

   kiteszi az írásjeleket ― to punctuate a text

7. (intransitive, construed as kitesz magáért) to do one’s utmost, give one’s all (to make the utmost effort; to contribute using all of one’s abilities and resources)

   Synonym: helytáll

Conjugation

conjugation of kitesz

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiteszek	kiteszel	kitesz	kiteszünk	kitesztek	kitesznek
		Def.	kiteszem	kiteszed	kiteszi	kitesszük	kiteszitek	kiteszik
		2nd-p. o.	kiteszlek	―
	Past	Indef.	kitettem	kitettél	kitett	kitettünk	kitettetek	kitettek
		Def.	kitettem	kitetted	kitette	kitettük	kitettétek	kitették
		2nd-p. o.	kitettelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog tenni.
	Archaic Preterit	Indef.	kitevék or kitők/kiték	kitevél or kitől/kitél	kiteve or kitőn/kitén	kitevénk or kitőnk/kiténk	kitevétek or kitőtök/kitétek	kitevének or kitőnek/kitének
		Def.	kitevém or kitőm/kitém	kitevéd or kitőd/kitéd	kitevé	kitevénk or kitők	kitevétek	kitevék
		2nd-p. o.	kitevélek or kitőlek/kitélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kitesz vala, kitett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kiteendek	kiteendesz	kiteend	kiteendünk	kiteendetek	kiteendenek
		Def.	kiteendem	kiteended	kiteendi	kiteendjük	kiteenditek	kiteendik
		2nd-p. o.	kiteendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kitennék	kitennél	kitenne	kitennénk	kitennétek	kitennének
		Def.	kitenném	kitennéd	kitenné	kitennénk (or kitennők)	kitennétek	kitennék
		2nd-p. o.	kitennélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kitett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kitegyek	kitegyél	kitegyen	kitegyünk	kitegyetek	kitegyenek
		Def.	kitegyem	kitedd or kitegyed	kitegye	kitegyük	kitegyétek	kitegyék
		2nd-p. o.	kitegyelek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kitett légyen
Infinitive	kitenni		kitennem	kitenned	kitennie	kitennünk	kitennetek	kitenniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	kitevés or kitétel		kitevő	kitett	kiteendő	kitéve (kitevén/kitévén)		kitetet or kitétet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem tesz ki or ki is tesz.

potential conjugation of kitesz

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kitehetek	kitehetsz	kitehet	kitehetünk	kitehettek	kitehetnek
		Def.	kitehetem	kiteheted	kiteheti	kitehetjük	kitehetitek	kitehetik
		2nd-p. o.	kitehetlek	―
	Past	Indef.	kitehettem	kitehettél	kitehetett	kitehettünk	kitehettetek	kitehettek
		Def.	kitehettem	kitehetted	kitehette	kitehettük	kitehettétek	kitehették
		2nd-p. o.	kitehettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	kiteheték	kitehetél	kitehete	kiteheténk	kitehetétek	kitehetének
		Def.	kitehetém	kitehetéd	kiteheté	kiteheténk	kitehetétek	kiteheték
		2nd-p. o.	kitehetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. kitehet vala, kitehetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kitehetendek or kiteendhetek	kitehetendesz or kiteendhetsz	kitehetend or kiteendhet	kitehetendünk or kiteendhetünk	kitehetendetek or kiteendhettek	kitehetendenek or kiteendhetnek
		Def.	kitehetendem or kiteendhetem	kitehetended or kiteendheted	kitehetendi or kiteendheti	kitehetendjük or kiteendhetjük	kitehetenditek or kiteendhetitek	kitehetendik or kiteendhetik
		2nd-p. o.	kitehetendelek or kiteendhetlek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kitehetnék	kitehetnél	kitehetne	kitehetnénk	kitehetnétek	kitehetnének
		Def.	kitehetném	kitehetnéd	kitehetné	kitehetnénk (or kitehetnők)	kitehetnétek	kitehetnék
		2nd-p. o.	kitehetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kitehetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kitehessek	kitehess or kitehessél	kitehessen	kitehessünk	kitehessetek	kitehessenek
		Def.	kitehessem	kitehesd or kitehessed	kitehesse	kitehessük	kitehessétek	kitehessék
		2nd-p. o.	kitehesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kitehetett légyen
Inf.	(kitehetni)		(kitehetnem)	(kitehetned)	(kitehetnie)	(kitehetnünk)	(kitehetnetek)	(kitehetniük)
Positive adjective			kitehető	Neg. adj.	kitehetetlen	Adv. part.	(kitehetve / kitehetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem tehet ki or ki is tehet.

Derived terms

• kitehető
• kiteszeget

 

Expressions

• kiteszi a lábát
• kiteszi a lelkét
• kiteszi a szűrét
• nem teszi ki az ablakba

 

Further reading

• kitesz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN