szláv

Hungarian

Etymology

From German Slawe, from Medieval Latin Sclavus, from Byzantine Greek Σκλάβος (Sklábos); see that entry for more. Doublet of csaó.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈslaːv]
• Hyphenation: szláv
• Rhymes: -aːv

Adjective

szláv (not comparable)

1. Slavonic, Slavic

Noun

szláv (countable and uncountable, plural szlávok)

1. Slav (person)
2. Slavonic (language)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szláv	szlávok
accusative	szlávot	szlávokat
dative	szlávnak	szlávoknak
instrumental	szlávval	szlávokkal
causal-final	szlávért	szlávokért
translative	szlávvá	szlávokká
terminative	szlávig	szlávokig
essive-formal	szlávként	szlávokként
essive-modal	—	—
inessive	szlávban	szlávokban
superessive	szlávon	szlávokon
adessive	szlávnál	szlávoknál
illative	szlávba	szlávokba
sublative	szlávra	szlávokra
allative	szlávhoz	szlávokhoz
elative	szlávból	szlávokból
delative	szlávról	szlávokról
ablative	szlávtól	szlávoktól
non-attributive possessive - singular	szlávé	szlávoké
non-attributive possessive - plural	szlávéi	szlávokéi

Possessive forms of szláv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szlávom	szlávaim
2nd person sing.	szlávod	szlávaid
3rd person sing.	szlávja	szlávai
1st person plural	szlávunk	szlávaink
2nd person plural	szlávotok	szlávaitok
3rd person plural	szlávjuk	szlávaik

Derived terms

• délszláv

 

Further reading

• szláv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN