tisztviselő

Hungarian

Etymology

tiszt +‎ viselő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtistviʃɛløː]
• Hyphenation: tiszt‧vi‧se‧lő
• Rhymes: -løː

Noun

tisztviselő (plural tisztviselők)

1. official (office holder invested with powers and authorities)

   Synonyms: hivatalnok, tisztségviselő, aktakukac, (the latter two are pejorative) tintanyaló

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	tisztviselő	tisztviselők
accusative	tisztviselőt	tisztviselőket
dative	tisztviselőnek	tisztviselőknek
instrumental	tisztviselővel	tisztviselőkkel
causal-final	tisztviselőért	tisztviselőkért
translative	tisztviselővé	tisztviselőkké
terminative	tisztviselőig	tisztviselőkig
essive-formal	tisztviselőként	tisztviselőkként
essive-modal	—	—
inessive	tisztviselőben	tisztviselőkben
superessive	tisztviselőn	tisztviselőkön
adessive	tisztviselőnél	tisztviselőknél
illative	tisztviselőbe	tisztviselőkbe
sublative	tisztviselőre	tisztviselőkre
allative	tisztviselőhöz	tisztviselőkhöz
elative	tisztviselőből	tisztviselőkből
delative	tisztviselőről	tisztviselőkről
ablative	tisztviselőtől	tisztviselőktől
non-attributive possessive - singular	tisztviselőé	tisztviselőké
non-attributive possessive - plural	tisztviselőéi	tisztviselőkéi

Possessive forms of tisztviselő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tisztviselőm	tisztviselőim
2nd person sing.	tisztviselőd	tisztviselőid
3rd person sing.	tisztviselője	tisztviselői
1st person plural	tisztviselőnk	tisztviselőink
2nd person plural	tisztviselőtök	tisztviselőitek
3rd person plural	tisztviselőjük	tisztviselőik

Derived terms

• köztisztviselő
• tisztviselőnő

 

References

• Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• tisztviselő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN