Pangea
A Pangea vagy Pangaea (ógörög Παγγαία, azaz „az egész föld”) az a szuperkontinens, amely a paleozoikum és mezozoikum korszakokban létezett és amelyből a lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens.
| Pangea | |
 | |
| A Pangea széttöredezésének animációja | |
| Földtörténeti adatok | |
| Kor | 320–150 Ma |
| Idő | kora karbon – késő jura |
| Elhelyezkedése | |
 | |
| Pangea térképe | |
A nevet először valószínűleg a német Alfred Wegener, a kontinensvándorlás elméletének felvetője használta 1920-ban.
A Pangea nagyjából vastag kifli alakú volt, a két begörbülő vége a Tethys-tengert fogta közre. A kontinens hatalmas mérete miatt belső területei nagyon szárazak lehettek. A szárazföldi állatok a Pangeán keresztül gyakorlatilag a mai Északi-sarktól a Déli-sarkig szabadon vándorolhattak.
A szuperkontinenst körbefogó ősóceán a Panthalassza nevet kapta.
A Pangea mintegy 180 millió évvel ezelőtt (mya) kezdett darabokra törni, a jura korban, először délen Gondwana, északon Laurázsia kontinensekre, amelyek később tovább töredeztek és megszülettek a mai kontinensek.
Nem a Pangea volt az első szuperkontinens. A fellelhető bizonyítékokból a tudósok rekonstruálták a 600 millió évvel ezelőtt létrejött, Pannotiának nevezett elődjét, ami 50 millió évig létezett. Egy másik, a Rodinia egy még korábbi lehetséges szuperkontinens, kb. 1,1 milliárd évvel ezelőtt születhetett és 750 millió évvel ezelőtt szűnhetett meg.
Pangea kialakulása
A szuperkontinensek kialakulása és szétszakadása ciklikusan ismétlődik a Föld történetében. Pangea előtt más szuperkontinensek is voltak. Az úgynevezett Columbia (vagy Nuna) 2,0-1,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban állt össze. Columbia felbomlása után a következő szuperkontinens Rodinia, amely az előző töredékeinek növekedése és egyesülése útján alakult ki. Rodinia mintegy 1,1 milliárd évvel ezelőttől körülbelül 750 millió évvel ezelőttig állt fenn, de a pontos konfigurációja és geodinamikai története közel sem olyan jól ismert, mint a későbbi szuperkontinenseké, Pannotiáé és Pangeáé.
Amikor Rodinia felszakadt, három részre oszlott: Protolaurázsiára, Protogondwanára, és a kisebb Kongó-kratonra. Protolaurázsiát és Protogondwanát a Prototethys-óceán választotta el egymástól. Majd Protolaurázsia is feltöredezett, ezzel alakultak ki Laurentia, Szibéria és Baltika kontinensek. Baltika Laurentiától keletre Szibéria pedig Laurentiától északkeletre távolodott el. A felosztással két új óceán is keletkezett, az Iapetus-óceán és Paleoázsiai-óceán. A legtöbb fent említett szárazföld ismét egyesült, hogy létrehozzák a viszonylag rövid életű Pannotia szuperkontinenst. Ez a szuperkontinens nagy földterületeket foglalt magában a sarkvidékek és az egyenlítő közelében, amelyeket csak viszonylag keskeny csík kötött össze.
Pannotia 540 millió évvel ezelőttig állt fenn, a kambrium időszak kezdetéig, majd felszakadozott, aminek következtében kialakultak Laurentia, és Baltika kontinensek, valamint a déli szuperkontinens, az első Gondwana, amely magában foglalta a mai Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Madagaszkárt, Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, az Arab-félszigetet és Indiát. A kambriumi időszakban Laurentia kontinens, amelyből a későbbi Észak-Amerika alakult ki, az egyenlítőn helyezkedett el és három óceán vette körül: északon és nyugaton a Panthalassza-óceán, délen az Iapetus-óceán és keleten a Hanti-óceán.
A legkorábbi ordovíciumban, körülbelül 480-470 millió évvel ezelőtt, Avalonia mikrokontinens - ami azokat a földtöredékeket foglalta magában, amelyekből Kelet-Új-Fundland, a Brit-szigetek déli része, Belgium egyes részei, Észak-Franciaország, Új-Skócia, New England, Ibéria és Északnyugat-Afrika alakult ki - szakadt le Gondwanáról[1] és kezdte meg útját Baltika és Laurentia felé. Avalóniát Baltikától a Tornquist-óceán, Laurentiától az Iapetus-óceán választotta el. Baltika, Laurentia és Avalonia a késő ordovicium és a korai szilur időszakok alatt egyesültek a kaledóniai hegységképződéshez vezető kontinentális ütközések során, létrehozva az Euramerika vagy Laurussia nevű kisebb szuperkontinenst, egyúttal bezárva a Tornquist- és az Iapetus-óceánt. Paleomágneses és állattani tanulmányok arra utalnak, hogy a Baltika és Avalónia közötti ütközés megelőzte a Laurentia és Avalónia közöttit.[2] Részben ez utóbbi ütközés eredményezte az Appalache-hegység északi részének kialakulását. Szibéria EurAmerica közelében helyezkedett el, a Hanti-óceánnal a két kontinens között. Mindeközben Gondwana lassan a Déli-sark felé sodródott. Ez volt Pangea kialakulásának első lépése.
Pangea kialakulásának második lépése Gondwana és Euramerika összeütközése volt. A szilur időszakban Dél-Európa leszakadt Gondwanáról és elkezdett Euramerika felé mozogni az újonnan alakult Rheic-óceánon keresztül, majd összeütközött Baltika déli peremével a devon időszakban, bár az utóbbi mikrokontinens egy víz alatti lemez volt ekkortájt. Az Iapetus-óceán testvér óceánja, a Hanti-óceán összezsugorodott, amint egy Szibériáról leszakadt szigetív összeütközött Kelet-Baltikával(amely már Euramerika része volt). Emögött a szigetív mögött egy új óceán volt, az Ural-óceán. A késő szilur időszakban Észak-és Dél-Kína leszakadt Gondwanáról és észak felé vette az irányt, egyre szűkítve az útjukba eső a Prototethys-óceánt, egyúttal megnyitva az új Paleotethys-óceánt délen.
A devon időszakban, Gondwana maga vette az irányt Euramerika felé, így szűkítve a Rheic-óceánt. A korai karbon időszakban Északnyugat-Afrika összeért Euramerika délkeleti partjával, kialakítva az Appalache-hegység déli részét, valamint az Atlasz-hegységet. Dél-Amerika északi irányba, Euramerika déli része felé mozgott, míg Gondwana keleti része (India, Antarktisz, Ausztrália) az egyenlítőtől a Déli-sark felé vándorolt. Észak-Kína és Dél-Kína önálló kontinensek voltak. A Kazakhsztánia mikrokontinens összeütközött Szibériával. (Szibéria évmilliókig önálló kontinens volt Pannotia felbomlásától a közép-karbon időszakig.)
A késő karbonban Nyugat-Kazakhsztánia összeütközött Baltikával, bezárva a köztük lévő az Ural-óceánt, és a Prototethys nyugati medencéjét (uráli hegységképződés), így a kialakulását nemcsak az Urál-hegység, hanem Laurázsia szuperkontinens is. Ez volt Pangea kialakulásának utolsó lépése. Közben Dél-Amerikában is összeütközött Dél-Laurentiával, bezárva a Rheic-óceánt és kialakítva Appalache-hegység legdélibb részét és a Ouachita-hegységet. Ekkorra Gondwana ismét a Déli-sark közelébe került és gleccserek alakultak ki az Antarktisz, India, Ausztrália, Dél-Afrika és Dél-Amerika területén. Szintén a késő karbon időszakban az észak-kínai tömb összeütközött Szibériával, teljesen lezárva a Prototethys-óceánt.
A korai perm időszakban Kimméria vált le Gondwanáról és indult el Laurázsia felé, így zárva be a Paleotethys-óceánt, de kialakult egy új óceán, a Tethys-óceán Kimmériától délre. A legtöbb szárazföld egyben volt. A triász időszakban, Pangea egy kissé elfordult, és a kimmériai lemez pedig átvándorolt az egyre csökkenő Paleotethys-óceánon a középső jura időszakig. A Paleotethys nyugatról kelet felé bezáródott, ami a kimmériai hegységképződéssel járt. Pangea, amely úgy nézett ki, mint egy nagy C betű, amelynek belsejében az új Tethys-óceán volt, riftesedni kezdett a középső jura időszakban, amit alább fejtünk ki.
Hasadékok keletkezése (riftesedés) és feltöredezés
Pangea felbomlásának három fő fázisa volt.Az első szakasz a középső jura szakasz elején (mintegy 175 millió éve) kezdődött a Thetysz-óceán kelet-nyugati irányú hasadékának kialakulásával, ami keleten a Csendes-óceán keletkezéséhez, nyugaton pedig végül Laurázsia és Gondwana szuperkontinensek szétválásához vezetett. Az Észak-Amerika és Afrika közötti a riftesedés több kisebb hasadékot keletkeztetett, az egyik hasadék eredménye egy új óceánban jelenik meg, az Észak-Atlanti-óceánban.
Az Atlanti-óceán felnyílása nem egy egységes folyamat volt; először az északi-központi Atlanti medencében keletkezett hasadék. A déli Atlanti-óceán ,mindaddig nem nyílt szét, amíg a Kréta időszakban Laurázsia nem kezdett az órajárással egyező irányú forgásba, ami Észak-Amerika észak felé történő és Eurázsia dél felé történő elmozdulásával járt. Laurázsiának ez az elfordulása a Thetysz-óceán bezáródásához vezetett. Eközben Afrika másik oldalán Kelet-Afrika, Antarktisz és Madagaszkár módosuló határai mentén új hasadékok keletkeztek, amelyek nemcsak a délnyugati Indiai-óceán kialakulásához vezettek, hanem a kréta időszakban szét is nyitották azt.
The second major phase in the break-up of Pangaea began in the Early Cretaceous (150–140 Ma), when the minor supercontinent of Gondwana separated into multiple continents (Africa, South America, India, Antarctica, and Australia). About 200 Ma, the continent of Cimmeria, as mentioned above (see "Formation of Pangaea"), collided with Eurasia. However, a subduction zone was forming, as soon as Cimmeria collided.
Pangea felbomlásának második fő szakasza a korai kréta szakaszban (150-140 millió éve) kezdődött, amikor Gondwana szuperkontinens több kontinensre (Afrika, Dél-Amerika, India, Antarktisz és Ausztrália) tagolódott. Mintegy 200 millió éve Kimméria kontinens, mint fent már megjegyeztük (lásd: "Pangea kialakulása"), egyesült Eurázsiával. Az összeütközéssel azonban egy szubdukciós zóna keletkezett.
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pangaea című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Horváth Mária: Bevezetés a földtörténetbe 11. 2007. Paleozoikum
- Lemeztektonikai összefoglaló. (angolul)
- S.B. Lyngsie, H. Thybo: A new tectonic model for the Laurentia−Avalonia−Baltica sutures in the North Sea: A case study along MONA LISA profile 3
- Pangea animáció.
- Pangea Google képek.
- Wegenertől Harry Hessig. (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
- PTE-TTK: animáció a Pangea feldarabolódásáról