Toll
A toll a madarak kültakarójának jellemző része, evolúciójuk során testük egyik legtökéletesebben specializálódott képlete. Könnyű, erős, de rugalmas és nehezen törik. Történetileg idősebb, mint a madarak maguk: már dinoszaurusz őseik is rendelkeztek tollakkal.
A tollak összessége alkotja a tollazatot. A tollazat jellemző a madarak egyes csoportjaira, gyakran ennek alapján felismerhetők (a magyar közmondás szerint: „Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg”). Szerepe van a repülésben, az állat testének hő, illetve víz elleni szigetelésében, és gyakran a rejtőzködésben vagy az udvarlásban is. A tollak száma is jellemző a fajra: egy hattyúfaj egyedeinek testén több, mint 25 ezer tollat számoltak meg, egy bizonyos kolibrifaj testén mintegy 940-et.
A tollak a bőr irharétegében lévő szemölcsökből fejlődnek ki. A madarak testén a tollas pászták tollatlan mezsgyékkel váltakoznak, utóbbiak a testhajlatokra, illetve a hasi oldalra jellemzők. Tollaikat a farok alatti mirigyek termelte váladékkal vízhatlanítják a madarak, például amikor „tollászkodnak”. A tollazatot évente legalább egyszer levedlik, azaz a régi, elhasználódott tollazat lehull és helyébe új tollak nőnek.
A tollazat a madár nemére és életkorára is jellemző. Fióka korukban pelyhekhez hasonlít és színében, mintázatában eltérő a felnőtt madarak tollazatától. Változik a tollazat akkor is, amikor a madár költ, ilyenkor a hasat fedő, oldalról behajló tollak kihullanak. A téli időszakban ugyanazon egyed testét több toll fedi, mint nyáron.
A jellemző tolltípusok:
- Pehely- vagy testtollak - Közvetlenül a bőr fölött helyezkednek el, ágaik puhán szétterülők. Jó hőszigetelők.
- Kantár- vagy fedőtollak - A pehelytollak felett helyezkednek el.
- Evező- és kormánytollak - A repülésben van jelentős szerepük, formájuk, nagyságuk, színük változatos.
- Módosult dísztollak.
Az emberi kultúrában
A tollat az ember számos különböző formában használta és használja fel. Volt fejfedő- illetve ruhadísz, rangjelölő szimbólum, íróeszköz, párnatöltelék, sőt még fegyvertartozék is (nyílvesszőtoll).[1] Érdekes észrevenni, hogy a madarak háztetőcserép-szerűen egymásra boruló tollazati mintázatát (szimmetria) is eltanulta az ember a természettől. Nemcsak a toll egymagában, hanem a toll, mint állati testet fedő tollrendszer is ismeretgazdagításra szolgált.