Bodrogszentes

	Bodrogszentes (Svätuše)
	Református templom
	; Bodrogszentes zászlaja
	; Bodrogszentes zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Polgármester	Liszkai Gusztáv
Irányítószám	076 83
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
	Népesség
Teljes népesség	779 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	83 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Terület	10,16 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 25′ 60″, k. h. 21° 55′ 00″48.433333°N 21.916667°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 60″, k. h. 21° 55′ 00″48.433333°N 21.916667°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrogszentes témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nem tévesztendő össze a következővel: Szentes.

Bodrogszentes (szlovákul: Svätuše, korábban Plešany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

Királyhelmectől 4 km-re, nyugatra található.

Története

1245-ben „Scuntes” néven említik először. Már ekkor állt a Mindenszentek tiszteletére szentelt, római katolikus temploma. 1423-ban 37 lakott és 12 üres portát számoltak össze a faluban. Birtokosai többek között a Csapi, Kerecsenyi és Csicseri családok voltak. 1541–1548-ban már csak 5-18 lakott portája létezett. A 17. században a Balassa, Sennyey, Vécsey és Dőry családok birtoka.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZENTES. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Gr. Sennyei, és több Urak, lakosai katolikusok, és többen reformátusok, fekszik Nagy-Kövesdhez közel, Véke, Nagy Gereshez sem meszsze; határja 2 nyomásbéli, jó fekete nyirok a’ szántóföldgye, réttye apró szénát termő, szép sík mező az egész határja, erdeje nints, szőleje kevés, tseresznyéből több hasznot vesznek, mint borokból; a’ helység felett van egy hegy, mellyben olly lapos kövek vannak, hogy minden faragás nélkűl padlázatra lehet fordítani; határos vele Keresztúr nevű puszta, melly a’ Leleszi Uradalomhoz tartozik, van szép erdeje, gyékényes és nádas tava is; határos vele ismét Abaháza puszta is, mellyet a’ Szentesi lakosok, mint határokban lévőt szántyák, és használlyák.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szentes, magyar falu, Zemplén vmegyében, Király-Helmecz fiókja, 82 kath., 659 ref., 56 zsidó lak., ref. anyatemplommal. Szántófölde 841 h. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.”^[3] A 19. század végén pusztított filoxérajárvány elszegényítette a főként szőlőtermelésből élő községet.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogszentes, kisközség a Bodrogközben, 175 házzal és 939 református vallású magyar lakossal. Körjegyzőségi székhely. A postája és a távírója Királyhelmeczen van, a vasúti állomása pedig Perbenyiken. A Szentesi, másként Makó család ősi fészke. 1377-ben Zenthesi Makó fia Pálé, kinek fiágon magva szakadván, női ágon 1411-ben a Csapiak, 1423-ban a Kerecsényiek osztozkodnak rajta, 1438-ban pedig a Csicseriek és a vele osztályos családok. 1444-ben Pike Balázs az ura. 1453-ban ismét egy Makó nevű ura bukkan fel, de egy évvel később Eszenyi (Ezen) Istvánt iktatják egyes részeibe. 1465-ben Bacskai István és Tárkányi István, 1493-ban Czékei János és a Zétényiek, 1499-ben pedig Zenthesi Benedek is birtokosokúl szerepelnek. A XVI. század elején, 1507-ben Semsei Ferenczet iktatják egyes birtokrészeibe, 1550-ben Skaricza Mátyást, 1558-ban SoósJánost, 1580-ban Golopy Gáspárt, 1590-ben Kornis Dorottyát, 1594-ben Rákóczy Zsigmondot és Ferenczet, de az 1598-iki összeírás már ismét más birtokosokat sorol fel, ú. m. Kún Gáspárt, Melith Pált, Anárcsy Istvánt, Bakos Jánost, 'Sennyey Istvánt, Paczoth Ferenczet, Pinkóczy Ferenczet és Herczeg Ferenczet. 1613-ban Paczoth Ferencz özvegye Balassa Anna, 1629-ben 'Sennyey Sándor, 1654-ben a Tárkányiak is birtokosok. 1688-ban a Tárkányi és 'Sennyey részt 'Sennyey III. István kapja. A 'Sennyeyeket 1742-ben a Dőryek követik, de ez a rész 1800-ban ismét a 'Sennyeyeké lesz. 1693-ban Vécsey Sándort is egy rész birtokába iktatják. 1808-ban Szimay Antal kap egy részre királyi adományt, de vele együtt Bémer Antal is birtokos itt, azután még a báró Ghillányi, Ibrányi, Nemessányi és Gyulay családok. Most gróf Mailáth Józsefnek és NyomárkayJózsefnek van itt nagyobb birtokuk. A község határában, a Pilis-hegyen, valamely nagyobb épületnek a nyomai láthatók, melyet a hajdani szentesi vár maradványainak tartanak. Református temploma ősrégi és előrésze, a toronynyal, román stilben épült. 1423-ban már fönnáll ez a kőtemploma, melynek tornya akkor leomlott. A templom szentélye korai gót stílű s a hajónak külső falában szintén csúcsíves ú. n. "szamárhátú" befalazott ajtó látható. Belsejét 1794-ben újították meg utoljára és karzatját magyaros díszítésű fabetéttel látták el. Szentes közelében fekszik Abaháza-puszta, hajdan község és 1434-ben Palóczi Zsigmond birtoka. 1437-ben Pike Balázs, 1445-ben Csorba András, 1465-ben Bacskai István és Tárkányi István, 1493-ban Czékei János vannak említve birtokosaiként. 1550-ben Skaricza Mátyás, 30 évvel később Golopy Gáspár a birtokosa, de 1629-ben már praedium és 'Sennyey Sándor az ura. Első, ősi birtokosa azonban az Abaházy család volt. A község határában több kőbánya van.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Kultúrházát 1941. november 8-án avatták fel.

Népessége

1910-ben 966-an, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták.

2001-ben 914 lakosából 872 magyar és 33 szlovák volt.

2011-ben 842 lakosából 780 magyar és 41 szlovák volt.

2021-ben 779 lakosából 671 magyar (86,1%), 90 szlovák, 6 cseh, 2 ukrán, 1 egyéb, 9 ismeretlen nemzetiségű volt.^[5]

Gazdasága

Kőbánya
Mezőgazdaság

Híres emberek

Itt született 1949. október 9-én Kulcsár Ferenc költő, író, esszéíró, publicista, műfordító, szerkesztő.^[6]

Nevezetességei

A jelenkori református templom építésének pontos ideje ismeretlen, azonban egy 1228-ban íródott oklevél már említi. A román stílusban épített templomot a 15. században egy villámcsapás rombolása után gótikus stílusban átalakították. A belső, fakazettás, festett mennyezetet és a karzatot a beregi templomok mintájára, az 1794-es felújításkor készítették. A karzat homlokzatán magyar nyelvű festett vers írja le az akkori felújítást. Legutóbb 1907-ben bővítették egy északi apszissal Sztehlo Ottokár tervei szerint. Tornya és kegyúri kara a 13. századból való. A riolitból faragott, román stílusú portálé anyagában és formájában emlékeztet a közeli karcsai temploméra.^[7] Tetőszerkezetét 2006-ban újították fel, festett kazettás mennyezetének restaurálási munkálatai 2007-ben kezdődtek.