Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

„Alberto Sordi” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a →‎Élete: kisjav.
29. sor: 29. sor:
Karrierje hét évtizedet ölel át. Ezen időszak alatt komikus és drámai szerepeivel az olasz mozi ikonjává vált. Filmkarrierje a harmincas évek végén indult epizód és másodrangú szerepekkel a [[háború]]s filmekben.
Karrierje hét évtizedet ölel át. Ezen időszak alatt komikus és drámai szerepeivel az olasz mozi ikonjává vált. Filmkarrierje a harmincas évek végén indult epizód és másodrangú szerepekkel a [[háború]]s filmekben.


A [[második világháború]]t követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változataiban Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó [[Federico Fellini]] ''Fehér sejk''-je ([[1952]]), valamint a ''[[A bikaborjak]]'' – I vitelloni ([[1953]]). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt játszik. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játssza ''Az agglegény'' (Lo scapolo) című filmben, [[Sandra Milo]] mellett. [[1959]]-ben [[Mario Monicelli]] ''A nagy háború'' című munkájában tűnik fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának kiáltják ki. A hollywoodi is elismeri képességeit, amikor [[1963]]-ban a színészi alakítását az ''Il diavolo'' című filmben [[Golden Globe-díj]]jal jutalmazzák. Sordi az angol [[David Niven]] mellett szerepelt a második világháborús ''The Best Enemy'' című komédiában, majd [[1965]]-ben egy másik nagyra értékelt komédiában, a ''Komplexus''okban.
A [[második világháború]]t követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változataiban Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó [[Federico Fellini]] ''Fehér sejk''-je ([[1952]]), valamint a ''[[A bikaborjak]] – I vitelloni'' ([[1953]]). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt játszott. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játszotta ''Az agglegény (Lo scapolo)'' című filmben, [[Sandra Milo]] mellett. [[1959]]-ben [[Mario Monicelli]] ''A nagy háború'' című munkájában tűnt fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának kiáltottak ki. Képességeit a hollywoodi filmvilág is elismerte, amikor [[1963]]-ban a színészi alakítását az ''Il diavolo'' című filmben [[Golden Globe-díj]]jal jutalmazták. Sordi az angol [[David Niven]] mellett szerepelt a második világháborús ''The Best Enemy'' című komédiában, majd [[1965]]-ben egy másik nagyra értékelt komédiában, a ''Komplexus''okban.


Sordi drámai színészként is sikereket aratott. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az ''Egy átlagos kisember'' (Un borghese piccolo piccolo) c. filmben nyújtotta, amelyben egy fiát elvesztő tökéletes elégtételt kereső apát alakít.
Sordi drámai színészként is sikereket aratott. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az ''Egy átlagos kisember'' (Un borghese piccolo piccolo) c. filmben nyújtotta, amelyben egy fiát elvesztő tökéletes elégtételt kereső apát alakít.


[[1984]]-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a ''Tutti dentro'' (Mindenkit börtönbe) c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.
[[1984]]-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a ''Tutti dentro (Mindenkit börtönbe)'' c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.


Sordi röviddel a 83. születésnapja előtt, [[2003]]. [[február 25.|február 25-én]], szívrohamban halt meg. Temetésén több millió ember rótta le a végtisztességét. Ez volt Róma második legnagyobb temetése [[II. János Pál pápa|II. János Pál pápáé]] után, aki egy [[év]]vel később halt meg.
Sordi röviddel a 83. születésnapja előtt, [[2003]]. [[február 25.|február 25-én]], szívrohamban halt meg. Temetésén több millió ember rótta le a végtisztességét. Ez volt Róma második legnagyobb temetése [[II. János Pál pápa|II. János Pál pápáé]] után, aki egy évvel később hunyt el.


== Filmjei ==
== Filmjei ==

A lap 2013. február 28., 19:28-kori változata

Alberto Sordi
Sordi a Lo scapolo (Az agglegény) c. filmben, 1955. (rendezte Antonio Pietrangeli)
Sordi a Lo scapolo (Az agglegény) c. filmben, 1955. (rendezte Antonio Pietrangeli)
Életrajzi adatok
Születési névAlberto Sordi
MűvésznévAlbertone
Született1920. június 15.[1][2][3][4][5]
Róma
Elhunyt2003. február 24. (82 évesen)[1][3][4][5]
Róma[6]
SírhelyCampo Verano
Származásolasz
Díjai
További díjakDavid di Donatello-díj (5×)

Alberto Sordi IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Alberto Sordi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alberto Sordi (Róma, 1920. június 15. – Róma, 2003. február 25.) olasz színész. Hazájában talán a 20. század legnépszerűbb színésze volt. Rendezett is, és ő volt Oliver Hardy olasz szinkronhangja a Stan és Pan filmekben.

Élete

Alberto Sordi Rómában, 1920. június 15-én látta meg a napvilágot egy tanár és egy zenész gyermekeként. Milánóban beiratkozott a színiakadémiára, de római akcentusa miatt hamarosan eltávolították. Ironikusan később ez az akcentus vált védjegyévé.

Karrierje hét évtizedet ölel át. Ezen időszak alatt komikus és drámai szerepeivel az olasz mozi ikonjává vált. Filmkarrierje a harmincas évek végén indult epizód és másodrangú szerepekkel a háborús filmekben.

A második világháborút követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változataiban Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó Federico Fellini Fehér sejk-je (1952), valamint a A bikaborjak – I vitelloni (1953). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt játszott. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játszotta Az agglegény (Lo scapolo) című filmben, Sandra Milo mellett. 1959-ben Mario Monicelli A nagy háború című munkájában tűnt fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának kiáltottak ki. Képességeit a hollywoodi filmvilág is elismerte, amikor 1963-ban a színészi alakítását az Il diavolo című filmben Golden Globe-díjjal jutalmazták. Sordi az angol David Niven mellett szerepelt a második világháborús The Best Enemy című komédiában, majd 1965-ben egy másik nagyra értékelt komédiában, a Komplexusokban.

Sordi drámai színészként is sikereket aratott. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az Egy átlagos kisember (Un borghese piccolo piccolo) c. filmben nyújtotta, amelyben egy fiát elvesztő tökéletes elégtételt kereső apát alakít.

1984-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a Tutti dentro (Mindenkit börtönbe) c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.

Sordi röviddel a 83. születésnapja előtt, 2003. február 25-én, szívrohamban halt meg. Temetésén több millió ember rótta le a végtisztességét. Ez volt Róma második legnagyobb temetése II. János Pál pápáé után, aki egy évvel később hunyt el.

Filmjei

Források

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Sordi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4

Külső hivatkozások

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  5. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)