Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Hangosfilm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Hangosfilm
filmműfaj

A Wikimédia Commons tartalmaz Hangosfilm témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A hangosfilm ("beszélőfilm") olyan mozi, melyben a mozgóképeket hang kíséri.

Története

A mozi a 19. század végén némafilmként alakult ki; a 20. század harmincas éveiig fennmaradt az a szokás, hogy a némafilmek vetítését élőben, általában zongorista vagy orgonista, ritkábban zenekar kísérte. A filmes hang a huszadik század elején képekkel nem szinkronizált hangként született; a húszas évek közepétől terjedt el a 78 rpm-es hanglemez használata zenei kíséretre. A lemezeket speciális gramofonokon játszották le, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a zene betölthesse a helyszínt.

Az úttörők

A hang és kép szinkronizálásának egyik úttörője a francia Eugène Augustin Lauste volt, aki megtervezte az első hangosfilmoptikai rendszereket, és 1906-ban szabadalmaztatta azt a keskeny fénysugarat, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közvetlenül a filmszalagra rögzítse hangot a képek mellé és 1911-ben bemutatta az Egyesült Államokban.[1][2][3]

A szinkronhang prototípusát 1914-ben a messinai Giovanni Rappazzo is megalkotta, akinek a szabadalmát 1921-ben jegyezték be, de az 1924-ben lejárt, mielőtt tulajdonosa kihasználhatta volna az előnyöket, megszerezve a megújításhoz szükséges anyagi forrásokat;[4] Ugyanebben az évben a Fox Film Corporation viszont szabadalmaztatott egy olyan rendszert, amely megegyezik Rappazzóéval, aki naiv módon az amerikai filmtársaságot ellátta terveivel és egy hangosfilmes példánnyal: a történet ebben teljesen hasonló volt Antonio Meucci esetében a telefon feltalálásával.

Elterjedése

Az első filmgyártó cég, amely szinkronhangot rögzített, a Warner Bros. volt, amely 1925-ben megvásárolta a Western Electric cégtől a Vitaphone rendszert, amelyben a hangot egy 16 hüvelykes vinil hanglemezre rögzítették 33⅓ fordulat/perc szögsebességgel.

A Warner által kereskedelmi forgalomba hozott első hangosfilm a Don Giovanni és Lucrezia Borgia volt, amelynek első fizetett nyilvános vetítése a New York-i Warner Theatre-ben volt 1926. augusztus 6-án. A közönség most először hallhatott olyan hangeffektusokat, mint a kardok összecsapása párbaj közben, és a képekkel szinkronizált zenét, amelyet kifejezetten az egyes szekvenciák kommentálására írtak.

A dzsesszénekes, aki a filmet a Vitaphone-ban, a híradót pedig Movietone-ban hirdeti

A képekkel szinkronizált hang nyilvánvalóan lehetővé tette olyan filmek létrejöttét is, amelyekben a hangeffektusok és a zene mellett párbeszédek is hallatszottak, vagyis a beszélő mozi megszületését tette lehetővé. Az első ilyen típusú film – maga a Warner készítette, és 1927. október 27-én mutatták be először – A jazzénekes volt, melyben a különböző dalok mellett a főszereplő közönséghez intézett egyetlen mondata, valamint egy rövid párbeszéde az anyjával.[5] Az első teljes egészében beszélt párbeszédekből álló hangosfilm a Lights of New York volt, melyet szintén a Warner mutatott be 1928. június 8-án. Az, hogy a közönség egyértelműen a hangosfilmeket részesíti előnyben, hamarosan a némafilm hanyatlását idézte elő.

Az első Olaszországban készült hangosfilm Alessandro Blasetti Resurrectioója (1930) volt, amely azonban kereskedelmi okokból csak 1931-ben került a mozikba, és így megelőzte Gennaro Righelli La canzone dell'amore (1930) című filmje.[6]

Szabványok

A szinkronizálás szabványa még nem alakult ki: Amerikában és Európában addig különböztek egymástól a rendszerek, amíg létre nem jöttek azok a protokollok, amelyek egységesítették műszaki jellemzőiket, érvényessé téve azokat az egész világon, és a hálózat váltakozó áramának frekvenciáját vették alapul. Az optikai hangrendszereket már a legkorábbi évektől kezdve tanulmányozták, és két típusuk volt:

A Fox Movietone-filmkamera (1930)

A változó sűrűségű hangsáv nem volt túl sikeres, és hamarosan a filmeket változtatható területű hangsávval rögzítették, ami jobb hangminőséget és nagyobb biztonságot garantált. Valójában, ha a film előhívása nem volt tökéletes, a változó sűrűségű hangsáv is hallgathatatlan lehetett, míg a változtatható területű hangsáv nyomtatásának néhány tökéletlensége nem befolyásolta túlságosan a hangzást. Az optikai hangsáv szabványos helyzetét a film jobb oldalán rögzítették.

Ennél a rögzítési módnál a hangsáv rányomódik a filmre (a keret és a perforáció közé): vékony, átlátszó pályaként jelenik meg sötét háttéren, amelynek szélei hullámosak (változó szélességű sáv). A vetítés során az optikai pálya egy fotocella előtt halad el, és egy gerjesztőlámpa világítja meg. A fénysugarat az optikai nyomvonal úgy modulálja, hogy változó intenzitással takarja a fotocellát, ami viszont ezt a változó intenzitású fényt gyenge elektromos árammá alakítja, amely akusztikusan felerősítve hangot kelt. A rögzítési paraméterek meghatározásában olyan cégek segítettek, mint az RCA és a Kodak.

Dolby

1965-ben a Ray Dolby bemutatta az első rendszert a filmek háttérzaj csökkentésére, a Dolby A-t, amely később a kifinomultabb Dolby Spectral Recording rendszerré fejlődött. Szintén a Dolbytól származik a jelenleg legelterjedtebb rendszer, a Dolby Digital, amely 5 csatornás (három elülső és két surround) digitális formátumban rögzíti a hangot kiterjesztett sávval és egy kifejezetten alacsony frekvenciájú effektusokra, az 5.1-et, sakktáblaszerűen amelyek mindegyike pontokból áll. egy bit az egyik és a másik perforáció között a film két oldalán. Létezik még Dolby Digital Surround Ex, ahol az EX a kiterjesztett kifejezést jelenti, plusz egy hátsó térhatású csatorna, amelyet mátrixozással lehet megoldani, mint a dolby sztereóban. A Dolby jelenleg a 7.1-es sztereoszkópikus 3D-s mozihoz ajánlja, amely 5.1-es bal és jobb háttérrel rendelkezik, amely független az oldalsó bal és jobb oldali környezettől.

Egyéb rendszerek

Más rendszerek is megjelentek, mint például a 7.1 típusú Sony SDDS (a középső jobb és bal középső csatornák is hozzáadásra kerülnek, hogy hanggal töltsék meg a nagy képernyőket), amelynek oszlopa – lilával – van nyomtatva a külső oldalon. a film élei, valamint a DTS rendszer – 5.1, de a DTS ES 6.1 is –, amely azonban nem valódi hangsáv, mivel egy kis sávból áll, amely a normál oszlop és a keret között van elhelyezve, és amely egy külső hangforrás szinkronizálására szolgál (ajánlott CD-k speciális lejátszója) a kivetített képpel. Előnye, hogy a hangminőség változatlan marad a film kopása ellenére a sok vetítés miatt, a nyelv cseréje is lehetséges egyszerűen a CD cseréjével.

Az analóg hangsáv továbbra is együtt létezik a digitális rendszerekkel, különösen tartalék funkcióként, a digitális rendszerek meghibásodása vagy olvasási nehézségei esetén, ami nem is olyan valószínűtlen, tekintettel a film széleinek mechanikus érintkezésére a vetítés során. Az is igaz, hogy a világ nem minden filmszínháza van felszerelve digitális audiorendszerrel.

Jegyzetek

  1. Eugène Augustin Lauste (angol nyelven)
  2. Detecting the History of Sound-on-Film (angol nyelven)
  3. le muse. Novara: De Agostini 
  4. Compie 100 anni Giovanni Rappazzo, inventore del sonoro al cinema, la lotta per il riconoscimento della paternità, Corriere della Sera, 15 ottobre 1993
  5. Massimo Cardillo, Tra le quinte del cinematografo: cinema, cultura e società in Italia 1900-1937, Edizioni Dedalo, Bari, 1987
  6. Michele Giordano, Giganti buoni: da Ercole a Piedone (e oltre) il mito dell'uomo forte nel cinema italiano, Gremese Editore, 1998 p.20

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cinema sonoro című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Testvérprojektek

További információk

  • Székely Sándor: Mikor a film megszólal. Mit várhatunk a beszélőfilmtől?; szerzői, Budapest, 1929
  • Székely Sándor: Hangosfilm hibaforrások és azok kiküszöbölése; Filmtechnika, Budapest, 1930 (A "Filmtechnika" könyvtára)
  • Kérdések és feleletek a hangosfilmtechnikából; összeáll. Kauser János; Vörösváry soksz., Budapest, 1936
  • Lohr Ferenc: Hangtechnika; Centrum, Bp., 1937 (A Magyar Mozgóképüzemek könyvtára)
  • Jámbor Dezső–Lafranco István: Keskenyfilm ABC. Néma és hangosfilm; Összetartás gazdasági szövetkezet A. C. Filmszolgálata, Budapest, 1941
  • Lajta Andor: A tízéves magyar hangosfilm, 1931–1941; Otthon Ny., Budapest, 1941
  • Kádár Miklós: Hangrögzítés. 1. r. Hangosfilm. 2. r. Hanglemez és magnetofon; Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1953 (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából)
  • Kemenes Frigyes: Hangosfilmtechnika. Mozi üzemvezetői és gépkezelői szaktanfolyam; Felsőoktatási Jegyzetellátó soksz., Budapest, 1960
  • Lohr Ferenc: A filmhang esztétikája; Magyar Filmtudományi Intézet, Bp., 1966 (Filmművészeti könyvtár)
  • Lohr Ferenc: A film hangkultúrája. Tanulmányok; Magvető, Bp., 1968 (Elvek és utak)
  • Operatőri ismeretek. Egyetemi jegyzet; Színház- és Filmművészeti Főiskola, Budapest, 1988
    • 2. Erdélyi Gábor: Filmhang ismeretek. A hangmérnök munkája
  • Lohr Ferenc: Hallom a filmet; Magvető, Bp., 1989 (Tények és tanúk)
  • Karcsai Kulcsár István–Kovács Mária–Nemeskürty István: A magyar hangosfilm története a kezdetektől 1939-ig. Előpublikáció; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Budapest, 1975 (Filmművészeti könyvtár)
  • Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon, 1931–1944; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2006
  • Fazakas Áron: Filmhanglexikon; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2014
  • Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig; 3. bőv., jav. kiad.; Kronosz, Pécs, 2014
  • A magyar hangosfilm plakátjai, 1931–1944; szerk. Fekete Dávid; Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér–OSZK, Győr–Budapest, 2016
  • Fazakas Áron: Digitális filmhangrögzítés; Scientia, Kolozsvár. 2023 (Sapientia tankönyvek. Filmtudomány)
További információkat találhatsz Hangosfilm témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben