Ókori Kelet

az ókori Közel-Kelet a mai országhatárokkal

Az ókori Kelet – pontosabban az ókori Közel-Kelet – egyszerre idő- és térbeli elhatárolása a történelem egyik szakaszának, a legkorábbi történeti népek által lakott térségek összefoglaló neve. Az ókor az írásbeliséggel kezdődik, amikor a régészet kizárólagos tárgyköréből az emberiség bekerül a történelemtudomány hatáskörébe. Az írás az újkőkorszak végének terméke, amelyet az eszközkultúra változása és más fontos jellemzők, mint az élelemtermelés, letelepedés terjedése miatt a kőrézkor (chalcolithikum) névvel is említenek, illetve a két periódus összefonódik. Az ókori Közel-Kelet a kőrézkortól a klasszikus ókorig fogja át a kora ókort, kiterjedése a termékeny félholdra és környezetére koncentrálódik, szorosan véve Mezopotámia, Egyiptom és a levantei térség alkotja. Ma már Anatólia is mindenképp ide sorolandó. Peremterületei, mint Szudán, Elám, Urartu is rendkívül fontos szerepet játszottak. A leghosszabb periódusát alkotja az emberiség történetének. Kezdete az i. e. 4. évezred második felére tehető, a mezopotámiai uruki archaikus szövegek megjelenésével. Az írásbeliség terjedésével a hamarosan más térségek is csatlakoztak hozzá. Az i. e. 2. évezred során a keleti kulturális vívmányok elterjedtek, végül a Földközi-tenger medencéjében kialakult a görög nép, amelynek fénykorától, az i. e. 6. századtól számítjuk a klasszikus ókort. Az ókori keleti kultúrát végül a hellenisztikus civilizáció váltotta fel, amely nem más, mint a keleti és görög kultúra különböző arányú összeolvadása, a keleti kultúra új fejleményeinek nyugati terjedése és hellén változatok integrálása.

Kronológiája, periodizálása

Az alábbi táblázatban szereplő dátumok hozzávetőlegesek és földrajzi helyenként eltérőek lehetnek. Maga a periodizálás is szerzőnként más és más, attól függően, hogy mely területeket és milyen kritériumokat vesz alapul hozzá.

kőrézkor	i. e. 5. évezred közepe – i. e. 3300	korai kőrézkor	i. e. 4500–4000	Ubaid-kultúra
		késő kőrézkor	i. e. 4000–3300	Gassul-kultúra, Uruk-kultúra, Nagada I, Nagada II, predinasztikus Egyiptom
bronzkor (i. e. 3300–1200)	korai bronzkor (i. e. 3300–2000)	kora bronzkor I	i. e. 3300–3000	protodinasztikus Egyiptom, Nagada III, Dzsemdet Naszr-kultúra, majkopi kultúra kezdete, Kura–Araksz I (Sengavit)
		kora bronzkor II	i. e. 3000–2700	sumer városkirályságok, egyiptomi koradinasztikus kor
		kora bronzkor III	i. e. 2700–2200	egyiptomi Óbirodalom, Akkád Birodalom, Kura–Araksz II, korai kurgán-kultúra
		kora bronzkor IV	i. e. 2200–2100	egyiptomi átmeneti időszak, lagasi periódus, Kura–Araksz III
	középső bronzkor (i. e. 2000–1550)	középbronzkor I	i. e. 2100–2000	egyiptomi XI. dinasztia, III. uri dinasztia
		középbronzkor IIA	i. e. 2000–1750	Minósz, egyiptomi Középbirodalom, amoriták, óasszír kereskedelem, trialeti kurgán-kultúra, majkopi kultúra vége
		középbronzkor IIB	i. e. 1750–1650	egyiptomi második átmeneti időszak, Óbabiloni Birodalom, hettita városkirályságok
		középbronzkor IIC	i. e. 1650–1550	hettita Óbirodalom, hükszoszok, a Théra kitörése, Minósz és az Égeikum pusztulása, középbabiloni kor kezdete
	késő bronzkor (i. e. 1550–1200)	késő bronzkor I	i. e. 1550–1400	középhettita kor, egyiptomi Újbirodalom, III. babiloni dinasztia
		késő bronzkor IIA	i. e. 1400–1300	későhettita kor, Mitanni, Ugarit, XVIII. dinasztia, III. babiloni dinasztia, középasszír kor, Szeha, Vilusza, Apaszasz
		késő bronzkor IIB	i. e. 1300–1200	későhettita kor, Urartu, XIX. dinasztia, nyugat-anatóliai pregörög államok (Ahhijava, Lukka, Szeha, Millavanda)
vaskor (i. e. 1200–539)	vaskor I (i. e. 1200–1000)	vaskor IA	i. e. 1200–1150	bronzkori összeomlás, Trója pusztulása (Vilusza), tengeri népek, XX. dinasztia
		vaskor IB	i. e. 1150–1000	újhettita királyságok, arameus vándorlás, XXI. dinasztia, IV. babiloni dinasztia
	vaskor II (i. e. 1000–539)	vaskor IIA	i. e. 1000–900	Újasszír Birodalom, VI–VIII. babiloni dinasztia, XXII. dinasztia
		vaskor IIB	i. e. 900–700	Urartu, Phrügia, IX. babiloni dinasztia, XXIII. dinasztia, újhettita királyságok, perzsák
		vaskor IIC	i. e. 700–539	Újbabiloni Birodalom, Asszíria bukása (i. e. 612), XXIV–XXVI. dinasztia, Akhaimenidák

Az ókori Kelet periodizációja alapvetően relatív időrendeken alapul. Csak a korszak legvégén, i. e. 585. május 28-ika óta lehetséges abszolút dátumozás. Ezen a napon ugyanis napfogyatkozás volt, amely megakadályozta médek és lüdök közti csatát. Emellett csak néhány abszolút dátum állapítható meg, amelyek az adatok töredékessége és összefüggéseik bizonytalan volta miatt nem alkalmasak széles körű datálásra.

Mezopotámia

Korai kultúrák

Az ismert írásbeliség Mezopotámiában kezdődik, ezért az ókor legkorábbi kultúrái itt találhatók. Az Uruk V. periódusban, i. e. 3500 körül egyszerre több helyen, főleg Kisben és Urukban feltűntek az írásjelekkel ellátott agyagtáblácskák. Az uruki archaikus szövegekkel már kész írásrendszer ismert.

Ez a kor már a nagyvárosok kora. Általában 40–50 hektáros területűek a nagyobb városok, de Uruk elérte a 100 hektárt is. Az élelemtermelés ugyan létezett már az újkőkorszak végén is, de Mezopotámiában a földművelést és az állattenyésztést is akadályozta a kiterjedt mocsárvilág. Ezért a települések nem az élelemtermelés miatt jöttek létre, ahogy azt a klasszikus letelepedési modell feltételezte, hanem egyéb – bár általában vitatott – okokból. Csak az i. e. 4. évezred második enyhén szárazabb éghajlata tette lehetővé az élelemtermelést, addig a városlakók a kereskedelemből éltek leginkább.

E klasszikus kereskedővárosok anyagi kultúrája hullámokban terjedt. A korszak periodizálása az egyes fontos lelőhelyeken feltárt leggyakoribb, tipikus árucikkek származási helyére utal. Az alábbi táblázat ezekről nyújt áttekintő képet. Az egyes árutípusok vagy arról a településről kapták a nevüket, ahol készítették, vagy első/jelentős lelőhelyükről. Így például a Hadzsi Mohamed-áru Hadzsi Mohamedben később jelent meg, mint Ubaidban.

i. e.	periódus	Eridu		Uruk		Tell el-Ubaid		Ur	Hadzsi Mohamed	Ras el-Amija	Girszu	Ugér	Elám
5400– 5000	Eridu–Ubaid1	E11											S12
							HM3
5000– 4500
	Eridu–Ubaid2												S24
4500– 4000	Eridu–Ubaid3	E35
									DN6
4000– 3500	Eridu–Ubaid4		E47						?	Kis			SA8
									?
	korai Uruk			Uruk9					?				SB10
									?
									?
3500– 3000	késői Uruk								?				SC11
									?
									?
	Dzsemdet Naszr	DN13											SD12
i. e.	periódus	Eridu		Uruk		Tell el-Ubaid		Ur	Hadzsi Mohamed	Ras el-Amija	Girszu	Ugér	Elám

1 = Eridu1-áru

2 = Susiana1-áru (~Eridu–Ubaid1)

3 = Hadzsi Mohamed-áru

4 = Susiana2-áru (~Eridu–Ubaid2)

5 = Eridu3-áru

6 = Dzsemdet Naszr

7 = Eridu4–áru

8 = Susa A

9 = Uruk-áru

10 = Susa B

11 = Susa C

12 = Susa D

13 = Dzsemdet Naszr-áru

Sumer

Sumer városok

A sumerek kora valamikor az i. e. 4. évezred és az i. e. 3. évezred fordulóján kezdődött. A nép eredete vitatott, egyesek szerint endemikus, a korábbi kultúrák szerves folytatásaként létrejövő, egységesedő népességről van szó, mások szerint ekkor a presumer népességet váltotta fel az ekkoriban Mezopotámiába települő sumer etnikum. Ez utóbbi feltevésre jelenleg csak nyelvészeti adatok vannak, melyek szerint a sumer nyelvben egy még korábbi, a sumert megelőző nyelv nyomai lelhetők fel. A sumer nyelv hangtana azonban ma még kevéssé ismert, így ezek a következtetések is bizonytalanok. Az ékírásban ekkortól kezdődött a logogramok helyett és mellett olyan fonetikai elemek alkalmazása, amikből már következtetni lehet a nyelv bizonyos jellemzőire, így ez az első időpont, amikor már bizonyíthatóan sumer nyelvű lakosság élt Mezopotámiában.

Sumer területén városállami rendszer alakult ki. Egy-egy nagyobb város igyekezett befolyása alá vonni a környező területeket is, így hegemóni rendszer jött létre. A későbbiekben e városkirályok némelyike egyesítette egész Sumert, de jellemzően politikailag széttagolt terület maradt.

Az egységesítést az öntözőrendszerek és árvízvédelmi töltések építésének kényszere követelte. Az ókori Egyiptommal ellentétben itt nem a kiáradó víz földeken tartását segítő töltéseket kellett építeni, hanem az árvizek ellen kellett védekezni és a töltéseken kívüli öntözőárkokat ásni. Ekkortól a folyók mentén felfűződő településhálózat jött létre, ami korábban nem volt jellemző. Ez időre tehető az öntözéses földművelés kezdete.

A szervezett tevékenység igazgatási rendszereket hozott létre, elsősorban a templomok körzeteiben. E templomok váltak a gazdasági élet központjává és a politikai centralizáció kiindulópontjává. A városokat általában a vének tanácsa és a harcosok tanácsa együttesen vezette, a korai sumer városkirályok alig voltak többek a tanács legtekintélyesebb tagjánál. Ez a Gilgames és Agga című irodalmi műből egyértelműen kitűnik.

Akkád

Az akkádok valamikor az i. e. 4. évezred végén, vagy az i. e. 3. évezred első felében jelentek meg Mezopotámiában. Az állattenyésztő népesség lassan megtelepedett Közép-Mezopotámiában, majd legjelentősebb városkirályságuk, Agade királya létrehozta a térség első nagyobb kiterjedésű államát. Mintegy két évszázad után a meghódított népek lázadásai szétverték a birodalmat. Végül az akkád népesség összeolvadt az amoritákkal, és ők alapították meg az Óbabiloni Birodalmat.

Az akkád nyelv az alapját képezte a térségben mintegy két és fél évezreden át beszélt nyelveknek. A betelepedő népek nyelvei hatottak rá, alakították, de az óakkád a sumerrel együtt irodalmi nyelvként fennmaradt. Az akkád diplomáciai nyelvként szolgált az ókori Keleten egészen az Újbabiloni Birodalom bukásáig, vagyis az Óperzsa Birodalom létrejöttéig.

Babilon

Babilon városát az akkádok után betelepülő amoriták, azaz a nyugati sémik alapították valamikor az i. e. 20. vagy i. e. 19. század környékén, bár már az akkád korban, Narám-szín alatt ismert a kā-^dra^KI név, amely Babilonnal azonosítható. Alapítóként és első városkirályukként Szumuabumot említették, aki valószínűleg az amorita betelepedést vezette. Egészen Hammurapi koráig csak egyike volt a sok másodrendű fejedelemségnek, amelyek az aktuálisan legerősebb sumer–akkád városállam fősége alatt álltak. Ezek e korban általában Íszín, Kis, Larsza és Lagas voltak.

Az amorita Babilon létrejötte után mintegy egy évszázaddal Hammurapi ügyes szövetségi politikával Mezopotámia főhatalmává lépett elő, bár egyelőre csak rövid időre. Nem sokkal Hammurapi után a birodalom fogyatkozásnak indult, végül lerombolták a hettiták, meghódították a tengerföldiek, később a kassziták. Jelentőségét azonban már nem vesztette el teljesen, fontos politikai és kulturális centrum maradt.

A középbabiloni korban innen irányították a kassziták az országukat, majd fél évezredes pauza után, i. e. 626-ban itt alakult meg az Újbabiloni Birodalom, amely majdnem egy évszázadig volt a térség vezető nagyhatalma.

Asszírok

Az asszírok egy Kr.e a II. Évezredben Mezopotámia északi részében lakó szemita csoportról beszélhetünk.

Peremterületei

Irán

Az Óperzsa Birodalom (perzsául: هخامنشیان, óperzsául: Hakhámanesijan) volt az első perzsa birodalom, amely i. e. 550-től i. e. 330-ig állt fenn a Méd Birodalom utódaként. A birodalomnak virágkorában 8 millió km² volt a területe, amivel az antik világ legnagyobb állama volt, és az akkori világ népességének 46%-a élt itt.

A birodalmat II. Kurus perzsa király (II. Kürosz) alapította a Közel-Keleten, amelyet utódai, Kambúdzsija (Kambüszész) és I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) terjesztettek ki Afrikába és Európába, így ez lett az első olyan birodalom, amely három kontinensen terült el. Területe Indiától Kis-Ázsián keresztül a mai Görögországig húzódott, míg Afrikában a mai Egyiptom, Szudán, Líbia és Etiópia egyes részeit is uralta.

A birodalom, melynek közigazgatását Kurus és Dárajavaus központosította, gazdag művészettel rendelkezett. Felszabadították a zsidókat a babiloni igából és toleráns módon viszonyultak a vallási kisebbségekhez. Az emberi jogokat a Kurus által kialakított törvények biztosították. A birodalmat III. Alexandrosz makedón király (Nagy Sándor) hódította meg i. e. 330-ban. Ezzel ért véget az Óperzsa Birodalom történelme.

A perzsák a hódításaik során a leigázott népek kultúráját ötvözték saját és a környező társadalmak kultúrájával. Birodalmuk diplomáciai nyelve az akkád, az óperzsa és az elámi nyelv mellett az arámi volt.

Vallásuk középpontjában Ahura Mazdá kultusza állt. Emellett sok, az indiai hitvilág mitológiájából ismert istent (például Mithrász, Indra) tiszteltek. A klasszikus perzsa vallást Zarathustra, egy legendás életű pap alakította ki az Akhaimenida–dinasztia uralmának kezdetén, az i. e. 7. század végén. E vallás alapja a jó és a rossz örök ellentéte.

Anatólia

Hettiták és társaik

Hettitákról csak az óasszír kereskedelem kora után beszélünk. A korábbi népesség etnikuma és beszélt nyelve ismeretlen, mivel saját írásbeliségük nem volt. A hettiták Anatólia központi vidékén éltek, a felföldön. Körülöttük vélhetően etnikailag is rokon, rokonnyelveket beszélők laktak, ők alkotják az anatóliai nyelvcsaládot.

A Hettita Birodalom hosszas vajúdás után Hattuszasz központtal jött létre, amely város egészen a Birodalom bukásáig a legfontosabb település maradt és kisebb-nagyobb megszakításokkal királyi székhely is. A soknyelvű és sokféle etnikumú állam több virágzó és hanyatló periódus után az i. e. 12. században szűnt meg, átadva helyét az újhettita királyságoknak.