Akozmizmus
Az akozmizmus egy olyan filozófiai tanítás, amely tagadja az univerzum valóságát (az „a” görög fosztóképző és a kozmosz „mindenség” szóból tevődik össze). Az érzékelhető világmindenséget egy végső illúziónak tekinti. Az egyedüli valóságnak a manifesztálatlan végtelent, az Abszolútot fogadja el.[1] Ellentétes a panteizmus fogalmával, amely Istent és a világot azonosnak tekinti.
Ez a filozófia abból a premisszából indul ki, hogy egyetlen valóságos létező van, ami végtelen és non duális. Ezzel szemben az a világ, amit mi észlelünk véges és duális. Mivel, hogy az Abszolút, az egyetlen valóság azt jelenti, hogy ami nem Abszolút, nem lehet valós.
A hindu filozófia az Abszolút megragadását a kontempláció gyakorlása által tartja lehetségesnek. Ez azt jelenti, hogy háttérbe húzódva figyeljük a gondolatainkat és érzelmeinket, miközben folyamatosan tudatosítjuk, hogy azok nem részei az önvalónknak és nem azonosulunk velük.
Az indiai filozófiák nem sokat foglalkoznak a manifesztált valósággal, ami a magunk körül érzékelt anyagi világ, sokkal fontosabbnak tartják a transzcendens Abszolútumot. Az egyedüli, ami számít a transzcendentális és transzperszonális tudatállapot elérése. Ebben az állapotban Adi Shankara szerint megszűnik a különbség, az Önvaló és az Isten között, nem marad más csak az Abszolút létező (Brahman).[2]
Források
[szerkesztés]- ↑ Magyar katolikus lexikon. "akozmizmus", http://lexikon.katolikus.hu/A/akozmizmus.html (Hozzáférés ideje: 2013.július.9)
- ↑ Sadasivan, Manoj. "Shri Adi Shankaracharya 788-820",http://hinduism.about.com/od/gurussaints/p/adishankara.htm Archiválva 2015. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2013. július 9.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Acosmism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.