Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Anthias menezesi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anthias menezesi
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Fűrészfogú sügérfélék (Serranidae)
Alcsalád: Anthiinae
Nem: Sziklasügérek (Anthias)
Bloch, 1792
Faj: A. menezesi
Tudományos név
Anthias menezesi
Anderson & Heemstra, 1980
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Anthias menezesi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Anthias menezesi témájú kategóriát.

Az Anthias menezesi a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a fűrészfogú sügérfélék (Serranidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Anthias menezesi elterjedési területe az Atlanti-óceán délnyugati részén, azaz Dél-Amerika keleti partjai mentén található meg. Brazília északi partjaitól, egészen Uruguayig sokfelé fellelhető ez a sziklasügérfaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

Ez a halfaj általában 16,7 centiméter hosszú, de akár 28 centiméteresre is megnőhet. A hátúszóján 15-16, míg a farok alatti úszóján 7 sugár van.

Életmódja

[szerkesztés]

Az Anthias menezesi trópusi, mélytengeri halfaj, amely 160-260 méteres mélységben tartózkodik. A mélyebben fekvő korallzátonyokat választja élőhelyéül.

Források

[szerkesztés]
  • Anthias menezesi Anderson & Heemstra, 1980 FishBase
  • Anderson, W.D. Jr. and P.C. Heemstra, 1980. Two new species of Western Atlantic Anthias (Piseces: Serranidae), Redescription of A. asperilinguis and review of Holanthias martinicensis. Copeia 1980(1):72-87.