Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Arrows A10

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arrows A10
Arrows A10B
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóArrows
TervezőRoss Brawn
ElőzőArrows A9
KövetkezőArrows A11
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas monocoque
MotorMegatron 1,5L négyhengeres soros turbó
VáltóHewland 6 sebességes manuális
Tömeg540 kg
ÜzemanyagWintershall
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)USF&G Arrows Megatron
Pilóták17. Egyesült Királyság Derek Warwick
18. Egyesült Államok Eddie Cheever
Első versenyBrazília 1987-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1988-as Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek32
Győzelmek0
Dobogós helyezések1
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Az Arrows A10 egy Formula-1-es versenyautó, amellyel az Arrows csapat versenyzett az 1987-es, majd A10B néven áttervezett változatával az 1988-as Formula-1 világbajnokság során. Pilótái Derek Warwick és Eddie Cheever voltak.

Áttekintés

[szerkesztés]

Mivel a BMW bejelentette, hogy kiszáll a Formula-1-ből, az Arrows csapatfőnöke, Jackie Oliver sikeresen győzte meg a főszponzor USF&G -t arról, hogy támogassák őket abban, hogy továbbra is ugyanazokat a motorokat használhassák, mint eddig. Az üzlet keretén belül a BMW erőforrásokat Megatron névre átcímkézve használták tovább, mely a USF&G egyik leányvállalata után kapta a nevét. A motorokat továbbra is Heini Mader felügyelete alatt szervizelték. Az új autót Ross Brawn tervezte.[1]

Ebben az évben az FIA bevezette, hogy a turbónyomás csökkentése céljából valamennyi csapatnak kötelezően el kellett helyeznie egy fojtószelepet, ily módon 4 barban maximalizálták a turbónyomást. Előtte ez semmilyen mértékben nem volt korlátozva, a BMW motorjai esetében ez kb. 5,6 bar lehetett. A leszabályozást követően a motorok még mindig nagyon erősek lehettek volna (1000 lóerő az időmérő edzésen, 850 lóerő a versenyeken), azonban az Arrows esetében a turbónyomás rejtélyes módon 4 bar alá zuhant. Ez pedig százas nagyságrendű lóerővesztéssel járt együtt, ami meglátszott a teljesítményükön is. Mivel nem állt mögöttük semmilyen gyári támogatás, így nem rendelkeztek kiértékelhető adatokkal sem, Heini Madernek pedig csak hosszú idő eltelte után sikerült megfejtenie a probléma okát.

1987-ben a csapat a konstruktőri hetedik helyen zárt, 11 gyűjtött ponttal. A jobb eredményeket Cheever szállította, aki két negyedik helyet is bezsebelt.

Az előző évi autót átalakították, új aerodinamikai elemeket és felfüggesztést kapott, így készült el az Arrows A10B modell. Ez volt az utolsó év a sportágban a turbómotorok betiltása előtt, ezért több csapat már inkább 3,5 literes szívómotorokat használt. Nem így az Arrows, amely maradt a Megatron erőforrásoknál. Az autó rendszeres pontszerző volt, Cheever révén még dobogót is szereztek a portugál nagydíjon, így 23 ponttal konstruktőri ötödikek lettek.

Ebben az évben az FIA a turbónyomást tovább csökkentette, és immáron 2,5 barban maximalizálta azt, és azt is előírta, hogy a turbós autók üzemanyagtartálya maximum 150 literes lehet. Az Arrows esetében ebben az évben is problémát jelentett a rejtélyes turbónyomásesés, ami miatt ezt a 2,5 bart se érték el az autók. Emiatt nem a turbómotoros élmezőnnyel kellett küzdeniük, hanem a rivális szívómotoros csapatokkal, mint a Benetton, a Williams, vagy a March.

Csak az olasz nagydíj előtt jött rá Heini Mader, hogy az volt mindvégig a baj, hogy az FIA túl magasra helyeztette el a fojtószelepet. Ez a probléma a többi turbómotoros csapatnál is fennállt, de ők már régen megoldották, köszönhetően a gyári támogatásnak. A monzai versenyhétvégének így eggyel kevesebb problémával vágtak neki, de rögtön jött egy újabb. A BMW motorjaira már az 1982-ben történt bemutatkozásukat követően is jellemző volt a késleltetés a gázpedálra lépés és a motor reagálása között. A következő futamok olyanok voltak, hogy sokat kellett a gázra és a fékre lépni, a pályakarakterisztikák miatt, és emiatt a késve jelentkező erőhatás miatt csak a mezőny leghátsó régióiba tudtak kvalifikálni. Összességében a Megatron motorjai lettek a hiba megoldása után a leggyorsabbak az idényben (ahogy az Monzában bebizonyosodott), viszont a rivális Honda esetében sokkal jobb volt a gyorsulás és a McLaren autóinak a leszorítóereje.[2]

Eredmények

[szerkesztés]

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év Csapat Kasztni Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1987 USF&G Arrows A10 Megatron G BRA SMR BEL MON DET FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 11 7.
Derek Warwick KI 11 KI KI KI KI 5 KI 6 KI KI 13 10 KI 10 KI
Eddie Cheever KI KI 4 KI 6 KI KI KI 8 KI KI 6 8 4 9 KI
1988 USF&G Arrows A10B Megatron G BRA SMR MON MEX CAN DET FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 23 5.
Derek Warwick 4 9 4 5 7 KI KI 6 7 KI 5 4 4 KI KI KI
Eddie Cheever 8 7 KI 6 KI KI 11 7 10 KI 6 3 KI KI KI KI

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. Arrows A10 • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
  2. ARROWSA10. www.gurneyflap.com. (Hozzáférés: 2024. október 2.)