Bitnitz Lajos

Bitnitz Lajos (Bitnicz Lajos)
Vasárnapi Ujság 1871. 389. l.
Született	1790. július 17. Ják
Elhunyt	1871. június 28. (80 évesen) Nagykanizsa
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	bölcselettudor, püspök, nagyprépost
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem (–1815, doktorátus, bölcsészettudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bitnitz Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bitnitz Lajos (Ják, 1790. július 17. – Nagykanizsa, 1871. június 28.) bölcselettudor, címzetes és bosoni választott püspök, szombathelyi nagyprépost, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Élete

Atyja seborvos volt; Nagykanizsán és Kőszegen végezvén középiskoláit, 1807-ben a szombathelyi papnövendékek közé lépett és üres óráit az olasz, francia és német nyelv tanulására fordította; a teológiai tanfolyam után 1811 decemberében Somogy Lipót püspök alkalmazta maga mellett. 1812. április 1.-jén az ottani líceumban a matézis tanára lett és mint ilyen 1815-ben bölcselettudori oklevelet nyert. 1819-től a legujabb időkig ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanszékét díj nélkül látta el. Vas megye 1839-ben líceumi igazgatóvá választotta. 1847-ben kanonokká neveztetett ki, 1868-ban püspöki címet nyert. 1828-ban tagja volt azon küldöttségnek, mely a magyar tudományos társaság alaprajzát és rendszabályait március 15-étől április 7-éig Pesten szerkesztette. 1830. november 17.-én ugyanazon magyar tudós társaság igazgató tanácsa a matematikai osztályban vidéki rendes, 1847-ben tiszteleti tagnak választotta. Az akadémiában Szabó Imre tartott fölötte emlékbeszédet 1872. szeptember 29.-én. Műveiben többek közt igazolta, hogy a tótsági (Délnyugat-Magyarország) szlovének (vagy vendek) valóban szlovén eredetűek, nem pedig germán eredetűek, ahogy sokan gondolták.^[forrás?]

A szombathelyi székesegyházban nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Munkái

• Tentamen publicum e mathesi adplicata. Sabariae, 1820.
• Tentamen publicum e mathesi theoretica et geometria practica. Uo. 1820. és Pest, 1825. 1827.
• De religionis et philosophiae relatione mutua. Uo. 1822.
• A magyar nyelvbeli előadás tudománya. Pest, 1827. (A Marczibányi 400 frtos jutalomban részesült.)
• A Szombathelyen felásott római régiségekről. Uo. 1829.
• Gazdasági szótár. Szombathely, 1831.
• Magyar nyelvtudomány. Pest, 1837. Két rész. (I. kötet jav. és bőv. kiad. Kőszeg, 1848.)

Utazási naplója 1828-ból megjelent a Fővárosi Lapokban (1871. 191–193. sz.)

Értekezései, könyvismertetései és apróbb dolgozatai megjelentek a Tudományos Gyűjteményben (első értekezése: A tul a Dunán lakó vandalusokról. 1819–21. 1824–25. 1827–29.) Szombathely mellett felásott római sirboltokban talált régiségekről c. értekezését Büsching a boroszlói Kunstblattban is kiadta németűl; ezért 1825. febr. 25. a boroszlói tud. társ. levelező tagjává választotta; irt a Muzarionba, M. Tud. Társ. Évkönyveibe, Athenaeumba, s a Közhasznú Esmeretek Tárába, melyet főképp aesthetikai, régészeti s életrajzi cikkekkel látott el.

Emléke

• Szabó Imre: Emlékbeszéd Bitnicz Lajos felett.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.