Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Ciklopentadién

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ciklopentadién

A ciklopentadién vonalvázas képlete

A ciklopentadién kalottamodellje

A ciklopentadién pálcikamodellje
Más nevek 1,3-Ciklopentadién,[1] piropentilén[2]
Kémiai azonosítók
Rövidítés CPD, HCp
CAS-szám 542-92-7
PubChem 7612
ChemSpider 7330
EINECS-szám 208-835-4
MeSH 1,3-cyclopentadiene
ChEBI 30664
RTECS szám GY1000000
SMILES
C1C=CC=C1
InChI
1/C5H6/c1-2-4-5-3-1/h1-4H,5H2
InChIKey ZSWFCLXCOIISFI-UHFFFAOYSA-N
Beilstein 471171
Gmelin 1311
UNII 5DFH9434HF
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C5H6
Moláris tömeg 66,10 g/mol
Megjelenés Színtelen folyadék
Szag irritáló, terpénszerű[1]
Sűrűség 0.802
Olvadáspont -90 °C
Forráspont 40,85 °C
Oldhatóság (vízben) nem oldódik[1]
Savasság (pKa) 16
Mágneses szuszceptibilitás -44,5·10−6 cm3 mol−1
Törésmutató (nD) 1.44 (20 °C)[3]
Gőznyomás 53,3 kPa[1]
Kristályszerkezet
Molekulaforma Síkalkatú[4]
Dipólusmomentum 0.419 D[3]
Termokémia
Standard moláris
entrópia
So298
182.7 J·mol−1·K−1
Hőkapacitás, C 115.3 J·mol−1·K−1
Veszélyek
PEL TWA 75 ppm (200 mg/m3)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A ciklopentadién szerves vegyület, képlete C5H6.[6] Gyakran CpH-ként rövidítik, mivel a ciklopentadienidion rövidítése Cp.

E színtelen folyadék szaga erős, kellemetlen. Szobahőmérsékleten e gyűrűs dién órák alatt diciklopentadiénné dimerizálódik Diels–Alder-reakcióval. E dimer visszaalakítható a monomerré hevítéssel.

A vegyületet általában ciklopentén és származékai előállítására használják, ezenkívül a ciklopentadienidion prekurzora, mely fontos ligandum a fémorganikus kémiában a ciklopentadienil-komplexekben.[7]

Előállítása és reakciói

[szerkesztés]
Ciklopentadién-monomer jégben

A ciklopentadién előállítását általában egymásba alakulásuk miatt nem választják el a diciklopentadiéntől. Kőszénkátrányból (koncentráció: 10-20 ppm) és krakkolással (mintegy 1,4%) állítják elő.[8] Ciklopentadién-monomer előállításához a diciklopentadiént mintegy 180 °C-ra hevítik. A monomert desztillálják és később felhasználják.[9] Javasolt frakcionáló oszlop használata a krakkolatlan dimer eltávolításához.

Szigmatróp átrendeződés

[szerkesztés]

A ciklopentadién hidrogénatomjai gyors [1,5]-szigmatróp átrendeződéseken mennek át, de a hidridátalakulás 0 °C-on elég lassú az alkilszármazékok szelektív változtathatóságához.[10]

Diénszelektív Diels–Alder-reakció az F2α prosztaglandin Corey-szintézisében

Még fluxiósabbak a C5H5E(CH3)3 származékok (E=Si, Ge, Sn), ahol a nehezebb elem szénről szénre vándorol alacsony aktiválási energiával.

Diels–Alder-reakciók

[szerkesztés]

A ciklopentadién reaktív dién a Diels–Alder-reakcióban, mivel más diénekhez képest kevés torzítás szükséges az átmeneti állapot eléréséhez.[11] A ciklopentadién dimerizálódik. Ez az átalakulás szobahőmérsékleten órák alatt megy végbe, de a monomer napokig tárolható −20 °C-on.[8]

Deprotonáció

[szerkesztés]

A vegyület rendkívül savas szénhidrogén, melyet az aromás ciklopentadienidion (C5H5) magyaráz. Számos bázis deprotonálhatja, például a nátrium-hidrid, a fémnátrium vagy a butillítium. Forgalomban vannak az aniont tartalmazó vegyülete, például a nátrium- vagy a lítium-ciklopentadienid. Ezeket ciklopentadienilkomplexek létrehozására használják.

Metallocénszármazékok

[szerkesztés]

A metallocéneket és hasonló ciklopentadienilszármazékokat sokat kutatták, és a fémorganikus kémia fontos részei stabilitásuk miatt. Az első leírt metallocént, a ferrocént más metallocénekhez hasonlóan állították elő: MC5H5 képletű alkálifém-vegyületek átmenetifém-dihalogeniddel való reakciójával.[12] Például a nikkelocén nikkel(II)-kloridból képződik nátrium-ciklopentadieniddel THF-ben.[13]

Ciklopentadiént és ciklopentadienidet is tartalmazó fémkomplexek is ismertek, ilyen például egy rodocénmonomerből protikus oldószerekben képződő rodocénszármazék.[14]

Szerves szintézis

[szerkesztés]

A ciklopentadién volt Leo Paquette 1982-es dodekahedránszintézisének kiinduló anyaga.[15] Az első lépés a molekula reduktív dimerizációja volt dihidrofulvalénné, nem egyszerű addíció diciklopentadiénné.

Paquette 1982-es dodekahedránszintézisének kezdete. Az 1. lépés a ciklopentadién dimerizációja dihidrofulvalénné.

Használata

[szerkesztés]

A ciklopentadiénalapú katalizátorok prekurzora mellett a ciklopentadién használatos komonomerek prekurzoraként is. Részleges hidrogénezése ciklopentént, a butadiénnel való Diels–Alder-reakciója etilidénnorbornént ad, mely az EPDM gumik komonomerje.

Származékai

[szerkesztés]
A tBu3C5H3 szerkezete.[16]

A ciklopentadiénben egy vagy több hidrogén helyettesíthető, az alábbi származékokat adva:

E szubsztituált ciklopentadiének legtöbbje képes anionképzésre és ciklopentadienilkomplexek alkotására.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards #0170. National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH)
  2. William M. Haynes. CRC Handbook of Chemistry and Physics. CRC Press/Taylor and Francis, 276 (3-138). o. (2016). ISBN 978-1498754286 
  3. a b c CRC handbook of chemistry and physics : a ready-reference book of chemical and physical data., William M. Haynes, David R. Lide, Thomas J. Bruno, 2016-2017, 97th (2016. november 17.). ISBN 978-1-4987-5428-6. OCLC 930681942 
  4. (2000) „Ab initio G2 and DFT calculations on electron affinity of cyclopentadiene, silole, germole and their 2,3,4,5-tetraphenyl substituted analogs: structure, stability and EPR parameters of the radical anions”. Phys. Chem. Chem. Phys. 2 (19), 4293–4297. o. DOI:10.1039/b005247g. 
  5. Cyclopentadiene. Immediately Dangerous to Life or Health Concentrations (IDLH). National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH)
  6. LeRoy H. Scharpen and Victor W. Laurie (1965): "Structure of cyclopentadiene". The Journal of Chemical Physics, volume 43, issue 8, pages 2765-2766. doi:10.1063/1.1697207
  7. Hartwig, J. F.. Organotransition Metal Chemistry: From Bonding to Catalysis. New York, NY: University Science Books (2010. november 17.). ISBN 978-1-891389-53-5 
  8. a b Ullmann Vegyipari Enciklopédia
  9. (1962) „Cyclopentadiene and 3-Chlorocyclopentene”. Org. Synth.. ; Coll. Vol. 4: 238
  10. (1969) „Stereo-controlled synthesis of prostaglandins F-2a and E-2 (dl)”. Journal of the American Chemical Society 91 (20), 5675–7. o. DOI:10.1021/ja01048a062. PMID 5808505. 
  11. (2015) „Theoretical Analysis of Reactivity Patterns in Diels–Alder Reactions of Cyclopentadiene, Cyclohexadiene, and Cycloheptadiene with Symmetrical and Unsymmetrical Dienophiles.”. J. Org. Chem. 80 (7), 3530–3537. o. DOI:10.1021/acs.joc.5b00174. PMID 25741891. 
  12. Synthesis and Technique in Inorganic Chemistry. Mill Valley, CA: University Science Books (1999). ISBN 0-935702-48-2 
  13. The Synthesis and Characterization of Inorganic Compounds. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall (1970). ISBN 0-13-879932-6 
  14. (1985) „Permethylmetallocene: 5. Reactions of Decamethylruthenium Cations”. J. Organomet. Chem. 289 (1), 133–139. o. DOI:10.1016/0022-328X(85)88034-7. 
  15. (1974) „Domino Diels–Alder reactions. I. Applications to the rapid construction of polyfused cyclopentanoid systems”. J. Am. Chem. Soc. 96 (14), 4671–4673. o. DOI:10.1021/ja00821a052. 
  16. Synthesis of 1,3,5-Tri-tert-Butylcyclopenta-1,3-diene and Its Metal Complexes Na{1,2,4-(Me3C)3C5H2} and Mg{η5-1,2,4-(Me3C)3C5H2)2, Inorganic Syntheses, 199. o.. DOI: 10.1002/9781119477822.ch8 (2018) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclopentadiene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]