Claude Farrère
| Claude Farrère | |
 | |
| Született | Frédéric Charles Pierre Édouard Bargone[1] 1876. április 27.[2][3][4][5][6] Lyon 6. kerülete[1] |
| Elhunyt | 1957. június 21. (81 évesen)[7][2][3][4][5] Párizs 5. kerülete[8] |
| Állampolgársága | francia[9] |
| Házastársa | Henriette Roggers |
| Szülei | Pierre Bargone |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | seat 28 of the Académie française (1935. március 28. – 1957. június 21.) |
| Iskolái | École Navale |
| Kitüntetései | Goncourt-díj (1905)[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Farrère témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frédéric Charles Pierre Edouard Bargone,[11] írói nevén Claude Farrère (Lyon, 1876. április 27. – Párizs, 1957. június 21.) francia író, korvettkapitány. A gyarmati életet festő színes és eleven stílussal írt regényei tették népszerűvé.
Életpályája
[szerkesztés]A touloni haditengerészeti iskolát végezte, mint hajóshadnagy az ázsiai gyarmatokon szolgált. Indulása — a külsőségekben — hasonlít a francia próza egyik mesteréhez, Pierre Lotiéhoz, akinek nevét gyakran együtt emlegetik vele. Motívumait egzotikus utazásaiból meríti, több fantáziával, mesélőkészséggel és erotikával, de kevesebb emberi mélységgel és stílusművészettel, mint Loti. Regényei erőteljesen drámaiak, kitűnők a környezetrajzok, jól tud jellemezni és érdekesen bonyolítja a cselekményt. Később szakított az egzotikummal, alacsonyrendű kalandregényei jelentek meg és soha többé nem tudta régi hangját megtalálni. Első elbeszélései a gyarmati életből: Fumée d'opium címen (Ópiumfüst 1904) tették ismertté nevét, ezt a kötetét Pierre Louÿs ezekkel a szavakkal vezette be: „Attól a fiatalembertől, aki ilyen képeket fest, mindent várhatunk.". A Les Civilisés c. kötete 1905-ben megnyerte a Goncourt-díjat. További művei: L'homme qui assassina (1907) és Mademoiselle Dax, jeune fille, regény a lyonvidéki életből (1908). Több regénye filmen is sikert aratott, művei magyarul is megjelentek.
Claude Farrère-t 1935. március 28-án választották be az Francia Akadémia tagjai közé, ahol Louis Barthou utóda lett a 28. székben.[12]
A francia Becsületrend lovagi fokozatát 1911. július 12-én, tiszti fokozatát 1922. augusztus 12-én, parancsnoki fokozatát 1930. március 29-én nyerte el.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2023. június 15.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Фаррер Клод, 2015. szeptember 28.
- ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2023. június 15.)
- ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 2.)
- ↑ https://www.academiegoncourt.com/tous-les-laureats-prix-goncourt
- ↑ Születési anyakönyvi kivonata a Francia Becsületrend lovagi fokozatának előkészítésekor a Léonore adatbázisban
- ↑ Comité des travaux historiques et scientifiques (CTHS) Institut rattaché à l’École nationale des Chartes oldalán Bargone, Frédéric Charles Pierre Édouard − dit Claude Farrère kronologikus életrajza
- ↑ Léonore Database
Források
[szerkesztés]- Révai Nagy Lexikona, 2. kötet: Arány-Beke (1911) 609. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936) 1187. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938) 2299. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1928 (38. évfolyam) 132. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947) 164. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
