Cselőtei László

Dr. Cselőtei László
Született	1925. január 3. Rákospalota
Elhunyt	2012. február 29. (87 évesen) Alcsútdoboz
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus egyetemi oktató
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1975. június 15. – 1980. június 8.) magyarországi parlamenti képviselő (1980. június 8. – 1985. június 28.) magyarországi parlamenti képviselő (1985. június 28. – 1990. április 30.)
Iskolái	Gödöllői Agrártudományi Egyetem (–1947)
Sírhelye	Farkasréti temető (20. (Kodály) körönd, Urnaház, 32-es számú fülke)
Parlament.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Dr. Cselőtei László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cselőtei László (Rákospalota, 1925. január 3. – Alcsútdoboz, 2012. február 29.) állami díjas kertészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az öntözés, zöldségtermesztés, egyes zöldségfélék vízhasznosítása vizsgálatának területén folytatott kutatómunkát. 1960 és 1962 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészettudományi Karának dékánja, majd 1978–1981-ben az egyetem rektora. 1975 és 1990 között országgyűlési képviselő.

Életpályája

Az intenzív agrárgazdálkodásáról híres rákospalotai környezetben nevelkedett, munkás családban. 1943-ban érettségizett a budapesti „Fasori” Evangélikus Főgimnáziumban. Középiskolai évei alatt a Fellner Pál Alapítvány pályázatain első díjakat nyert ipartörténeti dolgozataival. Érettségi után a Goldberger Textilművek Központjában dolgozott.

1943-ban iratkozott be a budapesti Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdasági Karára, ahol 1947-ben végzett. Ebben az időszakban a MEFESZ Intéző Bizottsága tagja is volt. A második világháború idején emellett előbb az Országos Földhitelintézet gazdasági gyakornoka volt, illetve a szovjetek bevonulása után a Magyar Államvasutak Istvántelki Főműhelyében dolgozott.

1948 és 1951 között a bajai székhelyű Bács vármegyei Magyar Országos Szövetkezeti Központ termelési ellenőre, majd a délkeleti országrész kerületi termelésirányítója volt, ezután a Szövetkezetek Országos Szövetségévé alakult szervezet központjába került. Ezt követően három évre aspiráns lett az egyetem zöldségtermesztési tanszékén.

1954-ben a Gödöllőre költözött egyetemen az általa megszervezett kertészeti tanszék megbízott vezetője lett, majd 1955-ben véglegesítették egyetemi docensi beosztásban. 1962-ben kapott egyetemi tanári címet, Losonczi Pál akkori földművelésügyi miniszter1962. július 31-i előterjesztése alapján. Közben – mindössze harmincöt évesen – az egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának dékánjává választották, tisztségét két évig töltötte be.

1978-ban megbízták az egyetem rektori feladatainak ellátásával; az intézményt 1981-ig irányította, tanszéke élén pedig 1994-ig állt. 1995-ben kutatóprofesszori, később professor emeritusi megbízást kapott.

Egyetemi állásai mellett 1961 és 1995 között az MTA Öntözési Kutató Munkaközösségének vezetője volt, valamint 1970-től az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) mezőgazdasági munkabizottságában dolgozott.

1955-ben védte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1965-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Kertészeti Bizottságának lett tagja, 1955 és 1960 között a bizottság titkára, majd 1990-től 1996-ig elnöke volt. Emellett a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságba (amelynek 1963–1975 és 1996–2008 között volt elnöke) és az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságba is bekerült. 1970-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává. Levelező tagsága idején az Agrártudományok Osztálya elnökhelyettese, majd 1990-ig az akadémia és az Országos Vízügyi Hivatal Vízügyi Tudományos Bizottságának elnöke volt. Akadémiai tisztségei mellett 1952-ben a Magyar Agrártudományi Egyesület tagja lett, illetve 1970–1990-ben az Országos Fajtaminősítő Tanács tagjaként is dolgozott. 1961-től a Mezőgazdasági Kiadó szerkesztőségi tanácsának tagja. 1974 és 1994 között a Kertgazdaság című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának elnöke, majd 1994-től a Kertészeti Tudomány szerkesztőbizottságának tagja.

Közéleti pályafutása

Aktívan részt vett a magyarországi közéletben. Az 1940-es években részt vett a Református Egyetemi Ifjúság Kabai Márton Köre rendezvényein, illetve a Nemzeti Parasztpárt tagja volt, majd a második világháború után bekapcsolódott a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) munkájába, a héttagú intézőbizottságban az oktatási felelős tisztségét töltötte be. A szocializmus idején pártonkívüli volt, de 1970 és 1990 között az aszódi egyéni választókerületben az Országgyűlés képviselőjeként tevékenykedett. 1977 és 1990 között a mezőgazdasági bizottság elnöke volt.

Munkássága

Fő kutatási területe az öntözés, a zöldségtermesztés, valamint egyes zöldségfélék vízhasznosításának vizsgálata.

A környezeti tényezőknek a növények vízforgalmára, illetve az eltérő vízellátásnak a termés, illetve a terméskomponensek alakulására gyakorolt hatását, valamint a vízellátottsági stresszhatások kiküszöbölésének lehetőségeit kutatta. Eredményei alapján az egyes zöldség-, illetve kertészeti növények és természeti technológiák öntözési rendjét sikerült megalapozni, illetve később modernizálni. Több publikációban foglalkozott a kertészet fejlesztésének tudományos koncepciójával. Számos kertészettudományi egyetemi tankönyv, illetve jegyzet szerzője, szerkesztője. Munkáit elsősorban magyar, német, angol és orosz nyelven adja közre.

Családja

Apja, Cselőtei András (1895–1984), a Magyar Államvasutak rákospalotai István-telki Főműhelyében dolgozott. Tízezer négyzetméteres szántóföldi kertgazdaságuk jelentős jövedelmet jelentett. Édesanyja D. Varga Erzsébet. 1920-ban született meg Erzsébet nevű nővére. Két fia született, ifj. Cselőtei László, és Cselőtei Péter (1967)

Díjai, elismerései

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Cselőtei László urnafülkéje is

• Akadémiai Díj (1964)
• Entz Ferenc-emlékérem (1970)
• Állami Díj (1988) – A zöldségtermesztés fejlesztése tudományos megalapozása és a magas szintű oktató-nevelő munka terén elért eredményeiért. Megosztott díj Balázs Sándorral.
• a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem díszdoktora (1992)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995)
• Hazám-díj (2005, XXI. Század Társaság)

Főbb publikációi

• Kertészet I–VI. (társszerzőként és társszerkesztőként, 1962–1996, hat kiadás)
• A kertészeti növények öntözése I. Zöldségnövények öntözése (1964)
• Az öntözés kézikönyve (társszerzőként és társszerkesztőként, 1968)
• Az öntözés fejlesztésének alapjai a zöldségtermesztésben (1971, In.: Agrártudományi Közlemények)
• Új irányok és feladatok a növények vízellátásában (1977, In.: Agrártudományi Közlemények, 1978)
• Az öntözéses gazdálkodás újabb kutatási eredményei (társszerző, 1988)
• Az öntözés alapjai a zöldségtermesztésben (1991)
• A zöldségnövények öntözése (1997)
• A mezőgazdaság vonzásában (2004)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 224–225. o.
• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 824–825. o. ISBN 963-85773-0-4  
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 207. old., ISSN 1787-288X
• Adatlapja az MTA honlapján
• ZMNE Fórum 2005/2. szám A 20. század kiemelkedő tanáregyéniségei (életrajz és interjú)
• Cselőtei László: A mezőgazdaság vonzásában (Önéletrajz és tanulmánygyűjtemény). KÉVE Könyvek. Budapest Agroinform K. 2004. 335 oldal