Csiang Jüan
Átírási segédlet | |
Csiang Jüan | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 姜嫄 |
Egyszerűsített kínai | 姜嫄 |
Mandarin pinjin | Jiāng Yuán |
Wade–Giles | Chiang1 Yüan4 |
Csiang Jüan ( ) legendás személy a Kína történeti korszakát megelőző, öt császár korában és az ókori kínai mitológiában, a Csou ( )-dinasztiát megalapító csou ( ) törzs isteni ősének Hou-csi ( )nak, a Köleshercegnek az anyja.[1]
Alakja, legendái
[szerkesztés]A legelterjedtebb legenda szerint Csiang Jüan ( ) egy alkalommal a mezőn sétálva belelépett a Legfelsőbb Úr lábnyomába, és ekkor fogant meg. Amikor megszületett Hou-csi ( ), megpróbált megszabadulni tőle, és egy tóba dobta. Bár nyár volt (6. holdhónap), a tó csodálatos módon befagyott így a gyermek nem fulladt meg, de nem is fagyott meg, mert madarak gyűltek köré, s szárnyaikkal betakargatták. Amikor a környékbeliek ennek hírét vették, rendkívül rossz előjelnek tartották az asszony viselkedését, ezért rárontottak, hogy büntetésként megverjék. Csiang Jüan ( ) öszvérháton próbált előlük elmenekülni, de a jószág meg sem moccant. Ekkor egy három napon tomboló vihar támadt, amelyben az asszony eltűnt. A vihar elmúltával a helybéliek egy újonnan keletkezett hatalmas dombot találtak, amelyet „Csiang Jüan ( ) sírjának” neveztek el.[2]
Annak dacára, hogy a régi források szerint Csiang Jüan ( ) többször, többféle módon is megpróbált megszabadulni gyermekétől, a néphit később mégis mágikus erővel ruházta fel, és gyermekek védelmezőjeként tisztelték. Úgy tartották, hogy elég egy rézpénzt a sírjához dörgölni, és az a gyermek nyakába akasztani ahhoz, hogy védve legyen a bajoktól és a betegségektől. Csiang Jüan ( ) kultusza egészen a 20. századig fennmaradt, különösen Sanhszi ( ) és Senhszi ( ) tartományban, ahol feltűnően sok Csiang Jüan ( )höz kapcsolható helynév maradt fenn a mai napig.[3]
Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kínai mitológia 1988 398. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 398. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 398. o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.