Elbirtoklás
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Az elbirtoklás a dologi jog egyik fontos jogintézménye, a tulajdonjog megszerzésének egyik módja. Elbirtoklás útján az szerzi meg a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot a jogszabályban előírt időszakon át szakadatlanul a sajátjaként birtokolja. Ugyanakkor nem birtokolja el a dolgot mégsem az, aki a dolog birtokába bűncselekménnyel, erőszakkal vagy alattomos módon jutott. Mindezzel a jog az időmúlás következményeit tolerálja oly módon, hogy nem kíván beavatkozni egy olyan állapotba, melyet hosszú ideig tartó nyugodt gyakorlat szentesített.[1]
Története
[szerkesztés]A végül is hatályba nem lépett 2009. évi Polgári törvénykönyvben
[szerkesztés]- A Polgári törvénykönyvről szóló, 2014. március 15-e előtt hatályos Polgári törvénykönyv az elbirtokolásról a következőket rendelte:
Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.
- Az elbirtoklás megszakad ha:
- a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul
- a tulajdonos a birtokkal rendelkezik (112. §)
- a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.
- Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig letelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.
A 2014. március 15-étől hatályos magyar Polgári törvénykönyvben
[szerkesztés]A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény XII. Fejezetének címe: Az elbirtoklás.
Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása
[szerkesztés]Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja.[2]
Ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű.[3]
Elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak.[4]
Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog tulajdoni hányada is.[5]
A jogcímes elbirtoklás
[szerkesztés]Az elbirtoklás öt év elteltével következik be, ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetné, ha a szerződés az ehhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette.[6]
Jogutódlás az elbirtoklásban
[szerkesztés]Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.[7]
Az elbirtoklás kizártsága
[szerkesztés]Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.[8]
Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható meg.[3]
Az elbirtoklási idő nyugvása
[szerkesztés]Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.[9]
Az elbirtoklás megszakadása
[szerkesztés]Az elbirtoklás megszakad, ha
a) a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti;
b) a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy
c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.[10]
Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.[11]
Források
[szerkesztés]- Bednay Rezső: Gazdasági és üzleti jog, LSI Informatikai Oktatóközpont, Budapest, 2002, ISBN 963-577-317-x
- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bednay Rezső: Gazdasági és üzleti jog. 80. old.
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:44. § (1) bek.
- ↑ a b 2013. évi V. törvény 5:44. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:44. § (3) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:44. § (4) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:45. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:46. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:47. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:48. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:49. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 5:49. § (2) bek.
További információk
[szerkesztés]- 2001. évi XIX. törvény A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott elbirtoklási határidő módosításáról