Fagott
| Fagott | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol: bassoon francia: basson német: Fagott olasz: fagotto | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → kettős nádnyelves fafúvós | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.112-71 |
| Csőhossz | 254 cm |
| Rokon hangszerek | oboa, angolkürt, dulcián |
| Hangminta | |
| Hangszerjátékos | fagottos |
| Hangterjedelem | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fagott témájú médiaállományokat. | |
A fagott a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer, az oboa hangszercsalád basszus tagjának is tekinthető. Hosszú, kúpos furatú csöve szűk U alakban van megtörve, a nádsíp hajlított fém fúvócsőbe illeszkedik.
Leírása
[szerkesztés]
A fagott leggyakrabban jávorfából vagy paliszanderből készül. Az összesen kb. 2,5 méter hosszú, kónikus furatú csöve jellegzetes módon kétrét van hajtva. Ennek az a jelentősége, hogy így a hangszer valóságos mérete nagyjából a fele „zenei” hosszúságának, vagyis rezonáló légoszlopa hosszúságának.
Részei:
- A kettős nádsíp
- a hajlított fém S-cső
- a lefelé irányuló tenorcső vagy szárny
- a csizma, amelynek U alakú furatába a két csőrész (3, 5) csatlakozik
- a tenorcsővel (3) párhuzamosan felfelé irányuló basszuscső
- az erre csatlakozó hangtölcsér vagy korpusz.
A modern fagott a többi fafúvós hangszerhez hasonlóan nagy számú (22–24) hanglyukkal, bonyolult billentyűzettel van ellátva. Legmélyebb hangja B1, felrakható különleges hangtölcsérrel A1, legmagasabb hangja e² vagy asz² .
Napjainkban két különböző hangszerváltozat van forgalomban, a francia, illetve a német rendszerű fagott, de egyre inkább a német típus válik egyeduralkodóvá.
A kettő közötti legszembetűnőbb különbségek:
- a francia hangszer rio paliszanderből készül, míg a német jávorfából
- a német hangszer furata kissé bővebb
- a német hangszer hangtölcsére körte alakú, mint az angolkürtnél
- a hanglyukak elrendezése, a billentyűzet eltérő konstrukciójú, eltérnek a fogásmódok
- a nád is másféle
Története
[szerkesztés]A fagott legkorábbi változata, a dulcián 1550–1700 között még egy darabból volt elkészítve, kifúrva. A barokk korban kezdték a mai, négyrészes formában építeni, 3–4 billentyűvel. A 18. század második felétől kezdett szaporodni a billentyűk száma, míg elérte a ma jellemző 22-t (Buffet, francia) vagy 24-et (Heckel, német).
Művek fagottra
[szerkesztés]
Barokk
[szerkesztés]- Antonio Vivaldi 39 versenyművet írt fagottra, ebből 37 maradt fenn teljes terjedelmében.[1]
Klasszikus
[szerkesztés]- Johann Christian Bach: B-dúr fagottverseny, Esz-dúr fagottverseny
- Johann Nepomuk Hummel: F-dúr fagottverseny, W75
- Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr fagottverseny, K191
Romantikus
[szerkesztés]- Carl Maria von Weber: Andante e Rondo ongarese op. 35
- Carl Maria von Weber: F-dúr fagottverseny, op. 75
20. század
[szerkesztés]- Paul Hindemith: Szonáta fagottra és zongorára (1938)
- Paul Hindemith: Concerto trombitára, fagottra és vonószenekarra (1949)
- John Williams: Five Sacred Trees: versenymű fagottra és zenekarra (1997)
- Richard Strauss: Concertino klarinétra és fagottra (1948)
Érdekesség
[szerkesztés]- A Magyar Televízió Esti mese című, évtizedeken át vetített gyerekműsorának szignáljában a TV Maci „brummogását” fagott hangjával érzékeltették a műsorszám zeneszerzői. A darab eredeti címe Meister Petz am Hofe Meyers, magyarítva Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán és Pécsi József (1874–1958) katonakarmester szerzeménye. A fagottszólót id. Hara László játssza.
Híres fagottművészek
[szerkesztés]Magyarok
Külföldiek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vivaldi: Koncsertók. [2006. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 19.)
Források
[szerkesztés]- Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1
- Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó (1961)
- Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983. ISBN 963-330-474-1
