Festetics Julianna
| Festetics Julianna | |
.jpg) | |
| Született | Festetics Julianna Mária Anna Katalina 1753. október 30. Jablonca |
| Elhunyt | 1824. január 20. (70 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Széchényi József Széchényi Ferenc |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Julianna, Gräfin Bossányi de Nagy-Bossány et Kispróna Festetics Pál |
| Foglalkozása | arisztokrata |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Festetics Julianna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gróf tolnai Festetics Julianna Mária Anna Katalina (Jablonca, 1753. október 30. – Bécs, 1824. január 20.) gróf Széchenyi István édesanyja, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának megalapítója.[1]
Élete
[szerkesztés]
A magyar főnemesi tolnai gróf Festetics család sarja. Atyja, gróf tolnai Festetics Pál (Ság, 1722. december 7.–Pozsony, 1782. április 7.), anyja, gróf nagybossányi Bossányi Julianna (Jablonca, 1734. február 9.–1805) asszony volt. Keresztszülei, a nagyapja, gróf Festetics Kristóf, és ozori és kohanóci Ottlik Julianna, Korláthkeöy László özvegye voltak. Festetics Julianna öccse, gróf Festetics György, a keszthelyi Georgikon alapítója volt.
Első házassága
[szerkesztés]1772. szeptember 28-án férjhez ment gróf Széchényi Józsefhez (Fertőszéplak, 1751. január 12.–Sopron, 1774. november 30.), gróf Széchényi Zsigmond (Sopron, 1720. december 21.–Fertőszéplak, 1769. október 19.) és Cziráky Mária grófnő (1724. szeptember 1.–Sopron, 1787. november 7.) fiához, de már 1774. november 30-án özvegyen maradt. A házasságból nem születtek gyermekek.
Második házassága
[szerkesztés]Gróf Széchényi József halála után három évvel, 1777. augusztus 17-én pápai engedéllyel annak öccséhez, gróf Széchényi Ferenchez (Fertőszéplak, 1754. április 28.–Bécs, 1820. december 13.) ment feleségül. A házasságból hat gyermek született, közülük három fiú- és két leánygyermek érte meg a felnőttkort:[2]
- György Mária János (Horpács, 1778. május 26.–Horpács, 1778. december 23.)
- Lajos Mária Alajos Dániel Ignác (Horpács, 1781. november 6.–Bécs, 1855. február 7.)
- Franciska Karolina (Cenk, 1783. november 4.–Pinkafő, 1861. október 10.)
- Zsófia (Bécs, 1788. október 25.–Bécs, 1865. április 19.)
- Pál (1789. november 10.–Sopron, 1871. március 30.)
- István (Bécs, 1791. szeptember 21.–Döbling, 1860. április 8.)
Tudománymecénási tevékenysége
[szerkesztés]Az életrajzi források szerint a tudományok területén nagyon tájékozott volt. Kitűnő volt német, francia, olasz és angol nyelvtudása, és sokat olvasta férje soproni, horpácsi, cenki, bécsi, valamint öccse, Festetics György hatalmas keszthelyi könyvtárának könyveit.[3]
Természettudományos érdeklődése elsősorban az ásványokra irányult. Valószínűleg férjének közeli ismerősétől, a mineralógus, geológus Born Ignáctól kaphatott indíttatást egy gyűjtemény összeállításához vagy megvásárlásához.[3]
A kortársak tudományos szempontból kifogástalanul rendezett anyagnak írják le a gyűjteményt, amely ritka magyarországi ásványokat, korszerű kristály-rendszertani elvek alapján rendszerezett kristályokat és mindezeket kiegészítő ásványtani szakirodalmat, tematikus könyvgyűjteményt tartalmazott. A kollekció része volt továbbá Bethlen Gábor smaragd pecsétgyűrűje is.[4]
További érdekesség, hogy a gyűjtemény rendszerezésének alapjául szolgáló kristálytani kézikönyvet, Karl Bekkerhinn és Christian Kramp Kristallographie des Mineralreichs című 1793-as munkáját kifejezetten Festetics Juliannának ajánlották szerzői, tehát a grófnő valószínűleg anyagilag is támogatta a könyv megjelenését.[5]
Amikor Széchényi Ferenc 1802-ben megalapította a Magyar Nemzeti Múzeum elődjét, 1803-ban Festetics Julianna is felajánlotta ásványgyűjteményét. Ez lett a „Természetiek és Kézműtaniak Tára” (Camera Naturae et Artis Productorum), amely – később a gyűjteménybe került növényekkel, állatokkal és ősmaradványokkal kiegészülve – 1826-ra már közel 25 000 tárgyat tartott nyilván.[6]
Ez a gyűjtemény lett később a Magyar Természettudományi Múzeum alapja. Festetics Julianna eredeti gyűjteményének darabjai ma már nem azonosíthatók. Az anyag zöme az 1956-os forradalom alatt odaveszett egy szovjet lövedéktalálatot követő tűzvészben.[3]
Halála
[szerkesztés]Gróf Széchényi Ferenc 1820. december 13-án Bécsben meghalt. Az özvegyen maradt Festetics Julianna grófnő ezután visszavonultan élt, főleg Bécsben tartózkodott. Itt érte a halál három évvel később, 1824. január 20-án. Férje mellett temették el Nagycenken, a családi sírboltban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ familysearch.org Festetics Julianna keresztelő adatlapja
- ↑ Archivált másolat. [2010. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
- ↑ a b c Kecskeméti Tibor: Egy főnemesi gyűjteményalapító (magyar nyelven). Magyar Természettudományi Múzeum Blog, 2021. november 19. [2023. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 10.)
- ↑ Róthkrepf Gábor (1827). „N. M. Széchényi Julianna Grófné, született Tolnai Festetics Grófné” (magyar nyelven). Tudományos Gyűjtemény 11 (1), 60-67. o. (Hozzáférés: 2024. május 10.)
- ↑ Karl Bekkerhinn, Christian Kramp. Kristallographie des Mineralreichs (német nyelven). Bécs: Joseph Stahel [1793]. Hozzáférés ideje: 2024. május 10.
- ↑ Kecskeméti Tibor (2019). „A természetbúvártól a hivatásos őslénytanászig” (magyar nyelven). Bányászattörténeti Közlemények 14 (1-2), 43-57. o. (Hozzáférés: 2024. május 10.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Liebenberg János: Ének nagy méltóságú gróf Széchényi Ferentz és nagy méltóságú született Festetits Juliána huszon öt esztendők utánn újonnan meg-üllt menyegzői öröm-napjára; Sziesz Ny., Sopron, 1802
- Kecskeméti Tibor: Egy főnemesi gyűjteményalapító, gróf Széchényi Ferencné szül. gróf Festetics Julianna; Nők a Balatonért Egyesület, Csopak, 2006 (Nők a Balatonért Egyesület kiskönyvtára)