Gornji Humac

Gornji Humac
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Pučišća
Jogállás	falu
Irányítószám	21424
Körzethívószám	(+385) 021
Népesség
Teljes népesség	276 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	422 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 17′ 50″, k. h. 16° 43′ 15″43.297222222222, 16.720833333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornji Humac témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gornji Humac falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Pučišcához tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 32 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 16, közúton 34 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 10 km-re délre a Brač-sziget keleti részén a Humac-hegy enyhe lejtőin szétszórtan fekszik. A sziget belsejében vezető főutak itt ágaznak szét Selca, Bol és Pražnica irányába.

Története

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek, ezt igazolják a környékén egészen a délnyugati Vidova Goráig található halomsírok, melyek körül soknak a feltárása még várat magára. Sehol máshol a szigeten nem található ennyi halomsír. A horvát szakemberek többet közülük középkori horvát halomsírnak tartanak. A horvátok ősei, akik a 7. században kezdtek letelepedni a szigeten a sv. Mihovil-hegy környékén alapítottak települést, ahol egy halomsíros temető is található. A Gradišće és Gradac helynevek itteni erődítményekre utalnak, melyeket valószínűleg még az illírek építettek és a horvátok ősei is használtak. A brači fennsíkok közül a gornji humaci rendelkezett a legkövérebb legelőkkel, mivel még a nyári időszakban is elegendő esőt kapott, így különösen alkalmas volt az állattenyésztésre. Már az 1. században élt Idősebb Plinius is megemlíti, hogy a sziget kecsketenyésztőiről híres, emellett nagy számú juhot is tenyésztettek itt.

Bár az 1184-ben kelt povljai oklevél már több, a mai Gornj Humac területére eső helynevet említ, a települést magát csak 1250-ben „Hlmcane” alakban említik először. Lakói a múltban állattartással, favágással és értékesítéssel, valamint méhészettel foglalkoztak. Később amikor velencei utazó Alberto Fortis dicséri a brači juhászok sajtját és húsát valószínűleg az itteni termékekre gondolt. Kezdetben több középkori település (Dubravica, Graca, Mošuja, Pothum és Straževnik) is volt a területén. Ezek a 15. és 16. század folyamán főként a pestisjárványok miatt néptelenedtek el. Mošuja és Dubravica még Gornji Humacnál is népesebb volt egykor. Mindkettőnek saját temploma és temetője is volt. A Szent Nedilje templom a Gracán fekvő temetőjével, illetve a Szent Mihály templom a Mindenszentek kápolnánál fekvő temetőjével. A településnek 1608-ban 370, 1702-ben mintegy 400, 1708-ban 470 lakosa volt. 1760-ban a vizitátorok 320, 1763-ban 350 lakost számláltak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. A lakosság hagyományos megélhetését az állattartás, a szőlő- és olajbogyó termesztése biztosította. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1943-ban a település teljesen leégett, majd 1944-ben újra felgyújtották, de teljesen újjáépítették. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 271 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
271	311	352	438	477	506	0	452	376	392	381	323	281	324	276	271

(1921-ben lakosságát Pučišćához számították.)

Nevezetességei

• Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma mai barokk formáját a 17. és 18. században kapta. A plébániatemplom eredetileg a középkorban, valószínűleg a 15. században épült és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére volt szentelve. Első írásos említése a 16. században egy püspöki vizitáció során történt. A régi templomból a falak egy része és a szentély belső fala maradt meg, ehhez építették hozzá az új falakat. A templomot Giacomo Poltati püspök szentelte fel 1764-ben. Két oltára van, a harmadik az újabb előírások szerint készített szembemiséző oltár. Berendezéséből kiemelkedik Juraj Dalmatinac késő gótikus 15. századi triptichonja, mely a Madonnát gyermekével, valamint Szent Mihályt és Szent Miklóst ábrázolja. A šibeniki katedrális apszisában elhelyezett triptichonra emlékeztet. A művészeti értékek közül még említésre méltók Keresztelő Szent János faszobra, valamint a velencei Baldassare D’Anna a Rózsafüzér királynőjét ábrázoló képe a 17. század elejéről. A templom karcsú, piramisban végződő harangtornya a velencei campanilék mintájára épült, harangját 1512-ben öntötték.
• Értékes műemlék még a temetőben található román stílusú Madonna-kápolna, melyet a sziget többi szakrális épületéhez hasonlóan többször átépítettek. Itt található Nikola Firentinac 15. századi domborműve, mely a Madonnát ábrázolja gyermekével két oldalán a kezében kulcsokat és könyvet tartó Szent Péter és a zsákruhás Keresztelő Szent János látható. Az alkotás eredetileg triptichon volt, de később a két mellékalakot leválasztották és az oltár két oldalán kialakított fülkékbe helyezték. Összhatása azonban így is megmaradt. Említésre méltó még a barokk kovácsoltvas korlát, mely nagyon ritka a dalmát szigeteken.
• A kis Szent Rókus templomot a 16. században építették a járványok ellen védő szent tiszteletére. Szent Rókus kultusza ekkoriban nagyon erős volt, különösen a pásztorok körében.
• A középkori Mošuja és Dubravica lakói építették a kis Mindenszentek templomot, ahol temető is volt. Egyszerű kőépület, homlokzata felett kis harangtoronnyal.
• A Lokva nevű itató mellett áll a kis Mihály arkangyal templom. Kődomborműve a szentet ábrázolja a sárkányon állva, kezében mérleget tartva. A templom körül temető volt.
• Bár a település a sziget belsejében található, módosabb lakói próbálták bebiztosítani magukat az esetleges kalóztámadások ellen. Két erődített udvarház is épült a településen a 16. század végén. Az egyik a Vrsalović-Pifar családé, melynek falán jól látszanak a puskalőrések és az építés ideje 1585. A másik a Brizić-Lukeš családé, melyet mára teljesen átépítettek.
• A Smrečevik-domb tetején, Brač déli oldalán található a 10.- 11. századi kora román stílusú Szent Kozma és Damján-templom. Az egyhajós, félköríves apszissal rendelkező épület tört kőből épült, bőségesen használt vakolattal, a nyeregtetőt pedig kőlapokkal borították. A főhomlokzat tetején az oromzaton egyszerű kő harangdúc áll. A belső teret három az oldalfalakon kialakított három mélyedés tagolja, felül dongaboltozattal. Az apszis félkupoláján barokk falfestmények maradványai láthatók.
• A Szentlélek-templom a 14. században épült gótikus stílusban. Egyszerű, egyhajós épület, félköríves apszissal és dongaboltozattal. A homlokzat felett a harangdúc megmaradt alsó része látható.

Források

• Pučišća község hivatalos oldala (horvátul)
• Pučišća község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Brač sziget információs portálja (horvátul)
• Gornji Humac története és nevezetességei (angolul)

További információk

Prostorni plan uređenja općine Pučišća – Pučišća község rendezési terve.