HMS Glorious

HMS Glorious
Hajótípus	Csatacirkáló Repülőgép-hordozó
Üzemeltető	Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Courageous osztály
Pályafutása
Építő	Harland and Wolff (Belfast)
Megrendelés	1915. március 14.
Építés kezdete	1915. május 1.
Vízre bocsátás	1916. április 20.
Szolgálatba állítás	1917. január
Sorsa	1940. június 8.-án a Scharnhorst és a Gneisenau elsüllyesztette
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	22 360 t (csatacirkálóként) 26 518 t (repülőgép-hordozóként)
Hossz	240 m
Szélesség	27,75 m
Merülés	7,5 m
Hajtómű	18 Yarrow gőzkazán, 4 turbina
Sebesség	31,42 csomó (56 km/óra)
Hatótávolság	10 850 km 16 csomós (30 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	Csatairkálóként: 4 db 381 mm-es ágyú (2 × 2) 18 db 102 mm-es ágyú (6 × 3) 2 db 76,2 mm légvédelmi gépágyú 14 db 533 mm-es torpedóvető cső (4 × 3 a febélzeten, 2 a víz alatt) Repülőgép-hordozóként: 16 db 120 mm-es ágyú 24 db 38 mm-es ágyú (8 × 3) 14 db 12,7 mm géppuska
Repülőgépek	Cirkálóként: 2 db Repülőgép-hordozóként: 48 db
Páncélzat	Cirkálóként: Övpáncél: 76 mm Fedélzet: 25 mm Lövegtornyok: 108 - 228 mm Parancsnoki torony: 254 mm
Legénység	Cirkálóként: 829 fő Repülőgép-hordozóként: 1200 fő (a légi személyzettel együtt)
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Glorious témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A HMS Glorious (77) (Dicső, Dicsőséges) a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) egyik hadihajója volt. A hajót Courageous osztályú "nagy könnyű cirkáló"-ként építették az első világháború során, tulajdonképpen könnyű csatacirkálónak tekinthető. A Glorious, testvérhajója, a HMS Courageous és féltestvérük, a HMS Furious, Lord John Arbuthnot Fisher tengernagy ötlete alapján születtek meg, aki először "cirkáló gyilkosként"-ként (cruiser killer) gondolt rájuk. A hajókat eredetileg a Balti-tenger sekély vizein folyó hadműveletek támogatására szánták, de ezekre végül nem került sor. A Glorious részt vett az első világháborúban, majd azt követően átalakították repülőgép-hordozóvá. A hajó 1940. június 8-án, a német Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókkal vívott harc után süllyedt el Norvégia északi partjainál.

Az HMS Glorious csatacirkáló

Az HMS Glorioust a Harland and Wolff belfasti hajógyárában építették. A terv szerint egy könnyű csatacirkáló volt 4 db 381 mm-es L/42 ágyúval, de a brit haditengerészetnél könnyűcirkálóként tartották számon, rendkívül könnyű páncélzata miatt. Az HMS Glorious építését 1915. május 1-jén kezdték, majd a hajót 1916. április 20-án bocsátották vízre. Az HMS Glorious 1916. október 14-ére készült el teljesen, és 1917 januárjában állították hadrendbe. Építése 2 119 065 angol font sterlingbe került.

Hajtóműve, összehasonlíthatatlanul nagyobb teljesítménye mellett, szerkezetileg alapvetően hasonlított egy korábbi könnyűcirkáló, a HMS Champion hajtóművéhez. 1917-ben egy teszt során az HMS Glorious sikeresen kilőtt egy torpedót egyik vízalatti torpedóvető csövéből, miközben teljes gőzzel haladt. Normál körülmények közt a vízalatti vetőcsövekből csak 23 csomó alatti sebességnél lehet torpedót kilőni, mert a magas sebességnél keletkező víznyomás károkat okozhat. Másodlagos fegyverzete az új típusú, hármas elrendezésű, 100 mm-es ágyúkból állt, melyek elvileg nagy tűzgyorsaságot nyújtottak a torpedónaszádok, vagy a kisebb hajók ellen. Később azonban kiderült, hogy az ágyúk töltésénél a töltők egymás útjában vannak, így a töltés jóval több időt vett igénybe, mint ha három, különálló löveget használtak volna. A hajón megfigyelték, hogy érdekes módon másfél csomóval gyorsabban tudott haladni teljes rakománnyal, mint normál terheléssel. A hajó könnyű felépítése és hibái miatt az átlagosnál több ideig tartott a készítése, ami miatt a hajó a "Lármás" (Uproarious) becenevet kapta.

Mikor az HMS Glorioust hadrendbe állították, ez lett a 3. könnyűcirkáló raj (3rd Light Cruiser Squadron) zászlóshajója, később pedig az 1. könnyűcirkáló (1st Light Cruiser Squadron) rajé. 1917. november 17-én az HMS Glorious, az HMS Courageous és az HMS Repulse brit csatacirkálók a Helgolandi-öbölben kisebb német erőkkel csaptak össze, melynek során a brit erők nem szenvedtek sérüléseket. 1918-ban rövid kifutófelületeket helyeztek el rajta, melyen repülőgépek tudtak felszállni. 1918. november 21-én jelen volt a német Nyílttengeri Flotta kapitulációjánál. 1919-ben a devonporti tüzériskolához került, ahol kiképzési célokat szolgált. Később az HMS Glorious a Tartalék Flotta zászlóshajója lett.

Az HMS Glorious eredeti alakjában, 1917-ben.

Átépítése repülőgép-hordozóvá

1922-ben, a Washingtoni Flottaegyezmény aláírásakor az HMS Glorious gyenge páncélzata miatt reménytelenül elavultnak számított, ezért úgy döntöttek, hogy a hajót repülőgép-hordozóvá alakítják. A nagy hajótest és sebesség miatt ideális volt az átalakításhoz. Az átalakítást 1924-ben kezdték, és csak 1930. március 10-én állíthatták újra hadrendbe. Az átalakítást Rosythban kezdték, de 1929-ben a rosythi hajógyár bezárt, így a munkálatokat Devonportban kellett befejezni. Az átalakítás 2 137 374 font sterlingbe került. Mikor ismét hadrendbe állították, az HMS Glorious két fedélzettel rendelkezett. Az egyik volt a fő-, vagy repülési fedélzet, a hajó orr részében pedig egy kisebb, felszálló fedélzet helyezkedett el. A hajó 1935 és 1936 között ismét átalakításokon esett át, melyek során a kisebb fedélzet helyére légvédelmi ágyúkat, a főfedélzetre pedig két, a 4,5 tonnát meg nem haladó repülőgépek indítására alkalmas gőzkatapultot szereltek. Az HMS Glorious kétszintes hangárrral rendelkezett, ezek 167 m hosszúak és 7,3 m magasak voltak. A hajó nem kevesebb, mint negyvennyolc repülőgépet tudott szállítani. Kezdetben Fairey Flycatcher, Blackburn Ripon, és Fairey IIIf típusú gépeket hordozott, de később áttértek a Fairey Swordfish és Gloster Gladiator típusokra. Az HMS Glorioust meg lehetett különböztetni testvérhajójától, az HMS Courageoustől, ugyanis az HMS Glorious lekerekítettebb tattal rendelkezett, valamint a felépítményük is kissé eltérő volt.

1931. április 1-jén az HMS Glorious, Gibraltártól 95 km-re összeütközött egy francia személyszállító hajóval, a Floridával. Az ütközés során az óceánjáró súlyosan megsérült, de az utasokat átszállították az HMS Glorious fedélzetére, majd a repülőgép-hordozó elvontatta a sérült hajót Málagáig. Az ütközés több mint harminc életet követelt, melyek közül az egyik az HMS Glorious legénységének tagja volt.

II. világháborús pályafutása

A második világháború kitörése után az HMS Glorious egy ideig a Mediterrán Flottában szolgált. 1939 októberében áthajózott a Szuezi-csatornán, hogy részt vegyen a Graf Spee üldözésében, az Indiai-óceánon. 1940 áprilisában, mikor Németország megtámadta Norvégiát, az HMS Glorioust hazahívták. Április 23-án a HMS Ark Royallal együtt megérkeztek a brit partokhoz, majd másnap hajóztak Norvégiába. Norvégiai tartózkodása alatt az HMS Gloriousról felszálló Skua és Gladiator repülőgépek számos támadást intéztek a német állások ellen. Április 27-én hazahívták, hogy feltöltse készleteit, majd május 1-jén visszatért Norvégiába, hogy repülőgépei folytathassák a támadásokat. Visszaútja során átszállított néhány Gloster Gladiatort Norvégiába, ahol befagyott tavakról működtették őket. Ezeket a gépeket a németek rövid időn belül megsemmisítették. Május 28-án egy egész századnyi Hawker Hurricane vadászgépet szállított a norvégiai Bardufossba, melyek a britek norvégiai evakuálásának nyújtottak fedezetet. Ezt az útját az HMS Glorious kíséret nélkül tette meg, ugyanis a briteknek éppen nem volt rendelkezésre álló cirkálójuk és rombolójuk. Június 2-án vadászgépei Narvik evakuálásánál biztosítottak légi fedezetet. Június 5-étől kezdődően az HMS lorious is részt vett az Alphabet-hadműveletben, amely a szövetségesek csapatainak Norvégiából való kimenekítését célozta meg.

Június 8-án Guy D'Oyly-Hughes kapitány (aki tengeralattjáró specialista volt, és a repülőgép-hordozók területén mindössze tíz hónapnyi tapasztalattal rendelkezett) által irányított HMS Glorious fedélzetére tíz Gloster Gladiator és nyolc Hawker Hurricane szállt le. Ezek a repülőgépek a Brit Királyi Légierő 46. és 263. repülőgép-századának gépei voltak. Ez volt az első olyan alkalom, mikor a gépek túlfutást megakadályozó horog igénybevétele nélkül szálltak le repülőgép-hordozóra. A gépek előzőleg szárazföldi repterekről szálltak fel, hogy elkerüljék a megsemmisülést. Az HMS Glorious a Scapa Flow-ba vezető úton elszakadt a nagyobb hajórajtól, hogy függetlenül tudjon haladni. Mikor a Norvég-tengeren hajóztak, az HMS Glorioust és két kísérőhajóját, a HMS Acasta és a HMS Ardent nevű rombolót két német csatacirkáló, a Scharnhorst és a Gneisenau megtámadta. A támadás következtében mindhárom brit hajó elsüllyedt, mindössze 70 perc leforgása alatt. A Harstadtól 350 km-re nyugatra lefolyt ütközet következtében 1519 ember vesztette életét, és csupán 45 túlélő maradt. A támadás előtt a brit hordozó kapitánya több igen súlyos hibát is elkövetett, egyrészt nem teljesített őrség szolgálatot az árboc megfigyelőállásában, ahonnét a rendkívül tiszta időjárási körülmények között már 40 km távolságból észlelni lehetett volna a két német nehéz hadihajót, másrészt nem volt légi őrjárat (Combat Air Patrol) a hajó körül a saját gépekből, illetve nem álltak azonnali készültségben torpedókkel felszerelt Fairey Swordfishek, amelyekkel csapást lehetett volna mérni a felbukkanó ellenséges egységekre. Továbbá a harcérintkezés felvétele után nem jelentették az ütközetet rádión az Admiralitásnak és a közelben hajózó brit egységeknek sem. Háborús körülmények között a nappali légi őrjárat és a harcérintkezés jelentése kötelező előírás volt, amelynek megszegése hadbírósági eljárást vont maga után. A brit parancsnok valószínűleg azt feltételezte, hogy a térségben operáló nagy brit flottaerők, köztük több csatahajó miatt a németek úgysem mernek a norvég vizeken hajózni.

A támadás során a Scharnhorst is megsérült, mikor torpedótalálat érte az HMS Acasta-ról, valamint mindkét német hajó számos találatot szenvedett. A sérülések miatt a német csatacirkálóknak vissza kellett térniük Trondheimbe, így a nap hátralévő részében a brit konvoj megmaradt része biztonságosan hajózhatott a területen. A brit hírszerzés korábban kapott jelentéseket, melyek szerint a Scharnhorst és a Gneisenau a közelben tartózkodnak, de ezeket az információkat nem tartották eléggé hitelesnek.

Képgaléria

• 
  Az HMS Glorious eredeti alakjában, horgonyon állva, az I. világháború idején.
• 
  A brit HMS Glorious csatacirkáló 1918-ban
• 
  Az HMS Glorious röviddel hordozóvá alakítása után.
• 
  Az HMS Glorious brit repülőgép-hordozó 1935-ben.
• 
  Az HMS Glorious a tengeren (1936).
• 
  Fairey Seals felderítő repülőgépek 1936-ban az HMS Glorious fedélzetén.
• 
  HMS Glorious brit repülőgép-hordozó 1940 májusában az HMS Ark Royal-ról fényképezve, az HMS Diana romboló társaságában.
• 
  Az HMS Glorious egyik kísérő rombolója, az A osztályú HMS Ardent, melynek testvérhajója, az HMS Acasta is odaveszett a csata során.
• 
  Az HMS Glorious testvérhajója, az HMS Courageous brit repülőgép-hordozó 1935-ben.
• 
  Az HMS Glorious féltestvére, az HMS Furious repülőgép-hordozó 1935-36-ban Blackburn Baffin torpedóvető repülőgépekkel.
• 
  Az HMS Glorious féltestvére, az HMS Furious brit repülőgép-hordozó 1941-ben, fedélzetén Hawker Hurricane vadászgépekkel.
• 
  A County osztály London alosztályába tartozó HMS Devonshire brit nehézcirkáló 30-50 tengeri mérföldre haladt el a csata helyszínétől, de nem észlelte az eseményeket.

Érdekességek

• Az átalakítás során a Gloriousról eltávolított lövegtornyokat alaposan korszerűsítva, páncéllemezeiket kicserélve később a valaha létezett legnagyobb brit csatahajó, az HMS Vanguard építésénél használták fel.
• 1997-ben az angliai Channel 4 által sugárzott Secret History című dokumentumfilm-sorozat "The Tragedy of HMS Glorious" (A HMS Glorious tragédiája) című epizódjában a Glorious tragédiájának egyik túlélőjével készítettek interjút.

Források

• Jane's Fighting Ships of World War I (Janes Publishing, London, 1919)
• Jane's Fighting Ships of World War II (Janes Publishing, London, 1946)
• Siegfried Breyer, Battleships and Battlecruisers 1905-1970 (Doubleday and Company; Garden City, New York, 1973) (originally published in German as Schlachtschiffe und Schlachtkreuzer 1905-1970, J.F. Lehmanns, Verlag, Munchen, 1970). Contains various line drawings of the ship as designed and as built.
• John Roberts, Battlecruiser, (Chatham Publishing, London, 1997), ISBN 1-86176-006-X, ISBN 1-55750-068-1
• Robert Gardiner, ed., Conway’s All the World’s Fighting Ships 1922 – 1946 (Conway Maritime Press, London, 1980)
• Robert Gardiner, ed., Conway's All the World's Fighting Ships 1947 – 1982 (Conway Maritime Press, London, 1983)
• Roger Chesneau, Aircraft Carriers of the World, 1914 to the Present; An Illustrated Encyclopedia (Naval Institute Press, Annapolis, 1984)
• Dan Van der Vat, The Atlantic Campaign: World War II's Great Struggle at Sea (Harper and Row, New York, 1988) ISBN 0-06-015967-7
• Correlli Barnett, Engage the Enemy More Closely (W.W. Norton & Company, New York, 1991) ISBN 0-393-02918-2
• John Winton, Carrier "Glorious": The Life and Death of an Aircraft Carrier (Cassell military, London, 1999) ISBN 0-304-35244-6
• Navypedia: Courageous class http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_courageous.htm

Külső hivatkozások

• A Glorious elsüllyedésekor meghalt személyek emlékére létrehozott alapítvány oldala (Angol)
• HMS Glorious fotógaléria (Angol)
• "A Glorious elvesztése" – V.W. Howland kapitány átfogó cikke. (Angol)
• "A HMS Glorious tragédiája"(Angol)
• A Glorious elvesztése (Magyar)