Haller István (újságíró)

Haller István
Haller István a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban balról az első.
Magyarország tárca nélküli propagandaminisztere
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – november 24.
Előd	nem volt
Utód	nem volt
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1919. november 24. – 1920. december 16.
Előd	Huszár Károly
Utód	Vass József
Született	1880. november 18. Mezőpetri község
Elhunyt	1964. március 5. (83 évesen) Budapest
Párt	Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja
Foglalkozás	újságíró politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Haller István témájú médiaállományokat.

Haller István (Mezőpetri, 1880. november 18. – Budapest, 1964. február 5.) újságíró, keresztényszocialista politikus, miniszter.

Életpályája

Négy évig a szatmári papnevelő intézet növendéke volt, majd onnan kilépvén újságíró lett. 1905-ben az Igaz Szó keresztényszocialista lapot, majd 1909-től az Új Lap című napilapot szerkesztette. 1908-tól 1918-ig a Katolikus Népszövetség főtitkára volt. A magyar Tanácsköztársaság bukása után több ellenforradalmi kormányban vállalt miniszteri pozíciót: a Friedrich-kormánynak 1919. augusztus 15-étől 1919. november 24-éig propagandaügyi minisztere, majd a Huszár-, Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányban 1919. november 24. és 1920. december 16. között vallás-és közoktatásügyi miniszter volt. Haller készítette elő és terjesztette be a nemzetgyűléshez a numerus claususról és a közgazdasági egyetemi kar létrehozásáról szóló törvényjavaslatot. Négy évről hatra emelte a tanítóképzők tanulmányi idejét. Kiadatta az új középiskolai rendtartásról és felvételi vizsgákról szóló rendeletet. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnöke lett. Az 1931-es második képviselőházi választásokon azonban már nem jutott képviselői mandátumhoz. Utána közgazdasági tevékenységet folytatott. Amikor 1945-ben letartóztatták, textilkereskedő volt.

Főbb művei

• Harc a numerus clausus körül (Bp., 1926);
• Katolikus egyházi vagyon és protestáns államsegély… (Bp., 1927).

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.