Heckenast Gusztáv (nyomdász)
| Heckenast Gusztáv | |
 | |
| Született | 1811. szeptember 2.[1][2] Kassa[3] |
| Elhunyt | 1878. április 12. (66 évesen)[1] Pozsony[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa |
|
| Szülei | Heckenast Mihály |
| Foglalkozása | kiadó |
| Sírhelye | Cemetery Goat gate |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heckenast Gusztáv témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Heckenast Gusztáv (Kassa, 1811. szeptember 2. – Pozsony, 1878. április 10.) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.
Életútja
[szerkesztés]Apja, Heckenast Mihály a kassai német evangélikusok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután fűszer-kereskedelemmel foglalkozott. 1826-ban Pestre ment, és Otto Wigand könyvkereskedőnél helyezkedett el. 1832-ben, miután Wigand Lipcsébe költözött, az üzletet megvásárolta.
Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadvány[5] jövedelmével. Külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. 1838-ban nyitotta meg kölcsönkönyvtárát 8000 kötettel. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal (a cég nevét ezzel Landerer és Heckenastra változtatva), megindította Bibliographiai Értesítőt, az első havonta megjelenő, magyar nyelvű könyvvel foglalkozó folyóiratot. A lap 1842-ben megszűnt. 1841-ben megalapította a liberális demokraták lapját, a Pesti Hírlapot, amelybe 1844-ig Kossuth Lajos is írt.
Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…
1848. március 15-én a Landererrel közös kiadójuk nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, azt Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át.
1846. augusztus 10-én vette feleségül sógorának, Wigand Ottónak a leányát, Ottília Karolinát (1828–1901).[6][7] Válásuk után, 1853. április 11-én Pesten, a Deák téri evangélikus templomban kötött házasságot Lövészy Teréziával,[8] aki 1856. február 14-én elhunyt.[9][10] 1858. december 19-én[11] házasságot kötött Bajza Lenke írónővel, Bajza József költő lányával, akitől egy leánya, Ilona, s az 1880-ban kelt engedéllyel nevét Heckenast–Bajza vezetéknévre változtató Aladár fia született.[12][13] Válásuk után 1869-ben újra megnősült, negyedik felesége, sultzi Jurenák Stefánia (1841−1932) volt.[14][15] 1870-ben tőle egy Mária nevű leánya született.
Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot (Magyar Remekírók). Alapítója volt a Vasárnapi Ujságnak. 1873-ban eladta vállalatát, amelynek utódja Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. lett. Ezután Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt.
Rokonsága a Vörösmarty családdal
[szerkesztés]| Csajághy János (1780–1846) | Takó Zsuzsanna (1788–1859) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vörösmarty Mihály (1800–1855) | Csajághy Laura (1825–1882) | Csajághy Júlia (1817–1887) | Bajza József (1804–1858) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vörösmarty Béla (1844–1904) | Vörösmarty Mihály (1845–1848) | Vörösmarty Ilona (1846–1910) | Széll Kálmán (1843–1915) | Vörösmarty Erzsébet (1847–1879) | Vörösmarty Irma (1848–1849) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Széll Ilona (1868–1945) | Heckenast Gusztáv (1811–1878) | Beniczkyné Bajza Lenke (1839–1905) | Beniczky Ferenc (1833–1905) | Bajza Jenő (1840–1863) | Bajza Irén (1843) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 5.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 18.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ Budapesti árvízkönyv, books.google.hu
- ↑ Wiegand (!) Ottília Karolina adatlapja a geni.com oldalán
- ↑ Nagyüzem 100 évvel ezelőtt. In: Révay József – Schöpflin Aladár: Egy magyar könyvkiadó regénye. Budapest, Franklin, 1940.
- ↑ A Pest-Deák téri magyar evang. egyházközség házassági anyakönyve 4/1853. folyószám.
- ↑ Lövészy Teréz adatai a geni.com oldalán
- ↑ Lövészy Terézia gyászjelentése. OSZK–Pannon Digitális Egyesített Archívum
- ↑ „Azonban egy másik, szintén örvendetes hir, melyet más lapok után pár hó előtt mi is elhamarkodva közlénk, múlt hó 19-én teljesedésbe ment. E nap estéjén tartotta ugyanis a legtöbb érdemekkel biró könyvkiadónk Heckenast Gusztáv úr menyegzőjét Bajza Lenke kisasszonynyal, kinek szívünkből kívánjuk, hogy e szép frigy boldogsága minél több becses költői mű írására buzdítsa tehetségét, melynek hivatottságáról első műveivel oly határozott tanúságot tőn”. Nővilág, 1859. január 2. 1. szám, 11. o.
- ↑ Deák téri evangélikus egyház 67/1861. számú születési anyakönyvi bejegyzése. Familysearch.org
- ↑ Bajza Lenke adatlapja a geni.com oldalán
- ↑ Heckenast Gusztáv nyomdatulajdonos jegyet váltott Jurenák Stefánia kisasszonynyal Pozsonyból, s miután napjainkban már valódi ritkaság, megemlíthetjük azt is, hogy ez alkalommal negyedik ízben köt házassági frigyet. Fővárosi Lapok 1869. július 1. 147. szám
- ↑ Heckenast Gusztáv gyászjelentése. OSZK − Pannon Digitális Egyesített Archívum
Források
[szerkesztés]- Fitz József: A magyar nyomdászat, 1848-1849, mek.niif.hu
- Török Zsuzsa: „Legtermékenyebb összes női iróink között”. Beniczkyné Bajza Lenke és a könyvipar a 19. század második felében. Irodalomtörténet, 2015. 4. szám, 375–398. o.
További információk
[szerkesztés]- Miért súgott LANDERER? Archiválva 2019. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, ujszo.com
- Könyvfejedelmek Budapesten, huszadikszazad.hu
- Könyvkereskedők a régi Váci utcában
- Látható és láthatatlan március 15.
- A vállalkozó és a kultúra. Heckenast Gusztáv, a legendás könyvkiadó (1811–1878); szerk. Lipták Dorottya; Kossuth–EKE, Budapest–Eger, 2012 (Kulturális örökség) Cieger András recenziója. Korall 55. szám, 2014. 191–195. o.