Huszti Ferenc
| Huszti Ferenc | |
| Született | 1893. november 9. Zalabér |
| Elhunyt | 1937. december 10. (44 évesen)[1] Szovjetunió |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | a Kommunista Internacionálé VB tagja (1931–) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Huszti Ferenc (Zalabér, 1893. november 9. – Szovjetunió, 1938. június ?) – jogász, kommunista aktivista, politikus.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Zalabéri cipész fia és Huszti József öccse volt. A népiskolai osztályokat szülőfalujában végezte, a gimnáziumot a keszthelyi premontreieknél kezdte el. A fővárosban érettségizett, majd beiratkozott a Budapesten a Magyar Királyi Tudományegyetem Jogi Karára. Illés Bélával lakott együtt. Élete 1912-től szorosan összefonódik a magyarországi, majd a nemzetközi munkásmozgalommal.
Az első világháború idején az orosz frontra került, ahol hamar hadifogságba esett (1914. november 24.). 1918-ban egy hadifogoly-cserecsoporttal sikerült hazakerülnie. 1919 elején a KMP tagja lett. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után részt vett a KMP zalaszentgróti járási pártvezetésében, s vádbiztosa volt a járás forradalmi törvényszékének. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, börtönbe Keszthelyre, majd Sümegre került, de rövid idő múlva kiszabadult. Budapestről Bécsbe menekült (1920. szeptember).
1923. január végén Szovjet-Oroszországba ment. Először Petrográdban az osztrák-magyar nagykövetség hajdani épületében a magyar honvédek hazatelepítő csoportjánál kapott feladatokat. Majd Pokrovszkban (Volgai Német Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaság központja) bírósági elnök volt. Moszkvába költözött és ott a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Központi Bizottságának munkatársa (instruktor) volt, de dolgozott a Kommunista Internacionálé (Komintern) különböző hivatalaiban is. Rendszeresen írt a KMP Külföldi Bizottsága által kiadott Kommunista című folyóiratba. Egyike volt azoknak, akik közölték a KMP feltételezett magyarországi besúgók, provokátorok, likvidátorok és pártárulók nevét, adatait (1931–1934 között ú. n. „spiclilexikont”).[2]
A Komintern Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott a KMP megerősítéséről. A KMP élére, Huszti irányításával új vezetőség került. A MKP Központi Bizottságának többek közt tagja lett Fürst Sándor, Sallai Imre, Gold Géza, Karikás Frigyes, Kilián György, Kiss Károly, Poll Sándor (1931).[3] Az új Központi Bizottság több tagját – a Moszkvában tartózkodó Huszti és Kiss kivételével – Magyarországon letartóztatták (1932. július 15.). Fürst Sándort és Sallai Imrét halálra ítélték és kivégezték (Budapest, 1932. július 28./29.) – A Komintern VII. kongresszusán (Moszkva, 1935. július 25. – 1935. augusztus 20.) – Kun Béla, Révai József és mások társaságában – a magyar kommunistákat képviselő küldöttségében vett részt.[4]
A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága újból foglalkozott a KMP-jával. A határozatuk szerint a magyar pártvezetés az Internacionálé VII. Kongresszusa antifasiszta népfrontpolitikáról szóló határozatainak megvalósulást szándékosan akadályozta és felelős a magyarországi lebukásokért, letartóztatásokért stb. (1936. május 7.). Ezért a Komintern Nemzetközi Ellenőrző Bizottsága leváltotta a KMP Központi Bizottságát. A Moszkvában élő Kun Bélát és más KMP vezetőket, köztük Huszti Ferencet is, letartóztatták (1937. június–július). A MKP vezetése Szántó Zoltán kezébe került; a magyarországi illegális pártszervezeteket utasították, hogy tevékenységüket szüntessék be. Megszűnt a kommunista illegális sajtó is.
Huszti Ferenc a Szovjetunió egy ismeretlen börtönében, valószínűleg 1938 júniusában halt meg, eddig ismeretlen körülmények között.
Sírhelye ismeretlen. Zalabéri szülőházának falára emléktábla került (1970. augusztus 10.) A Munkásmozgalmi Panteonban (Kerepesi Temető, Budapest, Fiumei út 16.) emléktáblája van.
Irodalom, források
[szerkesztés]- A szocialista forradalomért – A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. – szerkesztő: Bakó Ágnes, jegyzetek: Láng Péter – Kossuth Kiadó, Budapest, 1975. 263. o.
- Forradalmár elődeink – szerkesztő: Bakó Ágnes, jegyzetek: Láng Péter – közreadta: Magyar Szocialista Munkáspárt, Központi Bizottság, Párttörténeti Intézet; Kommunista Ifjúsági Szövetség – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1970. (Kelen Józsefné kötetbe írt kéziratos életrajzai között.).
- Huszti Ferenc[halott link] – Élni emberül. A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. – Életrajzgyűjtemény. – Zalaegerszeg, Zala megyei Lapkiadó Vállalat, 1980. 207–210. o. – A hozzáférés ideje: 2012. április 30. 17:50.
- Kővágó László: A magyar kommunisták és a nemzetiségi kérdés:1918–1948 – Kossuth Kiadó, Budapest, 1985. 417 o.
- Tanulmányok a Magyar Tanácsköztársaság Zala megyei történetéből – szerkesztő: Balázs Béla, Kovács Ferenc – MSZMP Zala megyei Bizottságának Oktatási Igaigazgatósága, Zalaegerszeg, 1971. 54., 171–192. o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.sakharov-center.ru/asfcd/martirolog/?t=page&id=983
- ↑ „Huszti mindent megtett, hogy munkáját lelkiismeretesen végezze, a horthysta rendőrség kártyáiba ő sem tudott belelátni; ítéletei jobbára feltételezéseken alapultak. Ez az oka annak, hogy – mai ismereteink szerint – a listára felvettek többsége ártatlan volt.” – Borsányi György: Kun Béla – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 344. o.
- ↑ Sipos Péter: Legális és illegális munkásmozgalom, 1919-1944 – Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. 163. o.
- ↑ Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből. 1919-1944. – szerk. Petrák Katalin – Kossuth Kiadó, Budapest, 1988. 21. o.
