I. Vencel cseh király
| I. Vencel | |
 | |
| Ragadványneve | Félszemű (Jednooký) |
| Csehország királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1230 – 1253. szeptember 23. | |
| Koronázása | 1228. február 6.[1] |
| Elődje | I. Ottokár |
| Utódja | II. Ottokár |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Přemysl-ház |
| Született | 1205 Prága |
| Elhunyt | 1253. szeptember 23. (48 évesen) Králův Dvůr |
| Nyughelye | Szent Ágnes-kolostor |
| Édesapja | I. Ottokár |
| Édesanyja | Konstancia cseh királyné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Sváb Kunigunda cseh királyné |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vencel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Vencel (csehül: Václav I. Jednooký), (1205[2] – 1253. szeptember 22.[3]/23.[2][a 1]) Csehország királya 1230-tól haláláig; uralkodása idején befolyása alá vonta Ausztriát, miközben támogatta a német telepesek és kézművesek bevándorlását annak érdekében, hogy segítsék erős, virágzó és kulturálisan is gyarapodó országgá fejleszteni Csehországot.[4]
Felmenői
[szerkesztés]Vencel I. Ottokár cseh király és Konstancia Árpád-házi hercegnő fia volt. Anyai nagyszülei III. Béla magyar király és Châtillon Anna magyar királyné voltak. Egyik testvére Prágai Ágnes volt, akit később, 1989-ben II. János Pál pápa szentté avatott.
Uralkodása
[szerkesztés]1228. február 6-án apja maga mellé választotta társuralkodónak, majd apja halála után, 1230-ban átvette a Királyság teljes irányítását. Uralkodása kezdetén a II. Frigyes osztrák herceg irányából érkező fenyegetéssel volt elfoglalva. Vencel a helyzet megoldására II. Frigyes német-római császár segítségét kérte. 1236-ban Frigyes császár elűzte a herceget és császári kormányzást vezetett be az Osztrák Hercegség és Stájerország területére. Vencelnek azonban ez a megoldás nem tetszett, mivel területeket szeretett volna szerezni Ausztriából. Emiatt szövetkezett korábbi ellenségével, Frigyes herceggel. Frigyes császárt sikerült legyőzniük, Vencel pedig Frigyes hercegtől megkapta a hercegség Dunától északra levő részét, a szövetség fenntartásáért cserébe. Nemsokára kettejük szövetségéhez csatlakozott II. Ottó bajor herceg is.
1241-ben Csehországot megtámadták a mongolok, de Vencel serege sikeresen visszaverte a Batu kán és Szubotáj vezette seregeket. A legnicai csatát követően azonban a mongolok nagyobb sereggel indultak meg Csehország ellen. A mintegy 20 000 főnyi sereget Baidár, Kadán és Orda kánok vezették. A cseh lovasság azonban sikeresen megállította mongol előretörést. Vencel Morvaországot azonban nem tudta megvédeni, így azt – Magyarország lerohanása előtt – a mongolok végigrabolták.[4] Végül aztán 1242-ben a mongol sereg Ögödej nagykán halálhírére hazavonult.
1246-ban Frigyes herceg a IV. Béla magyar király ellen vívott Lajta-menti csatában életét vesztette. Mivel nem volt gyermeke, benne kihalt a Babenberg-ház és az Osztrák Hercegség örökléséért harcok kezdődtek. II. Frigyes császár teljesen uralma alá szerette volna hajtani a hercegséget, de az osztrák nemesek elfogadták a Babenberg-ház nőági öröklődését, így Frigyes herceg unokahúgát, Ausztriai Gertrúdot tekintették a törvényes örökösnek. Vencel megállapodott vele, hogy feleségül megy az ő legidősebb fiához, Ulászlóhoz. Ulászlót megválasztották Ausztria uralkodó hercegévé, de nem sokkal ezután meghalt, és Gertrúd halála után a hercegséget VI. Hermann badeni őrgrófnak ajánlotta fel.
Vencel ellen 1248-ban összeesküvés szerveződött a nemesek körében, melynek élére saját fia, Ottokár állt.[3] Vencel kénytelen volt hazájából elmenekülni,[3] de már 1249-ben sikerült visszatérnie.[3] A szervezkedést leleplezte, fiát pedig börtönbe záratta. 1250-ben azonban, amikor Frigyes császár és Hermann őrgróf elhaláloztak, szabadon bocsátotta fiát, kinevezte morva őrgrófnak és 1252-ben összeházasította Gertrúd testvérével, Babenbergi Margittal, ezzel megszerezve fia számára az osztrák hercegséget.
Vencel egy évvel később 1253. szeptember 23-án meghalt. A cseh trónon fia követte, II. Ottokár néven.
A király nagy barátja volt a németeknek, és bőkezű pártolója a minnesängereknek;[3] a neki tulajdonított szerelmi dal azonban nem tőle való.[3] Uralkodása idején Csehország virágzott: a városok száma és szerepe megnőtt, s amiként a német kereskedők és telepesek nagyban hozzájárultak az ország gazdagodásához, úgy a német kultúra befolyása fellendítette a művészeteket, főképpen az irodalmat és az építészetet.[4]
Családfa
[szerkesztés]| II. Ulászló * 1117 † 1174. I. 18. |
Thüringiai Judit * 1135 † 1174 után |
III. Béla magyar király * 1148 † 1196. IV. 23. |
Châtillon Anna * 1154 † 1184 | ||||||||||
| I. Ottokár * 1158 † 1230. XII. 15. |
Árpád-házi Konstancia * 1180. II. 27. † 1240. XII. 4. |
||||||||||||
| I. Vencel * 1205 k. † 1253. IX. 23. |
Hohenstauf Kunhuta * 1200 k. † 1248. IX. 13. OO 1224 |
||||||||
| Ulászló * 1227 † 1247. I. 3. |
II. Ottokár * 1232 ősze † 1278. VIII. 26. |
Božena * 1230 † 1290. V. 27. |
Ágnes * 1227 után † 1268. X. 10. |
leány † 1248 előtt | |||||
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A Canonicorum Pragensium Continuationes Cosmæ rögzítette halála napját: X Kal Oct 1253 – rex Wenceslaus (Canonicorum Pragensium Continuationes Cosmæ, Annalium Pragensium Pars I, 1253, MGH SS IX, p. 175.) [FMG]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bohemia. Wenzel I 1230-1253 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
- ↑ a b The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d e f Bokor József (szerk.). Vencel, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 668. oldal
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wenceslaus I of Bohemia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Ottokár |
Következő uralkodó: II. Ottokár |
