Ischia (sziget)

Ischia
Ischia látképe Procidáról
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Nápoly megye
Legnagyobb település	Ischia (település)
Népesség
Teljes népesség	62 027 fő
Népsűrűség	1250 lakos/km² fő/km²
Ischia (település) népessége	19 598 fő (2023. jan. 1.) +/-
Földrajzi adatok
Fekvése	Tirrén-tenger, Nápolyi-öböl
Szigetcsoport	Flegrei-szigetek
Terület	46,3 km²
Hosszúság	9,9 km
Szélesség	7,2 km
Tengerszint feletti magasság	789 m
Legmagasabb pont	Epomeo (787 m)
Elhelyezkedése
Ischia Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 43′ 52″, k. h. 13° 53′ 44″40.731111111111, 13.895555555556
A Wikimédia Commons tartalmaz Ischia témájú médiaállományokat.

Ischia Olaszországhoz tartozó vulkáni eredetű sziget a Tirrén-tengerben, a Nápolyi-öböl északi részén. Legmagasabb csúcsa az Epomeo (788 m). A csaknem 50 km²-nyi területén 6 népes község (comune) osztozik, ezek közül is a legnagyobb maga Ischia a szigetet Procidától elválasztó Ischia-csatorna (olaszul Canale d’Ischia) partján. További települései: Barano d’Ischia, Casamicciola Terme, Forio, Lacco Ameno és Serrara Fontana. Közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget gazdasága a turizmuson alapul, ami a számos – vulkáni utóműködésnek köszönhető – termálvizű forrás miatt rendkívül fejlett.

Nevének eredete

Vergilius Inarime, később Arime néven emlegeti, valószínűleg az Iliaszra utalva (Tüphónt Arimois sziklájához láncolták). A rómaiak Aenaria, a görögök pedig Pithékusszai néven emlegették (latinosan Pithecusae). Idősebb Plinius a görög elnevezést a szigeten található agyaggödrökkel társítja, melyek anyagából püthekoszokat (gabonatároló) készítettek. Római elnevezését Aineásszal hozza kapcsolatba. Mai megnevezésének első írásos emléke 813-ból származik: III. Leó pápa egy Nagy Károlyhoz írt levelében említést tesz egy "iscláról" (az insula egyik változata, jelentése sziget).

Fekvése és geológiája

Ischia fekvése

A sziget megközelítőleg trapéz alakú, Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles. A sziget kialakulása mintegy 150 000 évvel ezelőtt kezdődött és a Campi Flegrei vulkanizmusához kapcsolódik. Legrégebbi részei a keleti oldalon találhatók. Az Epomeo, a sziget legmagasabb csúcsa kb. 55 000 esztendeje alakult ki. A sziget másik hegycsúcsa a Vico. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények). 1883-ban és 2017-ben a szigetet erős földrengés rázta meg.

Éghajlata

Ischia éghajlata mediterrán: az évi átlaghőmérséklet 18 °C, a legalacsonyabb téli hőmérséklet 9° (januárban), a legmagasabb nyári hőmérséklet pedig 35° (augusztusban). A levegő átlagos nedvességtartalma 63%.

Története

Az ókorban

A Vico-csúcs környéke már a bronzkorban lakott volt, ezt az itt talált régészeti leletek bizonyítják. I. e. 8 században Khalkiszból ide érkezett görög telepesek várost alapítottak, ahonnan az etruszkokkal való kereskedelmet irányították. Virágkorában Pithekoussainak több mint 10 000 lakosa volt.

1953-ban a szigeten találták meg a Nesztór-serleget, ami i. e. 730-ból származik és az első, Iliaszra utaló írásos emlék. A néhány rá vésett sor küméi-ábécében íródott, mely a latin előfutára.

I. e. 474-ben szürakúszai I. Hérón a küméiek segítségére sietve az etruszkokkal folytatott háborúban, elfoglalta a Ischiát és a környező szigeteket. Ekkor épült fel a sziget első erődítménye, amely még a középkor során is fennállt. A rómaiak i. e. 322-ben foglalták el Ischiát és Neapolist. Augustus Capriért a nápolyiaknak cserébe adta Ischiát.

A középkortól a 16. századig

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a népvándorlás időszakában többször is elfoglalták, előbb a herulik, majd az osztrogótok. A 6. század elején a Bizánci Birodalom birtoka lett, majd 588-ban a Nápolyi Hercegség szerezte meg. A 9. században kétszer is (813 és 847) kirabolták a szaracénok. 1004-ben II. Henrik német-római császár foglalta el, 1130-ban pedig II. Roger, Szicília normann uralkodója. A 12. században a pisaiak szintén kétszer kifosztották a sziget településeit, majd a Staufok trónra kerülésével a Szicíliai Királyság része lett. 1282-ben, a szicíliai vecsernyét követően a sziget lakossága fellázadt és III. Aragóniai Pétert támogatta a nápolyi trónért való küzdelemben. Csak 1299-ben sikerült II. Anjou Károlynak elfoglalnia. A következő évszázadokban a sziget többször is gazdát cserélt, a nápolyi trónért való küzdelem kimenetelének függvényében.

A 16-18. században

A 15. században a sziget lakossága többször is kalóztámadások áldozata lett. 1543-ban és 1544-ben Hajreddin Barbarossa, több mint 4000 lakost ejtett fogságba. 1548-ban és 1552-ben utódja, Turgut reisz fosztotta ki. A 17. század elején, a kalóztámadások ritkulásával alakult ki a mai Ischia. A kalózok utoljára 1796-ban törtek a szigetre. 1647-ben, az Első Nápolyi Köztársaság idején a sziget lakossága – sikertelenül – lázadt fel a helyi nemesurak ellen.

A 18. századtól napjainkig

A szigetet birtokló spanyol De Ávalos (D’Avalos) család kihalásával 1729-ben Ischia a nápolyi király birtoka lett. 1734-től a király által kinevezett kormányzó irányította a sziget ügyeit. 1799-ben támogatta a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársaságot. A felkelést Nelson admirális csapatai verték le, a helyreállított Bourbon-hatalom számos lázadót halálra ítélt. A sziget 1861-ben, Két Szicília Királyságának részeként csatlakozott az újonnan megalapított Olasz Királysághoz.

Az 1883. július 28-i földrengés romba döntötte a sziget nyugati oldalán fekvő Casamicciola Terme és Lacco Ameno településeket.

Napjainkban Ischia Olaszország egyik legjelentősebb turistacélpontja: évente több mint 6 millióan látogatják meg.

Közigazgatás

A Fungus-szikla Lacco Ameno mellett

Ischia területe közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget települései:

• Barano d’Ischia
• Casamicciola Terme
• Forio
• Ischia
• Lacco Ameno
• Serrara Fontana

Gazdasága

Napjainkban a sziget gazdaságának fő mozgatórugója a turizmus. Fejlesztésére már az 1950-es évektől kezdve nagy figyelmet fordítottak, fő turisztikai vonzerejét a számos termálvizű forrás adja, melyek köré számos gyógyszálló épült.

A hagyományos gazdasági ágazatok itt a mezőgazdaság és a halászat, amelyek jelentősége azonban csekély a turizmuséhoz viszonyítva. A kiváló vulkanikus eredetű termőtalajon jó minőségű szőlő és olíva terem. A halászat visszaeséséhez hozzájárult az olasz állam azon intézkedése, melyben megszabta a Tirrén-tenger halászati kvótáit.

Közlekedés

A sziget csak hajón közelíthető meg. Rendszeres járatok indulnak Ischiára Nápolyból és Pozzuoliból. A szigeten három kikötő található: Ischiában, Forióban és Casamicciola Termében. A szigeten fejlett a közúti hálózat.

Galéria

• 
  Aragón vár
• 
  Utca Forióban
• 
  Utcatábla
• 
  Utca Forióban
• 
  Ischia Porto
• 
  Utca Ischia Pontéban

Ischia az irodalomban

A szigetről, szépségeiről és történetéről számos irodalmár megemlékezik műveiben:

Giovanni Boccaccio Vittoria Colonna George Berkeley Donatien Alphonse de Sade Jean Paul Stendhal Percy Bysshe Shelley Felix Mendelssohn Bartholdy Johannes Carsten Hauch James Fenimore Cooper Alphonse de Lamartine Hans Christian Andersen Charles-Augustin Sainte-Beuve Edward Lear Alfred de Musset Hans Peter Holst Henrik Ibsen Hippolyte Taine Vilhelm Bergsøe Mark Twain

Carlo Poerio August Kopisch Nicola Nisco Luigi Settembrini Ernest Renan Giovanni Verga Guy de Maupassant Friedrich Nietzsche Élysée Pélagaud Benedetto Croce Woldemar Kaden Sybil Fitzgerald Norman Douglas Francesco Carbonara Bruno Barilli John Steinbeck W. H. Auden Truman Capote Bernard Berenson Francesco Cangiullo

Ingeborg Bachmann Stephen Spender John Fante Allen Ginsberg Giovanni Comisso Carlo Bernari Elsa Morante Pier Paolo Pasolini Andrea Giovene Eugenio Montale Pablo Neruda Ennio Flaiano Robin Maugham Maria Kuncewiczowa Fabrizia Ramondino Erri De Luca Charles Wright Mills Joszif Alekszandrovics Brodszkij Pascal Quignard

Ischia a mozivásznon

Christian Allers grafikája (1893)

Ponte Porto, Ischia község

Sant'Angelo, Serrara Fontana község

• 1936 – Il Corsaro nero – Amleto Palermi,
• 1937 – Il Dottor Antonio – Enrico Guazzoni,
• 1949 – Campane a martello – Luigi Zampa,
• 1950 – Il Mulatto – Francesco De Robertis,
• 1950 – La Scogliera del peccato – Roberto Bianchi Montero,
• 1952 – The Crimson Pirate – Robert Siodmak,
• 1953 – Il Mostro dell'isola – Roberto Bianchi Montero,
• 1954 – Lacrime d'amore – Pino Mercanti,
• 1956 – Suor Letizia – Il più grande amore – Mario Camerini,
• 1957 – Vacanze a Ischia – Mario Camerini,
• 1958 – Sissi a Ischia – Alfred Weidenmann,
• 1959 – Plein soleil – René Clément,
• 1960 – Appuntamento a Ischia – Mario Mattòli,
• 1960 – Morgan il pirata – Primo Zeglio,
• 1962 – Diciottenni al sole – Camillo Mastrocinque,
• 1963 – Cleopatra Joseph L. Mankiewicz,
• 1966 – Caccia alla volpe – Vittorio De Sica,
• 1966 – Ischia operazione amore – Vittorio Sala,
• 1972 – Avanti! – Billy Wilder,
• 1976 – La Professoressa di scienze naturali – Michele Massimo Tarantini,
• 1977 – La Vergine, il Toro e il Capricorno – Luciano Martino,
• 1998 – Il Commissario Raimondi – Paolo Costella,
• 1999 – Cient'anne – Ninì Grassia,
• 1999 – The Talented Mr. Ripley – Anthony Minghella,
• 2001 – Se lo sai sono guai – Michele M. Tarantin,
• 2003 – Il Paradiso all’improvviso – Leonardo Pieraccioni,
• 2010 – I delitti del cuoco – Alessandro Capone

Források

• New Guide to Naples and Surrounding Area ISBN 88-8180-084-5
• Monos János: Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal (Dekameron Könyvkiadó, 2006) ISBN 978-963-9331-74-7

Külső hivatkozások

• Ischia Online (olaszul)
• Ischia.it (olaszul)
• Ischia geológiája (angolul)
• Meteorológiai állomás (olaszul)
• Teleischia (olaszul)