Jacques Ibert
Jacques Ibert | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1890. augusztus 15. Párizs |
Állampolgársága | francia |
Elhunyt | 1962. február 5. (71 évesen) Párizs |
Sírhely | Passyi temető |
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Ibert témájú médiaállományokat. |
Jacques Ibert (Párizs, 1890. augusztus 15. – Párizs, 1962. február 5.) francia zeneszerző.
Élete és művei
[szerkesztés]Párizsban élt, és 1909-ben került a Conservatoire-ba, ahol Émile Pessard, André Gedalge és Paul Vidal vezetésével folytatott tanulmányokat. Az első világháború idején a haditengerészetnél szolgált, majd leszerelése után elnyerte a Római Díjat. A Medici villában írta a Readingi fegyház balladája és az Escales című darabjait. 1927-ben Párizsban mutatták be első, Angélique című operáját. Ezt hat színpadi műve követte. 1937-ben a Római Akadémia igazgatójává nevezték ki. (Először fordult elő a történelemben, hogy zenész töltötte be a hivatalt.)
A második világháború után megosztotta a tevékenységét Párizs és Róma között. Később lemondott római hivataláról, és elvállalta a két párizsi opera egyesített vezetését. 1950-ben egy időre az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol a Berkshire Music Center zeneszerzési mesteriskoláját irányította. Két utolsó zenekari művét is amerikai kérésre készítette el. 1962-ben hunyt el 71 éves korában.
Stílusát a világosság, szellemesség, ragyogó hangszerelés és a virtuóz technika jellemzi.
Források
[szerkesztés]- Pándi Marianne: Hangversenykalauz I–IV. – Zenekari művek – Versenyművek – Kamaraművek – Zongoraművek, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1980 ISBN 963-330-323-0, I. kötet, 249. o.