João Braz de Aviz
João Braz de Aviz | |||||||||||
Született | 1947. április 24. (77 éves) Mafra | ||||||||||
Állampolgársága | brazil | ||||||||||
Foglalkozása |
| ||||||||||
Tisztsége |
| ||||||||||
Iskolái |
| ||||||||||
a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa | |||||||||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||||||||
Pappá szentelés | 1972. november 26 Apucarana | ||||||||||
Püspökké szentelés | 1994. május 31. Apucarana | ||||||||||
Szentelők |
| ||||||||||
Bíborossá kreálás | 2012. február 18. Róma | ||||||||||
Hivatal | a Vitóriai főegyházmegye segédpüspöke | ||||||||||
Hivatali idő | 1994–1998 | ||||||||||
Hivatal | a Ponta Grossa-i egyházmegye püspöke | ||||||||||
Hivatali idő | 1998–2002 | ||||||||||
Elődje | Murilo Sebastião Ramos Krieger S.C.I. | ||||||||||
Utódja | Sérgio Arthur Braschi | ||||||||||
Hivatal | a Maringái főegyházmegye érseke | ||||||||||
Hivatali idő | 2002–2004 | ||||||||||
Elődje | Murilo Sebastião Ramos Krieger S.C.I. | ||||||||||
Utódja | Anuar Battisti | ||||||||||
Hivatal | a Brazíliavárosi főegyházmegye érseke | ||||||||||
Hivatali idő | 2004–2011 | ||||||||||
Elődje | José Freire Falcão | ||||||||||
Utódja | Sérgio da Rocha | ||||||||||
Hivatal | a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa | ||||||||||
Hivatali idő | 2011–hivatalban | ||||||||||
Elődje | Franc Rodé C.M. | ||||||||||
Utódja | hivatalban | ||||||||||
Szentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
Társszentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz João Braz de Aviz témájú médiaállományokat. | |||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
João Braz de Aviz (Mafra, 1947. április 24. –) brazil katolikus pap, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa, bíboros.
Korai élet és oktatás
[szerkesztés]Aviz 1947-ben született Mafrában, a Joinville-i egyházmegyében, Santa Catarinában, Brazíliában. Négy fiútestvére és három nővére van - legfiatalabb nővére Down-szindrómás. Miután filozófiai tanulmányait a curitibai Rainha dos Apostolos Nagyszemináriumban és a palmasi karon folytatta, teológiai tanulmányait Rómában végezte a Gregoriana Pápai Egyetemen, ahol licenciátust szerzett, és a Lateráni Pápai Egyetemen, ahol 1992-ben dogmatikus teológiából doktorált.
Papság
[szerkesztés]Avizt 1972. november 26-án szentelték pappá. Szolgálatát plébánosként kezdte az Apucaranai egyházmegyében, majd az Apucarana és Londrina nagyszeminárium rektoraként, valamint a londrinai VI. Pál Teológiai Intézet dogmatikus teológia professzoraként folytatta. Emellett tagja volt a Papi Tanácsnak és a Tanácsosok Testületének, valamint az Apucarana-i Egyházmegyei Lelkipásztori Hivatal általános koordinátora. Fiatal papként Aviz egyszer éppen egy faluba tartott misézni, amikor egy páncélautó-rablásba botlott. Kereszttűzbe került és lelőtték, a golyók átlyuggatták a tüdejét, a beleit és az egyik szemét. Túlélte és a sebészeknek sikerült megmenteniük a szemét; a golyók szilánkjait még mindig a testében hordja.[1]
Püspökség
[szerkesztés]1994. április 6-án kinevezték a Vitóriai főegyházmegye segédpüspökévé és Flenucleta címzetes püspökévé, majd május 31-én püspökké szentelték. II. János Pál pápa 1998. augusztus 12-én nevezte ki a Ponta Grossa-i egyházmegye püspökévé. 2002. július 17-én a Maringái főegyházmegye érsekévé, majd 2004. január 28-án a Brazíliavárosi főegyházmegye érsekévé nevezték ki. 2010 májusában ő szervezte meg a XVI. nemzeti eucharisztikus kongresszust, amely egybeesett a város alapításának 50. évfordulójával.
Római Kúria
[szerkesztés]2011. január 4-én Avizt, aki nem tagja egyházi szerzetesi rendnek, kinevezték a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusává.[2] Ő a negyedik brazil, aki egy vatikáni részleg élére kerül.
2011 februárjában Aviz azt mondta, hogy majdnem elhagyta a szemináriumot és a katolikus egyházat a felszabadítási teológia első éveiben kialakult ideológiai túlkapások miatt. Egy interjúban azt mondta, hogy „személy szerint sok gyötrelemmel éltem a felszabadítási teológia születésének éveiben.” Elmondta, hogy nagyra értékeli, hogy a felszabadítási teológia a szegények számára a preferenciális opciót hirdette, ami „az egyház őszinte és felelős aggodalmát jelenti a társadalmi kirekesztés hatalmas jelensége iránt.” Azt mondta, hogy a megszentelt életet élő férfiaknak és nőknek mélyebben kell felfedezniük Isten misztériumát, hogy megerősítsék a másokkal való kapcsolataikat.[3]
2011 júliusában a Vatikán és számos szerzetesrend között megromlott bizalomra hivatkozott „bizonyos korábbi álláspontok” miatt, utalva elődjére Franc Rode bíborosra, aki elítélte a szerzetesi életnek a II. Vatikáni Zsinatot (1962-65) követő „válságát”, amely szerinte túlzottan liberizáló áramlatokat táplált egyes szerzetesi közösségekben. Braz elmondta, hogy elismeri, hogy vannak problémák, de fő célja „a bizalom újjáépítése” azáltal, hogy a kérdéseket új módon közelíti meg, „előzetes elítélések nélkül” és „az emberek aggodalmainak meghallgatásával.”[1]
Rode bíboros 2022-ben megjelent emlékirataiban elmeséli, hogy megdöbbenéssel értesült utódjának kinevezéséről. Az első, aki tájékoztatta őt Brazról, Pietro Sambi, az Egyesült Államok apostoli nunciusa volt. Ő Brazt „un fanatico focolarino”-nak (a Fokoláre Mozgalom fanatikus tagja) nevezte. Rode szerint Aviz kinevezéséhez hozzájárult az a tény, hogy Tarcisio Bertone bíboros államtitkár egyik női titkára szintén a Fokoláre Mozgalom lelkes tagja volt.[4]
XVI. Benedek pápa a 2012. február 18-i konzisztóriumon bíborossá kreálta, bíboros-diakónusi ranggal, címtemplomául a Sant'Elena fuori Porta Prenestina templomot jelölte ki.[5] 2012. április 21-én kinevezték a Kléruskongregáció és a Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja tagjává.[6] 2013 tavaszán, a Ferenc pápát megválasztó konklávé idején, mint papabile bíborost emlegették.[7][8]
Ferenc pápa 2013. november 30-án megerősítette tagságát a Nevelésügyi Kongregációban[9], december 16-án kinevezte a Püspöki Kongregáció[10], 2018. október 6-án a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma[11], 2023. szeptember 7-én pedig az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium tagjává.[12]
A 2022. március 4-i konzisztóriumon bíboros-presbiteri rangra emelték.[13]
Címer
[szerkesztés]Jelmondat:
OMNES UNUM SINT Mindenki lehet egy |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Jr, John L. Allen: Vatican's point man for religious life: 'We've started to listen again' (angol nyelven). www.ncronline.org. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ Jr, John L. Allen: New Vatican head of religious life comes without agenda (angol nyelven). www.ncronline.org. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ Liberation theology nearly drove Brazilian archbishop from church. web.archive.org, 2016. augusztus 20. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ Rode, Franc. Vse je dar : spomini (szlovén nyelven). Celje: Celjska Mohorjeva družba, 637. o. (2022). ISBN 978-961-278-503-1
- ↑ Otterman, Sharon: Dolan Among 22 New Cardinals, as Trend Favors Vatican Insiders (angol nyelven). City Room, 2012. február 18. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ With Benedict resigning, can a Latin American claim papacy?. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ „Pope: Runners and riders”, BBC News, 2013. március 8. (Hozzáférés: 2024. november 3.) (brit angol nyelvű)
- ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ Rinunce e nomine. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ Rinunce e nomine. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
- ↑ Ordinary Public Consistory for the vote on some Causes for Canonization. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)