Közönséges makákó

Közönséges makákó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Haplorrhini);
Alrendág:	Majomalkatúak (Simiiformes);
Részalrend:	Keskenyorrú majmok (Catarrhini);
Család:	Cerkóffélék (Cercopithecidae);
Alcsalád:	Cerkófmajomformák (Cercopithecinae);
Nem:	Macaca;
Faj:	M. fascicularis;
Tudományos név
	Macaca fascicularis; (Raffles, 1821)
Szinonimák
	jávai makákó;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges makákó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges makákó témájú médiaállományokat és Közönséges makákó témájú kategóriát.

A közönséges makákó vagy jávai makákó (Macaca fascicularis) a makákók leggyakoribb, legnagyobb területen elterjedt faja, aminek a változatos élőhelyeken számos földrajzi változata alakult ki.

Előfordulása

Otthonos Hátsó-Indiától a Bengáli-öbölig, az Indiai-óceánban a Szunda-, az Andamán- és Nikobár-szigeteken, a Csendes-óceánban a Fülöp-szigeteken.

Eredeti elterjedési területén kívül számos helyre betelepítették, így ma már vadon él Hongkong, Pápua Új-Guinea, a Palau szigetek és Mauritius területén is.

Sűrű esőerdők, másodlagos erdők, mangroveerdők lakója, gyakran folyók közelében él.

Alfajai

Közönséges makákó (Macaca fascicularis fascicularis - (Raffles, 1821), az elterjedési terület java részén ez az alfaj él. Előfordul Thaiföld déli részén, Kambodzsa, Vietnám és Laosz területén, valamint Malajziában (a félszigeti tartományokban és a borneói Sarawak és Sabah tartományokban is), Szingapúrban, Indonézia sok szigetén (Szumátra, Bangka, a Natuna-szigetek, Jáva, Bali, Borneó, a Batu-szigetek, Bawean, Karimata, Lingga, Nias, Nusatenggara, Riau-szigetcsoport, Szumba és Timor), a Fülöp-szigeteken (Mindanao és a Sulu-szigetek) és Bruneiben is.
Burmai makákó (Macaca fascicularis aureus) - (Geoffroy, 1831), Banglades déli részén, valamint Mianmarban (a hozzá tartozó Mergui-szigeteken is) és Thaiföld középső részén honos.
Nicobár-szigeteki makákó (Macaca fascicularis umbrosa) - (Miller, 1902), csak az Indiához tartozó Nikobár-szigeteken (Nagy-Nikobáron, Kis-Nikobáron és Katchall szigetén) honos.
Sötétfejű közönséges makákó (Macaca fascicularis atriceps) - (Kloss, 1919), csak a Thaiföld délkeleti partvidéke előtt fekvő Khram Yai szigeten él.
Con Song makákó (Macaca fascicularis condorensis) - (Kloss, 1926), csak a Vietnam déli partvidéke előtt fekvő Con Son szigeten él.
Simeulue szigeti makákó (Macaca fascicularis fusca) - (Miller, 1903), csak az Indonéziához tartozó, Szumátra szigetétől északnyugatra fekvő Simeulue szigeten honos.
Lasia makákó (Macaca fascicularis lasiae) - (Lyon, 1916), csak az Indonéziához tartozó, Szumátra szigetétől északnyugatra fekvő Pulau Lasia szigeten él.
Maratua makákó (Macaca fascicularis tua) - (Kellogg, 1944), csak az Indonéziához tartozó, Borneó szigetétől keletre fekvő Pulau Maratua szigeten honos.
Kemujan makákó (Macaca fascicularis karimondjawae) - (Sody, 1949), csak az Indonéziához tartozó, a Jáva-tengerben található Pulau Karimunjawa szigeten és esetleg a szomszédos Pulau Kemujan szigeten él
Fülöp-szigeteki makákó (Macaca fascicularis philippinensis) - (Geoffroy, 1843), a Fülöp-szigetek sok szigetén (így Balabac, Basilan, Biliran, Bohol, Busuanga, Camiguin, Catanduanes, Culion, Leyte, Luzon, Mindanao északnyugati része, Mindoro, Negros, Panay, Palawan, Samar és Sibuyan szigetén) előfordul.

Megjelenése

Teste 60–65, farka 50–55 centiméteresre nő meg, testtömege 3–9 kg. A nőstények jelentősen kisebb termetűek, mint a hímek. Pofája sötét, hasa bőrének színezete kékes, a szem körüli bőr színe fehér. Körszakálla rövid, különösen a vén hímek hajzata erősen hátrasimított; a nőstényeké és fiataloké többé-kevésbé taréjosan feláll, középütt felkunkorodik. Az egyes alfajuk bundája rendkívül változatos színárnyalatokat ölt; a törzsváltozaté felül feketével átitatott, zöldes olajbarna, alul gyérebb és piszkosfehér, lába belül szürkés. Végtagjai feketések, miként a farka is. Szempillái fehérek, szivárványhártyája barna. A nőstények hátsó testfele az ivarzás körüli időszakban igen változó mértékben megduzzad.

Életmódja

A közönséges makákó különlegesnek számít a makákók között, mivel táplálékát gyakran a tengerpart árapályzónájának területeiről szerzi be. Apály idején kisebb-nagyobb rákokat, kagylókat, csigákat ejt zsákmányul. Eredetileg fán lakó állat, azonban szívesen tartózkodik a talajon, sőt bemegy a vízbe is, ahol kitűnően úszik. A javai makákók 6-100 fős, kevert ivarú csoportokban élnek, ahol egy felnőtt hímre két-három felnőtt nőstény jut. A fennmaradó hímek vagy egyedül vagy csapatokba verődve élnek. A nagy csoport két alcsoportra tagozódik. Az egyik a központi csoport, amelynek egy hím a vezetője, és a nőstények, valamint a növendékek nagy része ide tartozik. A másik alcsoport alkotja a perifériát, amelybe a szubdomináns hímek tartoznak, esetleg néhány nősténnyel. Mindkét ivarnál teljesen tiszta rangsor alakul ki, amely az életkoron, a rokonsági fokon és az egymás közötti szövetségeken alapul. A nagyon idős állatok fokozatosan kiesnek a hierarchiából.

Szaporodása

Ellés az év bármely szakában történhet, melyet 160-170 napos vemhesség előz meg. Az egyetlen kölyök mintegy 350 gramm körüli testtömegű, és a főemlősök többségéhez hasonlóan állandóan anyjához bújik, illetve a későbbiekben a nővérek, nagynénik szállítják. Anyjától 6-12 hónapos korban választódik el, 4 – 5 éves korban eléri ivarérettségét. Egy magányosan tartott jávai makákó fogságban 37 évet élt.

Természetvédelmi helyzete

A közönséges makákók jól alkalmazkodnak a különböző élőhelyekhez és táplálékforrásokhoz, ezért az ember által átalakított területeken is még mindig nagy számban fordulnak elő. Mi több, egyes területeken egyre jelentősebb a kártételük is, amikor csapatosan fosztogatják a földeket, ültetvényeket, kerteket, orvosi kutatások során is felhasználják őket, így például a gyermekbénulás elleni védőoltás kifejlesztésében volt szerepük.

A fajt az európai tengerészek a 16. században behurcolták Mauritius szigetére, ahol a populáció létszáma már eléri a 35 ezret, jóllehet az Indiai-óceánban található sziget területe mindössze 1865 km². Mauritiuson a betelepített makákók nagyon károsak, a szigeten őshonos madárfajok fészkei kifosztják és a tojásokat vagy a fiókákat pedig felfalják. Emiatt nem egy őshonos faj fennmaradását veszélyeztetik, ezért a szigeten bármikor vadászható fajok.

Eredeti élőhelyeiken is igen elterjedtek. Kultúrakövető faj, több csapata beköltözött a városokba, ahol ellopnak bármi ehetőt. A hinduk számára szent állatok, ezért főleg a hinduista Bali szigetén élnek nagy számban az emberek körül.

A fogságot jól tűri, fogságban jól szaporodik. Nemcsak házi kedvencnek tartják, de cirkuszokban idomítják is.

Állatkertekben gyakori fajnak számít, Magyarországon azonban csak két helyen tartják: a Jászberényi Állat- és Növénykertben és a Felsőlajosi Magán Zooban. A táplálékra nem kényes faj. Viszont mivel alapvetően trópusi területről származik, télen a fűtött helyet igényli.

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
Brehm: Az állatok világa
Angol nyelvű fajismertető

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap