Kalandregény

A kalandregény egy olyan regénytípus, amelyben a történet középpontjában a főszereplő kalandos helyzetei, megpróbáltatásai vagy hőstettei állnak.^[1] A története fordulatos, cselekményes, elsősorban a szórakoztató jelleg dominál, de tanító célzatú fajtái is vannak. A regény egyik legelső változataként már az ókorban megjelent.

A próbatételes kalandregény cselekménye a mese mintájára épül fel. Az olvasót folytonos meglepetések, váratlan fordulatok érik. A főhős valamilyen konfliktus következtében kiszakad a környezetéből. A történet kibontakozása során veszélyes helyzetekbe kerül, de próbatételek és hosszú hányattatás után sikerrel jár. A kezdő és végpont között az epizódok sora felcserélhető egymással. A hősök jelleme és életkora az események alatt nem változik, a kalandoknak nincs lélekalakító, jellemformáló hatásuk.

A magyar irodalomban Rejtő Jenő (P. Howard álnéven) írott művei az 1930-as évek végén egy új színt hoztak a kalandregény palettájára. A fehér folt (1938) c. művével indult be műfaji újítása: az egyre inkább kiüresedő műfajt pesti humorral oltotta be, máig ható sikert eredményezve. És ezzel megteremtette a humoros kalandregényt (légiós regény, krimi, tengerésztörténet stb.), lényegében a kalandos ponyvaregény-paródiát.