Karl Christian Planck
| Karl Christian Planck | |
| Született | 1819. január 17.[1] Stuttgart[2] |
| Elhunyt | 1880. június 7. (61 évesen)[1] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Tübingeni Egyetem |
| Sírhelye | Pragfriedhof Stuttgart |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Karl Christian Planck (Stuttgart, 1819. január 17. – Winnenden, 1880. január 7.) német filozófus. Hegelből indult, később elvált tőle és a realizmusnak egy rendszerét dolgozta ki, mely inkább csak névleg az, mert Planck a modern természettudományi elméletek ellen hévvel küzdött. Nála a való extenzív és intenzív mennyiségű, s belső középponti össztevékenység minden jelenség formája, a mindenségé, a szervezeté és a megismerő és erkölcsi egyéniségé. Az igazi vallási tudat a tiszta természet megismerésében nyilvánul. Az észt az élet természeti föltételeinek kell alárendelni, nem pedig a halhatatlanság hitével tőlük elszakítani. Meghalt mint a maulbronni evangélikus szeminárium eforusa.
Főbb művei
[szerkesztés]- Die Weltalter (1850, 1851, 2 rész);
- Grundlinien einer Wissenchaft der Natur (1864);
- Grundiss der Logik (1873);
- Testament eines Deutschen; Philosophie der Natur und der Menschheit, kiadtta KöstlinK. (Tübingen, 1881).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
Forrás
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Planck, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X