Keane (együttes)
Keane | |
A Keane 2018-ban Battle-ban tartott szabadtéri koncertjén | |
Információk | |
Eredet | Battle, Anglia |
Alapítva | 1995 |
Aktív évek | 1997–től |
Műfaj | piano rock, alternatív rock, pop-rock, power pop, new wave |
Kiadó | Island, Interscope, Fierce Panda |
Kapcsolódó előadók | Mt. Desolation, Jesse Quin & The Mets |
Tagok | |
Tom Chaplin Richard Hughes Jesse Quin Tim Rice-Oxley | |
Korábbi tagok | |
Dominic Scott | |
A Keane weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Keane témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Keane egy angol alternative rock, alternative pop együttes. Zenéjükben a zongora és más billentyűs hangszerek dominálnak, akusztikus vagy elektromos szólógitárt ritkábban használnak.
Az együttes nemzetközi sikert aratott első, Hopes and Fears című albumukkal 2004-ben. Több díjat is, így a Brit Award-ot és a Best British Album-ot is elnyerték vele 2005-ben.[1] Az Egyesült Királyság album slágerlistáján az első helyen szerepelt.[2] Az egyik legnagyobb példányszámban eladott album az Egyesült Királyságban a mai napig. Második albumuk, az Under The Iron Sea, amelyet 2006-ban adtak ki, az Egyesült Királyság slágerlistáján ugyancsak az első helyre került a kiadás hetében.[3]
Harmadik albumuk, a Perfect Symmetry 2008-ban jelent meg, első helyen szerepelve.[4] Ezután megjelentettek egy EP-t, amely a Night Train nevet kapta. Habár EP-ként szerepel, a terjedelmet tekintve teljes albumnak felel meg. Negyedik LP-jük a Strangeland 2012-ben jött ki, ugyancsak az első helyet kapva az eladási listákon.[5]
Az ötödik stúdióalbum, Cause and Effect, 2019-ben, néhány éves hiátus után jelent meg. A kiadás hetében a második helyen végzett, csak Liam Gallagher (Oasis) Why Me Why Not albuma tudta megelőzni.
A jelenlegi tagok:
Tom Chaplin (ének, akusztikus és elektromos gitár),
Tim Rice-Oxley (zongora, billentyűsök, basszusgitár, háttérének),
Richard Hughes (dob, ütősök és háttérének) és
Jesse Quin (basszusgitár, akusztikus és elektromos gitár, háttérének, ütősök, billentyűsök).
Története
[szerkesztés]Kezdetek
[szerkesztés]Tim Rice-Oxley és Tom Chaplin kora gyermekkoruk óta ismerik egymást, gyermekkori barátok. Richard Hughes-zal együtt egy kelet-sussexi kisvárosban, Battle-ban nőttek fel. Mindhárman azonos primary és secondary schoolba jártak.
Az együttes The Lotus Eaters néven 1995-ben alakult meg, az alapító tagok Tim Rice-Oxley, Dominic Scott és Richard Hughes voltak. Mindhárman a Tonbridge School-ba jártak középiskolába. Ekkor még nem saját szerzeményeket, hanem feldolgozásokat játszottak, többek között a U2, az Oasis és a The Beatles híres dalait.
A zenekar megalakulásának idején Richard Hughes és Tim Rice-Oxley a londoni University College of London hallgatója volt. Richard Hughes földrajzot, Tim Rice-Oxley pedig antik görög és latin szakot végzett.
1997-ben Tim Rice-Oxley hallgatótársával, Chris Martin-nal (Coldplay) beszélgetve felmerült, hogy Tim csatlakozhatna a Chris nemrég alakított zenekarába. Tim visszautasította az ajánlatot, mert nem akarta elhagyni a The Lotus Eaters-t.
Ugyancsak 1997-ben Tom Chaplin csatlakozott az együtteshez, mint énekes és gitáros, bár Scott és Hughes az ötlet ellen voltak. Tom Chaplin énekesként Tim Rice-Oxley helyét vette át. Chaplin felvétele változást is hozott a zenekarba: Cherry Keane-re keresztelték át a zenekart, Tom anyjának jó barátja után, akit Chaplin és Tim kiskorukban ismertek meg. Ő biztatta őket gyermekkorukban, hogy kövessék az álmaikat. Később a név Keane-re rövidült – ez a zenekar mostani neve is.
A Keane saját dalaival debütált élőben 1998. július 13-án a Hope & Anchor pubban, amely London Islington városrészében található.
Még ugyanebben az évben Tom az Edinburgh-i Egyetemre ment művészettörténetet tanulni, ám nem fejezte be tanulmányait – ehelyett Londonba költözött, hogy folytassa zenei karrierjét a Keane-nel.
A Hope & Anchor-beli fellépésük után több London-szerte ismert fellépőhelyen mutatkoztak be 1998-99-ben.
1999-2003 közötti időszak
[szerkesztés]Az első promóciós célból készített kislemez, a Call Me What You Like 1999-ben készült el, amelyet Zoomorphic néven a Keane saját kiadőjaként adtak ki, 500 példányban. Ennek a kislemeznek a "B" oldalán szereplő Closer Now-t Annie Lennox feldolgozta "Pattern Of My Life" címen. Ez utóbbi Annie Lennox The Annie Lennox Collection albumán jelent meg. Egyéb korai felvételek, amelyek nem adtak ki hivatalosan, az Emily, a More Matey a rajongók között keringenek, és amelyeket meg lehet találni az interneten.
2001 közepén jelent meg második kislemezük 50 példányban, A oldalán a Wolf At The Door-ral, B oldalán az újra felvett Call Me What You Like-kal és egy új dallal, a She Has No Time-mal. Ez utóbbi szerepel a Hopes & Fears LP-n is. Ezek a kislemezek komoly gyűjtői értéket képviselnek, a második legutóbb 600 euró értékben cserélt gazdát a Discogs felületén.
Dominic Scott 2001-ben kilépett a zenekarból, mert úgy érezte, a zenekar útja nem vezet sehová. Hamarosan mesterszakon tanult tovább. A 2013-ban kiadott, The Best of Keane albumon az egyetlen újonnan megjelent dal, a The Russian Farmer's Song készítésében vett részt, amelyen a gitárszólót játszotta.
2001. augusztusa és novembere között, a Keane maradék három tagja, James Sanger producer stúdiójában, annak meghívására, Franciaországban vett fel több dalt, amelyek újra felvéve, később szerepeltek a Hopes & Fears nagylemezen. E felvételek készítése közben, a most már gitáros nélkül játszó együttes ekkor döntötte el, hogy a zongora lesz a fő hangszer, amelyet használnak.
2002 nehéz időszak volt az együttes számára, hatással volt rájuk Dominic távozása, és a zenekar jövőjével kapcsolatos véleménye, azonban az év decemberétől újra élőben koncerteztek. Az egyik ilyen fellépésükre ellátogatott Simon Williams, a Fierce Panda Records független zenekiadó vezetője. Williams, aki korábban a Coldplay-t fedezte fel, felajánlotta az első kereskedelmi forgalomba kerülő kislemez kiadását. Ez utóbbi lett a 2003. május 12-én megjelent Everybody's Changing, amelynek B oldalán a Bedshaped és a The Way You Want It szerepel. Az Everybody's Changing lett az első daluk, amely Steve Lamacq angol könnyűzenei rádióműsor vezető figyelmét is felkeltette, és mint a Hét kislemeze hangzott el annak rádiós műsorában.
Ennek hatására több zenekiadó érdeklődése után 2003 nyarán a Keane szerződést kötött az Island Records-szal. 2003. októberben a Fierce Panda kiadó jelentette meg a kiadónál megjelent utolsó kislemezüket, This Is The Last Time címmel.
Tagok
[szerkesztés]Jelenlegi tagok
[szerkesztés]- Tom Chaplin (1997-től) – ének, gitár
- Richard Hughes – dob
- Tim Rice-Oxley – billentyű, vokál, zeneszerzés
- Jesse Quin – basszusgitár, billentyű
Korábbi tagok
[szerkesztés]- Dominic Scott (2001-ben kilépett) – vezető, vokál, gitár
Diszkográfia
[szerkesztés]Stúdióalbumok
[szerkesztés]- Hopes and Fears (2004)
- Under the Iron Sea (2006)
- Perfect Symmetry (2008)
- Strangeland (2012)
- Cause and Effect (2019)[6]
Középalbumok
[szerkesztés]- Night Train (2010)
- Dirt (2021)
Források
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ History (angol nyelven). BRIT Awards. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
- ↑ hopes and fears | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
- ↑ under the iron sea | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
- ↑ perfect symmetry | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
- ↑ strangeland | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
- ↑ An Interview with the English alt rock band Keane on New Music, Touring Today, Social Media Changes and More. Music.allaccess.com (Hozzáférés: 2020. április 16.) arch