Korondi Béla

Korondi Béla György
Született	Dergán Béla György 1914. augusztus 16. Erzsébetváros
Elhunyt	1949. október 24. (35 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	csendőr mérnök fegyveres erők tagja
Halál oka	akasztás
Sírhelye	Farkasréti temető (30/2-1-86)
A Wikimédia Commons tartalmaz Korondi Béla György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Korondi Béla György (Erzsébetváros, 1914. augusztus 16. – Budapest, 1949. október 24.) magyar erdőmérnök, csendőr, katonatiszt, aki a kommunizmus idején koncepciós per áldozata lett. 1936-ig vezetékneve Dergán volt.

Életpályája

1924-ben családja Sopronba költözött. Korondi Béla 1932-ben érettségizett. Ezt követően leszolgálta önkéntes évét, majd erdőmérnöknek tanult, 1937-ben már Korondi néven diplomát szerzett. 1937–1939 között elvégezte a csendőrtiszti tanfolyamot, majd Sopronban és Mosonmagyaróváron teljesített szolgálatot. 1942-ben Budapesten az Államvédelmi Központban Kudar Lajos csendőr ezredes segédje lett századosi rangban.

Korondi szervezte meg 1944. szeptemberében a Horthy Miklós kormányzó által Szovjetunióba küldött fegyverszüneti bizottság átjutását a frontokon. 1944. december 4-én a Gestapo Kudar Lajossal együtt letartóztatta. 1945. január 4-én sikerült megszöknie, Kudart azonban február 11-én valószínűleg kivégezték. Korondi február 5-én csatlakozott a szovjetekhez és részt vett Budapest, valamint a Dunántúl elfoglalásában.

A háború után Pálffy Györgyöt segítette az új hadsereg megszervezésében, őrnagyi rangot kapott. 1945. augusztusában a katonapolitikai osztályra került, majd 1946. elejétől a Határőrség Főparancsnokságon töltött be vezetői szerepet. Novemberben átkerült a Belügyminisztériumba, ahol megszervezte a karhatalmi alakulatokat. Ezt követően a Kiképzési Osztály vezetője lett, ezredesi rangban.

1949. július 6-án letartóztatták, majd a Rajk-per katonai vonalát képező Pálffy-perben 2. rendű vádlottként halálra ítélték. A vádirat szerint államellenes összeesküvésnek a tagja volt, amelyet Rajk László vezetett. 1949. október 24-én Pálffy Györggyel és még két társával együtt felakasztották.

Rehabilitálására 1955. végén került sor, Rajk Lászlóval és társaival egyszerre.

Források

• Életrajza
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X