Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Linda Schele

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Linda Schele
Született1942. október 30.[1][2]
Nashville
Elhunyt1998. április 18. (55 évesen)[1][2]
Austin
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
IskoláiCincinnati Egyetem
Halál okahasnyálmirigyrák
Sablon • Wikidata • Segítség
Feliratos sztélé Copánban

Linda Schele (Nashville, 1942. október 30. – Austin, 1998. április 18.) amerikai majakutató, az epigráfia és a ikonográfia művelője.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

A Cincinnati Egyetemen végzett művészeti oktatási szakon 1964-ban, 1968-ben szerezte meg a mesterfokozatot. Ekkor ment férjhez David Schele építészhez, majd tanítani kezdett University of South Alabama művészeti stúdiójában, ahol egészen 1980-ig folytatta tevékenységét, immár professzorként.[3]

1970-ben utazott férjével a Yucatán-félszigetre a maja romvárosokat fotózni. Az ilyen utakon szokásos palenque-i látogatásból az ottani építészet 12 napos tanulmányozása lett. Ez az élmény vezette el őt a maja civilizáció kutatásához.[4]

Mentora e téren Merle Greene Robertson lett. Együttműködve Peter Mathews and Floyd Loundsbury régészekkel[5] megfejtette Palenque uralkodói listájának nagy részét. 1973-ban a a Mesa Redonda de Palenque konferencián mutatta be eredményeit, amik révén a nemzetközi majakutatás elismert szakértőjévé vált, nem csak a művészetek, hanem a régészet és a felirattan terén is.[3]

1975-ben meghívást kapott a második nemzetközi régészeti csillagászati(wd) konferenciára, ahol szintén nagy sikert aratott előadásával.[6]

Erősen támogatta a tudósok együttműködését, közös munkáját. 1975-ben a washingtoni Dumbarton Oaks prekolumbián kutatóintézet munkatársa lett. Kutatótársaival, Peter Mathews, David Kelley és Floyd Lounsbury majakutatókkal egy sor minikonferencián vett részt, amelyek tovább finomították palenque-i feliratok megértését, új epigráfiai távlatokat nyitottak [7] Két évig a maja feliratok szórendjére koncentrált. Nagy mennyiségben tette közzé a maja sztélék és feliratok rajzait és szövegét. 1978-ban megalapította a texasi egyetem évente megrendezésre kerülő maja találkozóit, amelyek évtizedeken át folytatódtak.[3]

1980-tól feladta alabamai művészeti professzori munkáját és maja kutatásaira koncentrált Kiegészítő latin-amerikai témájú tanulmányokat folytatott, e téren doktorátust is szerzett.[3]

Az 1980-as évek közepén csatlakozott a copáni mozaikokat vizsgáló projekthez, ahol többek között David Stuart, Barbara Fash és Nikolai Grube voltak a társai. 1986-ban azonosította Copán i. sz. 5. századi dinasztiaalapító uralkodóját, K’inich Yax K’uk’ Mo’t.[8] Ezután egy epigráfiai és ikonográfiai tanulmánysorozatot kezdett közzétenni a majakutatók körében Copán Notes címmel.

1986-ban az egyik kurátora volt a nagy nemzetközi jelentőségű maja művészeti kiállításnak (The Blood of Kings: A New Interpretation of Maya Art), ami megváltoztatta a közvéleménynek a majákról addig alkotott képét. A korai felfedezők, kutatók és nyomukban a széles publikum ugyanis sokáig azt feltételezte, hogy a maják társadalma más korai birodalmakhoz képest szokatlanul békés volt. Az ekkor bemutatott kutatási eredmények azonban azt bizonyították, hogy a maja feliratok állandó háborúskodásról, a királyi leszármazás iránti megszállottságról, véres áldozatokról és öncsonkításról tanúskodnak. A Mary Miller művészettörténésszel közösen írt kiállítási katalógusuk egyes vélemények szerint a maják kutatásának legnagyobb hatású kötete lett az utóbbi fél évszázadban.[9]

Érdeklődött a modern maya társadalom iránt is. 1988-tól tíz éven át összesen 13 workshopot szervezett Guatemalában és Mexikóban a maja hieroglif írásról, együttműködve Nikolai Grube és Frederico Fahsen kutatókkal.

Egyik legjelentősebb műve az 1993-ban David Freidel és Joy Parker Michael társszerzőségével publikált Maya Cosmos: Three Thousand Years on the Shaman's Path (Maja kozmosz: Háromezer év a sámán ösvényén) című kötet lett.

A kilencvenes évek végén hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála.[10] Ennek tudatában újrakezdte előadásait,[11] majd létrehozta a Linda Schele Precolumbian Endowment nevű alapítványt a fiatal kutatók támogatására.

Fontosabb művei

[szerkesztés]
  • The Bodega of Palenque (Schele and Peter Mathews 1979)
  • Sacred Site and World View at Palenque (Schele 1981)
  • Maya Glyphs: The Verbs (Schele 1982)
  • The Mirror, the Rabbit, and the Bundle: Accession (Schele 1983)
  • The Founders of Lineages at Copán and Other Maya Sites (Schele 1986) Copán Note VIII
  • The Blood of Kings (Schele and Mary Ellen Miller 1986)
  • A Forest of Kings (Schele and David Freidel 1990)
  • Maya Cosmos (Freidel, Schele, and Parker 1993)
  • Hidden Faces of the Maya (Schele and Jorge Perez de Lara 1997)
  • The Code of Kings (Schele and Peter Mathews 1998)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b c d Coe 2000:133
  4. ↑ Stone 2002:13
  5. ↑ First Palenque Round Table
  6. ↑ Stone 2002:14
  7. ↑ meg.Coe 2000:133
  8. ↑ Sharer & Traxler 2006:146
  9. ↑ Coe 2000:134
  10. ↑ „Linda Schele, Pioneer in the Study of Mayans, Dies at 55”, New York Times, 1998. április 22. (Hozzáférés: 2009. február 14.) 
  11. ↑ Coe 2000:135

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Linda Schele című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Linda_Schele&oldid=27140601”