Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)

Lucius Caecilius Metellus
Született	i. e. 300 előtt ókori Róma
Elhunyt	i. e. 221 nem ismert
Állampolgársága	római
Gyermekei	Quintus Caecilius Metellus Marcus Caecilius Metellus Lucius Caecilius Metellus
Szülei	nem ismert Lucio Cecilio Metelo Denter
Foglalkozása	ókori római politikus ancient Roman military personnel ókori római pap
Tisztsége	római szenátor (nem ismert – i. e. 221) consul (i. e. 251 – i. e. 251) Proconsul (i. e. 250 – i. e. 250) pontifex (i. e. 250 – i. e. 243) Magister equitum (i. e. 249 – i. e. 249, Aulo Atilio Calatino) consul (i. e. 247 – i. e. 247) pontifex maximus (i. e. 243 – i. e. 221) decemvir agris dandis assignandis (i. e. 232 – i. e. 232) dictator (i. e. 224 – i. e. 224)
Kitüntetései	Triumphus (i. e. 250)
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucius Caecilius Metellus (i. e. 290 – i. e. 221) római politikus, hadvezér, az előkelő, plebeius származású Caecilia gens Metellus-ágának első ismert képviselője.

Kr. e. 251-ben, az első pun háború idején consul volt Caius Furius Pacilusszal, és kollégájával együtt Szicília szigetén harcolt a punok legendás hadvezérének, Hasdrubalnak – Hannibal apjának – csapatai ellen. A harci elefántok olyannyira elrettentették a római katonákat, hogy a két consul inkább kerülte az összecsapást. Végül Pacilus visszatért Itáliába a csapatok egy részével, Hasdrubal pedig úgy vélte, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Panormusnál megtámadta Metellus állásait, azonban katasztrofális vereséget szenvedett: hadainak zöme elpusztult, elefántjait pedig elfogták a rómaiak. Ez a győzelem alapozta meg a szigeten a rómaiak fölényét, és a háború végkimenetelében is döntő volt. Nem csoda, hogy Metellus triumphust tarthatott Rómában, amelyen a zsákmányolt elefántokat is felvonultatta. Később a Metellusok által vert pénzérmék jellegzetes motívuma lett a győzelemnek emléket állító elefánt.

Kr. e. 249-ben Aulus Atilius Calatinus dictator helyettese (magister equitum), Kr. e. 247-ben pedig ismét consul lett, ezúttal N. Fabius Buteo kollégájaként. Ezekben az években semmi említésre méltó esemény sem történt. Kr. e. 243-ban pontifex maximus lett, amely tisztséget huszonkét évvel később bekövetkezett haláláig viselte. Ilyen minőségében Kr. e. 241-ben megmentette a Palladiumot a lángoló Vesta-templomból, ám közben elvesztette szeme világát. Hősi tettéért szobrot emeltek neki a Capitoliumon, és a történelemben egyedülálló módon engedélyezték számára, hogy lóvonta fogaton mehessen a senatusi ülésekre.

Egyéb megtiszteltetések mellett i. e. 224-ben dictatorrá választották a népgyűlés levezetésére. Érdemeit Plinius által megőrzött halotti beszédéből ismerjük, amit fia, Quintus tartott a temetésén.

Források

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).

Elődei:
Caius Aurelius Cotta
és
Publius Servilius Geminus

Consul
Kr. e. 251
collega:
Caius Furius Pacilus

Utódai:
Caius Atilius Regulus
és
Lucius Manlius Vulso Longus

Elődei:
Caius Aurelius Cotta
és
Publius Servilius Geminus

Consul
Kr. e. 247
collega:
Numerius Fabius Buteo

Utódai:
Manius Otacilius Crassus
és
Marcus Fabius Licinus