Mauro Giuliani
| Mauro Giuliani | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1781. július 27. Bisceglie |
| Állampolgársága | |
| Elhunyt | 1829. május 8. (47 évesen) Nápoly |
| Családja | |
| Gyermekei |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mauro Giuliani témájú médiaállományokat. | |
Mauro Giuliani (Bisceglie, 1781. július 27. – Nápoly, 1829. május 8.) olasz zeneszerző és gitárművész.
Pályafutása
[szerkesztés]Formális zeneelmélet-oktatásban és csellóoktatásban részesült, de a gitározást autodidakta módon sajátította el. 19 éves korában sikeres európai koncertkörutat tett, és 1806-ban Bécsben telepedett le. Kiemelkedő műve az 1808-ban komponált A-dúr gitárverseny (Op. 30), amelyről Beethoven is dicsérőleg nyilatkozott. Giuliani csellózott Beethoven 7. szimfóniájának 1813-as bemutatóján.
1814-ben Giuliani Mária Lujza császárné, (Napóleon második felesége) szolgálatába lépett mint virtuoso onorario di camera. A császár bukását követően 1819-ben visszatért Itáliába, és Nápolyban telepedett le. Itt halt meg 1829-ben. Mintegy 200 műve maradt fenn.[1][2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ James Reel: Mauro Giuliani. AllMusic. (Hozzáférés: 2016. december 14.)
- ↑ Mauro Giuliani- Bio, Albums, Pictures – Naxos Classical Music.. www.naxos.com. (Hozzáférés: 2016. december 14.)
Irodalom
[szerkesztés]- Michael Lorenz: New Light on Mauro Giuliani's Vienna Years. Wien 2015, Mauro Giuliani’s Viennese Residence at Stadt 1083. 2016.
