Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Molyhos tölgy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molyhos tölgy
Quercus pubescens
Quercus pubescens
A tölgylevél molyhos fonákja
A tölgylevél molyhos fonákja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Bükkfafélék (Fagaceae)
Nemzetség: Tölgy (Quercus)
Faj: Q. pubescens
Tudományos név
Quercus pubescens
Willd.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Molyhos tölgy témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Molyhos tölgy témájú médiaállományokat és Molyhos tölgy témájú kategóriát.

Levelei és termései (toulouse-i múzeum)
Quercus pubescens

A molyhos tölgy (Quercus pubescens) a bükkfavirágúak (Fagales) közé tartozó tölgy nemzetség egyik tipikusan európai, hazánkban is gyakori faja. Nagyobb élőhelye a Balaton-felvidék déli kitettségű meleg lankáin található.

Előfordulása, élőhelye

[szerkesztés]

A molyhos tölgy Európa középső részén él egy széles sávban az Atlanti-óceántól (nagyjából a Szajna és az Ebro közétől) messze keletig, beleértve Kis-Ázsiát a partvidék nagy része kivételével és egy kisebb, elszigetelt foltot a Fekete-tenger keleti partvidékén, a Kaukázus hegyláncai között. A boreális övben nem él meg, és a Mediterráneumnak is csak az északi peremén fordul elő: elterjedési területéből kimarad szinte a teljes Ibériai-félsziget, miként a Földközi-tenger déli szigetei is: Korzikán, Szicílián és az Égei-tenger szigetein honos, Szardínián, a Baleár-szigeteken, Máltán, Krétán és Cipruson viszont nem.

Közép-Európában a Kárpát-medencében (és a Morva-medencében) húzódik összefüggő elterjedésének északi határa: a Magyar-középhegységben a délnek néző, melegebb hegyoldalak típusos növénye, többek közt e növényfaj előfordul a Bükk-vidéken is.[1][2] Több növénytársulásban is részt vesz; van, amelyikben domináns.

Németországban és Belgiumban csak kisebb foltokban fordul elő.

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis és közepes termetű fa; 15 méternél magasabbra ritkán nő meg.

Ágai göcsörtösek, kérge keresztirányban is repedezik, morzsolható. Hajtásai nemezesek vagy pelyhesek.

Lombja bőrszerűen kemény. Leveleinek alakja nagyon változatos: sekélyen vagy mélyen karéjos, egyes formáké mélyen osztott. Nevét arról a tulajdonságáról kapta, hogy rügyfakadáskor a fiatal hajtások finoman molyhosak. Később a levelek színe elveszíti tavaszi molyhosságát, a levelek fonákja különösen az erek mentén, azonban fehéren molyhos, gyapjas, filces marad.

Termése sokkal kisebb, mint akár a kocsányos akár a kocsánytalan tölgyé, de ezeknél gyakrabban és többet terem. A tojásdad alakú, alig 1 cm-es, finoman pelyhes kupacspikkelyű makkok már az első évben beérnek.

Életmódja

[szerkesztés]

Több száz évig elélhet.

A legtöbb termőhelyhez jól alkalmazkodik, ezért óriási jelentősége van a sekély talajú, száraz, mészköves, dolomitos sziklakibúvásos dombélek és a kopárok fásításban – ezeken a helyeken rajta kívül csak a virágos kőris és a feketefenyő él meg. Igen lassan fejlődik ki: 10–12 éves koráig „elüldögél”, és csak ezután indul növésnek. Tőről igen jól sarjad, ami megkönnyíti a fent említett váztalajokon növő erdők felújítását. Erdeit évszázadokon át így, sarjaztatva művelték.

Porzós barkavirágai a lombfakadással egy időben bontakoznak ki.

Magyarországon eredeti állományainak jelentős részét kitermelték. Ezek jó részét az 1900-as évek elején-közepén a gyorsabban növő feketefenyővel erdősítették újra, ezek a telepítvények azonban fokozatosan összeomlanak, és a molyhos tölgy az őt kísérő virágos kőrissel és cserszömörcével apránként visszaveszi élőhelyét – különösen a könnyen száradó mészkő- és dolomitlejtőkön.

Felhasználása

[szerkesztés]

Fája tömör és rendkívül tartós, de mivel a törzs kicsi és többnyire görbe, a faiparban nehezen hasznosítható.

Ehető makkját nagy éhínségek idején a bakonyi falvak népe gyakran fogyasztotta. Lisztet is őröltek, kenyeret is sütöttek belőle.

Érdekesség

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varázslatos karsztvidék. lithosphera.hu. [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  2. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)

Források

[szerkesztés]