Nahodka

	Nahodka (Нахо́дка)
	A báty és nővér sziklák
; Nahodka címere	; Nahodka zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Tengermelléki határterület
Alapítás éve	1941
Polgármester	Oleg Gennagyievics Koljagyin
Irányítószám	692900–692999
Körzethívószám	4236
Testvérvárosok	Lista Oakland; Maizuru; Phuket; Otaru;
	Népesség
Teljes népesség	136 096 fő (2023)
	Földrajzi adatok
Terület	360,8 km²
Időzóna	VLAT (UTC+10)
	Elhelyezkedése
	Nahodka Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 42° 49′, k. h. 132° 53′42.816667°N 132.883333°EKoordináták: é. sz. 42° 49′, k. h. 132° 53′42.816667°N 132.883333°E
	Nahodka Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
	Nahodka weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nahodka témájú médiaállományokat.

Nahodka (Находка) jelentős kikötőváros Oroszország Tengermelléki határterületén. Közigazgatásilag járási jogokkal rendelkező városkörzet.

Lakossága: 148 800 fő (2002); 159 719 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Fekvése

Nahodka Vlagyivosztoktól 169 km-re keletre fekszik, Partyizanszkon keresztül vasúti összeköttetése is van a területi fővárossal. A félkör alakú, kiváló természetes kikötőnek számító Amerika-öböl (vagy Nahodkai-öböl) partján fekszik, amely a nevét arról az orosz vitorlásról kapta, amely 1859-ben egy vihar elől ide menekült. A Partyizanszkaja-folyó (Szucsan) széles tölcsértorkolatánál fekszik, az öböl északkeleti részén. Kedvező helyzetét elnevezése is kifejezi (Nahodka = talált kincs).

Története

Az öbölben 1864-ben hoztak létre katonai posztot, majd 1907-ben létesült az első település, Amerikanka néven. A szovjethatalom létrejöttével stratégiai jelentősége felértékelődött, az 1940-es években elkezdődött egy nagy kikötő kiépítése. Az 1950-es években Vlagyivosztok a szovjet Csendes-óceáni flotta bázisa lett, így új polgári kikötő létesítése vált szükségessé; ez a kulcsa az 1950-ben várossá nyilvánított Nahodka gyors fejlődésének. 1992-ig külföldi hajók nem kereshették fel Vlagyivosztokot, így a Szovjetunió nemzetközi tengeri kereskedelmének döntő része Nahodkán keresztül zajlott. A vlagyivosztoki kikötő megnyitásával a helyzet megváltozott, a város gazdasága hanyatlásnak, népességszáma csökkenésnek indult (1992-2002 között 165 ezerről 148 ezerre csökkent a lakosságszám). Az ezredforduló után ismét gyors fejlődés vette kezdetét, ebben szerepet játszhat az, hogy a várost 1990-ben szabadkereskedelmi övezetté nyilvánították. 2002-2005 között a város népessége 149 ezerről 173 ezerre nőtt.

Gazdaság

A város gazdasága a kikötőtől függ. A teherkikötő főként faárut, szenet, fluoritot, rezet és haltermékeket exportál, gépipari és elektronikai termékeket importál. Személykikötőjéből főként Japánba indulnak járatok. Külön halász- és kőolajkikötő. Az öböl szemközti partján, Vrangel településen találjuk a jégmentes Keleti-kikötőt (Vosztocsnij port), melyet a tervek szerint a leendő Szibéria-Távol-keleti kőolajvezeték végállomása és az egyik legnagyobb kőolajkikötő lesz a jövőben. Jelentős a halászat és a halfeldolgozás (konzervgyártás). Hajójavítás, élelmiszer- és építőanyagipar. A városban a vlagyivosztoki egyetem kihelyezett gazdasági kara működik.

Testvérvárosai

Jegyzetek

↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[6f48b266263d82f9243113f7344111c5c1c18534-1] Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года

[2] A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

[1]

[2]