Pöszörlégyfélék
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A szegélyes pöszörlégy (Bombylius major)
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||
|
Lásd a szövegben | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pöszörlégyfélék – Gyapjaslegyek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pöszörlégyfélék – Gyapjaslegyek témájú kategóriát. |
A pöszörlégyfélék vagy gyapjaslegyek (Bombyliidae) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera), a rablólégyalakúak (Asilomorpha) alrendágának egyik családja. Korábbi állatrendszerekben az egyenes-bábrésű legyek (Orthorrhapha) osztagában szerepeltek a Heterodactyla öregcsaládban, nagyjából azoknak a családoknak a közelében, melyekkel ma is közeli rokonnak tartják őket.
A pöszörlegyek az egész világon elterjedtek, a családba több mint 4500 faj tartozik.
Jellemzőik
[szerkesztés]A pöszörlegyek vaskos testű, általában közepes méretű rovarok. Testüket rendszerint vastag szőrbunda fedi, ezenkívül pikkelyeket is viselnek. Mind a pikkelyek, mind a szőrözet igen sérülékeny és törékeny, éppen ezért szép, teljesen ép szőrzetű egyedet még a fiatalabb állatok körében sem nagyon találunk.
Kitűnően repülő legyek, a zengőlegyekhez hasonlóan képesek egy helyben repülni, mintegy lebegni. Ezt táplálkozásukkor is felhasználják: akárcsak a szenderek vagy kolibrik, a virágok kelyhe előtt lebegve nektárt szívogatnak. Ehhez alkalmazkodott szájszervük is: hosszú, előrenyúló szívókájuk fejlődött ki. A szegélyes pöszörlégy (Bombylius major) szívókája 10 mm hosszúra is megnőhet. A feketefarú pöszörlégy (Bombylius discolor) szívókája még hosszabbra nő meg: eléri a 12 mm-es hosszt. Sajátos a lábtartásuk is a repülés közben. Az első és középső pár lábukat egyenesen előre meresztik, míg a hátsót hátrafelé széttárják úgy, hogy közben a lábfejízek felfelé állnak.
Szaporodásuk és egyedfejlődésük
[szerkesztés]A pöszörlegyek lárváinak egy része élősködő életmódú: más rovarok lárváiban élősködnek, és fejlődnek ki. Az Anthrax nem fajai pl. hártyásszárnyúak lárváiban fejlődnek ki (pl. faliméhek fészkében, kakukkméhlárvákban); mások sáskákban, lepkehernyókban, légy- vagy bogárbábokban élősködnek. Természetesen vannak nem parazita életmódú lárvák is.
Igen sajátos a pöszörlegyek peterakása is. A sáskákban fejlődő fajok 80–100 petéjüket egyesítik, és a petecsomókat a gazdaállatok petetokjai mellé tojják. Mások repülés közben ejtik a petecsomókat a méhek fészkeibe vagy annak bejárata közelébe. A petecsomót álcázzák: a nőstény a potrohán lévő zacskóba homokszemeket gyűjt, és miközben ezen a zacskón áthaladnak a peték, felületükre – mely igencsak ragadós – homokszemek tapadnak.
A petékből mozgékony kis lárvák kelnek ki, melyek a legkisebb repedéseken, nyílásokon, lyukakon is átbújnak, hogy megfelelő fejlődési helyükre jussanak. A méhek fészkeiben élősködők először csak a tartalékokat fogyasztják, majd megtámadják a lárvákat is.
Jelentőségük
[szerkesztés]A pöszörlegyek bizonyos szempontból igen jelentősek, de jelentőségük kettős: egyrészt hasznosak, mert pusztítják az ember szempontjából káros fajok lárváit és bábjait (pl. növényeinket tizedelő hernyókat és sáskalárvákat). Ugyanakkor a hasznos rovarok (pl. fürkészdarazsak, fürkészlegyek) lárváit is elpusztítják, mely végeredményben igencsak káros.
Osztályzásuk
[szerkesztés]A pöszörlegyek fajszáma igen magas, így érthető, hogy igen sok alcsaládot különíthetünk el a családon belül, melyek a következők:
|
|
|
|
Források
[szerkesztés]- Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970
- A. E. Brehm: Az állatok világa 16. – Ízeltlábúak II., Kassák Kiadó, Bp., 1997
- Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
