Pirókegér

Pirókegér
Az állat felülről
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Muroidea Család: Egérfélék (Muridae) Alcsalád: Egérformák (Murinae) Nem: Apodemus Kaup, 1829 Alnem: Apodemus Faj: A. agrarius
Tudományos név
Apodemus agrarius Pallas, 1771
Szinonimák
Szinonimák Mus agrarius Pallas, 1771 Apodemus albostriatus (Bechstein, 1801) Apodemus caucasicus Kuznetzov, 1944 Apodemus chejuensis Johnson & Jones, 1955 Apodemus coreae Thomas, 1908 Apodemus gloveri Kuroda, 1939 Apodemus harti (Thomas, 1898) Apodemus henrici Lehmann, 1970 Apodemus insulaemus Tokuda, 1939 Apodemus insulaemus Tokuda, 1941 Apodemus istrianus Kryštufek, 1985 Apodemus kahmanni Malec & Storch, 1963 Apodemus karelicus Ehrström, 1914 Apodemus maculatus (Bechstein, 1801) Apodemus mantchuricus (Thomas, 1898) Apodemus nicolskii Charlemagne, 1933 Apodemus nikolskii Migouline, 1927 Apodemus ningpoensis (Swinhoe, 1870) Apodemus ognevi Johansen, 1923 Apodemus pallescens Johnson & Jones, 1955 Apodemus pallidior Thomas, 1908 Apodemus pratensis (Ockskay, 1831) Apodemus rubens (Oken, 1816) Apodemus septentrionalis Ognev, 1924 Apodemus tianschanicus Ognev, 1940 Apodemus volgensis Kuznetzov, 1944
Elterjedés
A pirókegér elterjedési területe   egész éves
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pirókegér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pirókegér témájú médiaállományokat és Pirókegér témájú kategóriát.

A pirókegér vagy pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj.

Az állat az Apodemus nem típusfaja.

Előfordulása

A pirókegér Európa középső és keleti részein, valamint Szibéria déli részén, Mandzsúriában, Koreában, Kínában és Tajvanon él szántóföldeken és ritkás erdőkben. Télen megtelepszik az elhagyatott épületekben.

Megjelenése

A pirókegér hasonlít rokonához, a erdei egérhez (Apodemus sylvaticus). Színe hátán szürkésbarna, hasa fehéres. Legfeltűnőbb ismertetőjele a hátán végighúzódó fekete csík. Hosszúkás testéhez viszonylag hosszú farok tartozik. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva halad. Teste 9-11 centiméter, farka 7-9 centiméter. Súlya 18-25 gramm, legfeljebb 50 gramm.

Életmódja

Pirókegér a Bükk-vidéken

Rokonainál kevésbé félénk, nappal és éjszaka egyaránt aktív erdeiegér-faj.

Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra.

Télire a madárfészket is éléskamrának használja, és magvakat halmoz fel benne.

A pirókegér elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal.

Szaporodása

A szaporodási időszak az időjárástól függően májustól októberig-novemberig tart. Évente akár 3-4-szer is szaporodik. A nőstény 21 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 9-10 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 7-8 hetes korban érik el.

Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek.

Ellenségei

A pirókegér sok ragadozó számára jelent fontos táplálékforrást. Fő ellenségei a róka, a menyét, a nyest, a borz és a házi macska. Bagolyköpetekben is rendszeresen találnak pirókegér-maradványokat.

Rokon fajok

• Erdei egér (Apodemus sylvaticus)
• Sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis)
• Kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178