Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Rubinyi Mózes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rubinyi Mózes
SzületettRubin Mózes
1881. április 1.
Debrecen
Elhunyt1965. szeptember 26. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaSimonyi Lenke
(h. 1906–1928)
Bodor Ilona
(h. 1930–1931)
Simonyi Ilona
(h. 1935–1965)
SzüleiRubin Bernát
Friedländer Eszter
Foglalkozásairodalomtörténész,
nyelvész
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B parcella, 9. sor, 2. sírhely)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rubinyi Mózes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rubinyi Mózes, született Rubin Mózes (Debrecen, 1881. április 1.[1]Budapest, 1965. szeptember 26.[2]) irodalomtörténész, nyelvész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1948; tan. 1949; l. visszaállítva 1989).

Kutatási területe: Nyelvesztétika; a magyar nyelvtudomány története; Mikszáth Kálmán írásművészete.

Élete

[szerkesztés]

Rubin Bernát (1836–1924)[3] és Friedländer Eszter gyermekeként született izraelita családban. Szülővárosában végezte a középiskolát, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait, mely idő alatt kétszer járt Moldvában, az ottani csángók nyelvjárásainak tanulmányozására. Később Lipcsében és Berlinben általános nyelvtudományt tanult. 1902-ben doktorált, 1903-ban szerezte meg tanári oklevelét. 1903-tól 1938-ig, nyugdíjazásáig a budapesti polgári iskola, illetőleg kereskedelmi iskola tanára volt. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején főiskolai tanárrá nevezték ki, mely tisztségtől a forradalom bukása után megfosztották. 1945 és 1948 között kinevezték Budapest főváros kulturális és tudományos ügyeinek előadójává. 1947-ben magántanárrá habilitálták A nyelvtudomány és irodalomtudomány határkérdései témakörben, 1947. július 29-én címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az újonnan bevezetett szovjet tudományos szisztéma szerint 1952-ben a nyelvtudományok kandidátusa fokozatot érte el.

Sajtó alá rendezte Mikszáth Kálmán irodalmi hagyatékát 17 kötetben és Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseit (1922), s Mauks Kornélia A borzvári kastély titka c. művét (1924). Továbbá szerkesztőbizottsági tag volt a Magyar Nyelvőr c. magyar nyelvészeti szakfolyóiratnál.

Háromszor nősült. Első felesége Simonyi Ármin és Brüchler Berta lánya, Lenke (1882–1928)[4] volt.[5] A felesége halálát követően, 1930. december 18-án Budapesten, a Terézvárosban nőül vette Bodor Ilonát, akitől egy évvel később elvált.[6] Harmadik felesége Simonyi Ármin és Brüchler Berta másik lánya, Ilona volt, akivel 1935. április 16-án Újpesten házasodott össze.[7]

Rubinyi Mózes sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-9-2.

Társasági tagságai

[szerkesztés]

1929-től haláláig a Magyar PEN Club ügyvezető alelnöke volt. Az 1926-ban általa alapított Vajda János Társaságban is aktívan munkálkodott. A Magyar Irodalomtörténeti Társaságban a választmányi tagok sorába került. A La Fontaine Társaságban igazgatósági tag, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak tagja volt.

Munkái

[szerkesztés]
Emléktáblája egykori lakhelyén
  • A moldvai csángókról. In: Vasárnapi Ujság, 1900. 42. sz.
  • A moldvai csángók múltja és jelene. In: Ethnographia, 1901. XII. évf. (1901) 3. sz. 115–124.; 4. sz. 166–175. p.
  • Adalékok a moldvai csángók nyelvjáráshoz. Budapest, 1901. (Klny. a Magyar Nyelvőrből).
  • Újabb adalékok a csángók nyelvjáráshoz. Budapest, 1902. (Klny. a Magyar Nyelvőrből).
  • Csángóország. Kolozsvár, 1902.
  • Die Csángó-Magyaren in der Moldau. In: Ethnographische Mittheilungen, 1902.
  • Két tanulmány a nyelvészet és a nyelvművelés történetéből. Grimm és Révai. A Mondolatról s a nyelvújítás egy elhanyagolt forrásáról. Budapest, 1903. (Nyelvészeti Füzetek 6. Klny. a Magyar Nyelvőrből).
  • Irodalmi köznyelvünk szókincse. In: Magyar Nyelvőr, 1904.
  • Révai Miklós élete és nyelvészeti törekvései. Szemelvényekkel. Írta és jegyzetekkel ellátta. Pozsony, 1904. (Segédkönyvek a magyar nyelv és irodalom tanításához 13.)
  • Általános nyelvtudomány. Budapest, 1907.
  • Tanulmányok a romániai csángókról. Budapest, 1906 (1907).
  • A világnyelv kérdése. 1907, németül 1914.
  • Nyelvesztétika. Budapest, 1908.
  • Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest, 1910.
  • Az erdélyi magyar nyelvművelő társaság története. 1911.
  • Révai Miklós magyar nyelvi és irodalmi kézikönyve. 1912.
  • A hangutánzás problémájának története. 1912, németül 1913.
  • Mikszáth Kálmán élete és művei. Budapest, 1917.
  • Ibsen Henrik. 1918.
  • Vajda János. Budapest, 1922.
  • Kiss József élete és munkássága, 1925.
  • Kiss József élete és munkássága. Budapest, 1926.
  • Herczeg Ferenc, Budapest, 1926
  • Újabb csángó följegyzések. In: Magyar Nyelvőr. LX. évf. (1931) 3–6. sz. 71–73. p.
  • Adalékok a csángók múltjához és jelenéhez. In: Magyar Nyelvőr. LXIV. évf. (1935) 9–10. sz. 119–124. p.
  • A nyolcvanéves Radó Antal, Budapest, 1942.
  • Simonyi Zsigmond helye a magyar nyelvtudomány történetében. Budapest, 1949.
  • Mikszáth népiskolai nyelvkönyve In: Magyar Nyelvőr 1954, 79-80. oldalak
  • Emlékezések és tanulmányok. (Írásainak teljes bibliográfiájával). Budapest, 1962.

Cikkei jelentek még meg a Keleti Szemlében, a Budapesti Hírlapban, az Újságban. 1902 óta a lipcsei Literarisches Centralblattban a magyar nyelvtudományi munkákat ismertette.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Szépe György: Rubinyi Mózes In: Magyar Nyelvőr, 1956
  • Terestyéni Ferenc: Rubinyi Mózes In: Magyar Nyelvőr, 1956
  • Ferenczi László: Rubinyi Mózes In: Élet és Irodalom, 1965. 40. sz.
  • Szabó B. István: Rubinyi Mózes In: Irodalomtörténeti Közlemények 1965.