SPAD S.XIII
| SPAD S.XIII | |
 | |
| Funkció | Vadászrepülőgép |
| Gyártó | SPAD |
| Tervező | Louis Béchéreau |
| Gyártási darabszám | 8472 |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1917. április 4.[1] |
| Méretek | |
| Hossz | 6,25 m |
| Fesztáv | 8,25 m |
| Magasság | 2,60 m |
| Szárnyfelület | 21,1 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 566 kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 856 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Hispano-Suiza 8Be V8 hengerelrendezésű vízhűtéses benzinmotor |
| Teljesítmény | 220 LE kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 218 km/h |
| Hatósugár | 2 óra |
| Legnagyobb repülési magasság | 6650 m |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz SPAD S.XIII témájú médiaállományokat. | |
A SPAD S.XIII együléses, kétfedelű francia vadászrepülőgép volt az első világháborúban. 1917-ben jelent meg a nyugati fronton. Franciaország mellett a többi szövetséges állam is használta.
Előzmények
[szerkesztés]A SPAD S.XIII a SPAD S.VII továbbfejlesztése volt. A SPAD 7 1916-ban lépett szolgálatba, de 1917 elején már rendszeresen alulmaradt a német felderítő gépekkel vívott légicsatákban. A francia pilóták legjobbja, Georges Guynemer is elkezdett egy továbbfejlesztett változat mellett lobbizni. A SPAD tervezője Louis Béchereau először a SPAD S.XII-t készítette el, ami azonban csak mérsékelt sikert aratott, ezért ezt továbbfejlesztve elkészült a SPAD S.XIII.
A SPAD S.XIII számos aerodinamikai és egyéb továbbfejlesztésben különbözött elődjétől, beleértve a nagyobb szárnyfelületet, az erősebb Hispano-Suiza motort és egy második Vickers gépfegyvert a tűzerő növelése érdekében. Mindezek a változtatások megnövelték a repülőgép teljesítményét a repülésben és a harcban egyaránt. A gép gyorsabb volt mint a vele egyidőben repült brit Sopwith Camel és a német Fokker D.VII, azonban a manőverezhetősége rosszabb volt, különösen alacsony sebesség mellett.
Története
[szerkesztés]1917. április 4-én repült először a SPAD S.XIII és a következő hónapban már a francia légierő, a Aéronautique Militaire kötelékében már szolgálatba is állt. Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje által megvásárolt 893 darab gépnek majdnem a fele még 1920-ban is szolgálatban volt. A háború után exportálták továbbá Japánba, Lengyelországba és Csehszlovákiába is.
Hadrendbe állító országok
[szerkesztés]
Argentína- (két repülőgép)
Belgium
Brazília
Csehország- (a háború után)
Franciaország
Görögország
Olasz Királyság
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Japán
Lengyelország- (a háború után)
Orosz Birodalom
Thaiföld
Spanyolország
Törökország
Egyesült Királyság
Amerikai Egyesült Államok
Uruguay
Pilóták
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ winchester, 23
Hivatkozások
[szerkesztés]- Sharpe, Michael. Biplanes, Triplanes, an Seaplanes. London: Friedman/Fairfax Books (2000). ISBN 1-58663-300-7
- Winchester, Jim. Fighter - The World's Finest Combat Aircraft - 1913 to the Present Day. barnes & Noble Publishing, Inc. and Parragon Publishing. ISBN 0-7607-7957-0
.png){kind=small}
