Saimaa
Saimaa | |
Saimaa tó légi felvételről | |
Ország(ok) | Finnország |
Hely | Finn-tóvidék |
Vízgyűjtő terület | 69 500 km2 |
Típus | jégvájta tó |
Elsődleges források | Pielisjoki |
Elsődleges lefolyások | Vuoksi folyó |
Hosszúság | 77 km |
Szélesség | 1,3-14 km |
Felszíni terület | 4400 km2 |
Átlagos mélység | 17 m |
Legnagyobb mélység | 84 m |
Víztérfogat | 36 km3 |
Part hossza | 14850 km |
Tszf. magasság | 75,70 m |
Szigetek | 13710 |
Települések | Lappeenranta, Imatra, Savonlinna, Mikkeli, Joensuu |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 61° 15′, k. h. 28° 15′61.250000°N 28.250000°EKoordináták: é. sz. 61° 15′, k. h. 28° 15′61.250000°N 28.250000°E | |
A Saimaa a Néva vízgyűjtő rendszerében | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Saimaa témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Saimaa (más néven Iso-Saimaa, magyarul ’Nagy-Saimaa’) Finnország legnagyobb tava, egyben Európa negyedik legnagyobb természetes tava.[1] A Finn-tóvidéken található, a tó levezető folyója a Vuoksi, mely a Ladoga-tóba vezeti a Saimaa vizét.
A Saimaa partján fekvő városok: Lappeenranta, Imatra, Savonlinna, Mikkeli, Joensuu, Kitee és Varkaaus.
Földrajz
[szerkesztés]A Saimaa felülete mintegy 4380 négyzetkilométer. Tulajdonképpen földnyelvekkel összekapcsolt tórendszerek összessége, melyek közül a legnagyobbak a Déli-Saimaa (más néven Saimaa vagy Saimaa-selkä), a szigetekkel tarkított Pihlajavesi Savonlinnától délre, a szinte érintetlen természetet képviselő Haukivesi Savonlinnától északra, valamint a nyilt vízű Pyhäselkä Joensuutól délre.
A tó átlagosan 75,70 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, legnagyobb mélységét, 84 métert, Yövesinél mérték.
A Saimaa-medencének (a tónál nagyobb terület) vannak olyan részei, ahol az „egy egységre jutó partvonalhossz nagyobb, mint bárhol máshol a világon, a teljes hossz pedig közel 15 000 kilométer. A szigetek magas száma – 14 000 – mutatja, hogy milyen részletekben gazdag labirintus rendszer ez.”[2]
Keletkezés
[szerkesztés]I. e. 6500 körül, a jégkorszak után Saimaa és Päijänne közös medencében létrehozta Közép-Finnország nagytavát, mely Kalajokin keresztül a Botteni-öbölbe folyt le. A szárazföld emelkedésével a közös medence megszűnt és a Saimaaból önálló tó lett. Ezzel egyidőben a Kymijokihoz tartozó két levezető csatorna is megtört, melyekből a Päijänne levezetése lett. A két megszűnt levezetés helyett kb. i. e. 4000-ben létrejött a Vuoksi.[3]
Vízi közlekedés
[szerkesztés]A Saimaa-csatorna Lappeenranta-tól Viborgig és Suomenlahtiig vezet. Csatornák kötik össze a Saimaa tavat Dél-Finnország más tavaival (Unnukka, Kallavesi, Pielinen és Juojärvi) egy igazi víziút-hálózatot alkotva. A csatornákat korábban elsősorban a fa- és egyéb árucikkek szállítására használták, jelenleg – a Saimaa-csatorna élénk teherszállító forgalma kivételével – utazók, csónakosok és utasszállító hotelhajók teszik ki a főbb felhasználói csoportot.
Állatvilág
[szerkesztés]A ritka és veszélyeztetett édesvízi fókák közül a saimaa-gyűrűs fóka csak itt él. Ez a kritikusan veszélyeztetett alfaj, más gyűrűs fóka populációtól mintegy 8000 évvel ezelőtt vált külön. Ma már csak kb 260 egyedre teszik számukat.[4] Az itt őshonos Saimaa-tavi pisztráng saimaai Saimaa Pielinen és az őshonos tavi pisztráng természetes körülmények között már nem szaporodik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dél-Savo Regionális Környezetvédelmi Központ [1][halott link] finn nyelven
- ↑ Saimaa – Finland´s largest lake -2008archieved at Wayback Machine
- ↑ T. Jussila Suomen esihistorian kronologiataulukko Mirkroliitti Oy
- ↑ Helsingin Sanomat Saimaannorpan sukupuutto on jo "erittäin todennäköistä", Helsinki Archiválva 2011. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Saimaa című finn Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Saimaa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.