Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Szádeczky-Kardoss Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szádeczky-Kardoss Lajos
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Születettszádecsnei Szádeczky Lajos
1859. április 5.
Pusztafalu
Elhunyt1935. december 29. (76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Házastársafarkaslaki Hincs Mária (1862-1943)
Foglalkozásamagyar történész, egyetemi tanár
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1920–1922)
KitüntetéseiMTA-tag
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szádeczky-Kardoss Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szádecsnei Szádeczky-Kardoss Lajos (Pusztafalu, 1859. április 5. – Budapest, 1935. december 29.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1909). Szádeczky-Kardoss Gyula bátyja.

Kutatási területe: Erdély 16–17. századi története, a székelység története és a törökországi magyar emlékek.

Élete

[szerkesztés]

A nemesi származású szádecsnei Szádeczky-Kardoss család sarja. Édesapja szádecsnei Szádeczky Sámuel (1824–1894) evangélikus református lelkész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tüzérhadnagya,[1] édesanyja ivanóczi Kanócz Jeanette (1836–1914) volt.[2]

1914. április 9-én I. Ferenc József magyar királytól újabb előnevet és címert kapott, és egyben engedélyt arra, hogy „Szádeczky” vezetéknevét Szádeczky-Kardosra változtassa.[3]

Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, 1881-ben történelem–latin szakos középiskolai tanári oklevelet, 1882-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. A budapesti Egyetemi Könyvtárban kapott tisztviselői állást, itt a könyvtárosi munka mellett a magyar történelem kutatásával is foglalkozott. Tanulmányutakon vett részt még egyetemi hallgatóként (Románia, Lengyelország, 1880), majd könyvtári tisztviselőként (Bukovina, 1883). A budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták, 1883-ban, A magyar történelem XVI. és XVII. századbeli része témakörből.

1891-ben a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen kapta meg a Magyar Történelem katedrát, s a nyilvános rendes tanárrá való kinevezést. Kolozsvári éveiben Erdély és leginkább a székelység történelme, a hun–székely–magyar rokonság és -eredet kérdésével és II. Rákóczi Ferenc irányában végzett kutatásokat.

1895-ben tagja volt Zichy Jenő Kaukázusba, Közép-Ázsiába szervezett expedíciójának. Zichy, mivel Szádeczky kitűnő gyorsíró is volt, őt választotta az expedíció történeti feljegyzéseinek, néprajzi tanulmányainak és útinaplójának vezetésére. Az útinaplót gyorsírásból Schelken Pálma, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és gyorsírásos kézirat számos más megfejtője tette át magyar nyelvre, és jelentette meg, 2002-ben.

Törökországban (1903) tett tanulmányutakat, majd vilniusi, román és lengyel levéltárakban kutatott. Számos forrásértékű kötetet tett közzé, ő volt a Székely oklevéltár szerkesztője, s a Századok című, ma is élő történelmi szakfolyóirat segédszerkesztője.

Olyan kiváló tanítványait is bevezette a történetírás rejtelmeibe, mint Kelemen Lajos és Veress Endre.

Széles körű nemzetközi szakmai kapcsolatokkal rendelkezett, munkássága hazájában és külföldön egyaránt ismert és elismert volt. 1888-ban az MTA levelező, 1909-ben rendes tagjává választották. A vesztes első világháború véget vetett oktatói és kutatói munkájának a megszűnt kolozsvári magyar egyetemen. Ő is menekülni kényszerült, 1921-től 1929-ig a Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem Magyar Történelmi Intézetét vezette, az ugyancsak Erdélyből menekült Márki Sándor pedig az Egyetemes Történelmi Intézetet,[4] Erdélyi Lászlóé a Művelődéstörténeti Intézet lett, lényegében a volt kolozsvári intézményszervezésnek megfelelően. Szádeczky 1920–1922 között Hódmezővásárhely kormánypárti országgyűlési képviselője volt.

Szádeczky-Kardoss Lajos szegedi évei alatt, 1927-ben került kiadásra A székely nemzet története és alkotmánya c. monográfiája, mely több évtizedes kutatómunka eredménye. 70 éves korában, 1930. október 30-án nyugdíjazták.

Házassága és gyermekei

[szerkesztés]

Feleségül vette farkaslaki Hincs Máriát (1862–1943),[5] farkaslaki Hincs Miklós (1819–1887), királyi táblai hites ügyvéd, a gróf széki Teleki család jószágigazgatója, táblabíró, és Kalke Károlina (1820–1882) lányát. A házasságukból született:

  • Dr. Szádeczky-Kardoss Lajos (1886–1962), jogász, nyugalmazott ítélőtáblai bíró, ügyész. Felesége Fromm Ilona
  • Szádeczky-Kardoss Margit (1894–1978), első férje dömsödi és hajósi Hajós Iván (1893–1918), huszár főhadnagy, majd Bánhegyi István (1885–1965) MÁV-főigazgató felesége.[6]
  • szádecsnei Szádeczky Mária (1888-1912), kis- és nagypirithi dr. Hagymássy Dénes ügyvéd felesége.
  • Szádeczky-Kardoss István (1889-1918), m. kir. tüzérhadnagy, a párizsi Crédit Lyonnais bankhivatalnoka.
  • Szádecsnei Szádeczky Ilona (1891–1892)

Művei (válogatás)

[szerkesztés]
Báthory István erdélyi fejedelem emléktáblája az általa, 1579-ben alapított Vilniusi Egyetem falán

Irodalom

[szerkesztés]

Lukinich Imre: Szádeczky-Kardoss Lajos nekrológja lásd Századok, 1936

Társasági tagság

[szerkesztés]

Elismerések

[szerkesztés]
  • Vilniusi Tudományos Társaság tiszteletbeli tagja
  • Krakkói Lengyel Akadémia kültagja (1926-)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szádeczky-Kardoss_Lajos&oldid=26750067”