Szelce
| Szelce (Selci Đakovački) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Diakovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31415 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1412 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 111 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′, k. h. 18° 21′45.316667°N 18.350000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′, k. h. 18° 21′45.316667°N 18.350000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szelce (horvátul: Selci Đakovački) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Diakovár központjától 4 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Diakovár-Vinkovci síkságon, a Diakovárt Pozsegával összekötő főút mentén, Diakovár és Kondrić között fekszik. Településrészei: Drinkovača, Gajnača, Jarište, Jela, Kuglenova pusta és Vrtlag.
Története
[szerkesztés]A település területe már az őskorban is lakott volt. Területén két jelentős őskori régészeti lelőhely is található. A „Kaznica-Rutak” lelőhely[2] a településtől keletre, közvetlenül Kaznica-patak mellett található. Itt az újkőkorszak korai szakaszához tartozó Starčevo-kultúra és a középső neolitikumhoz tartozó Sopot-Bicske kultúra településének maradványait tárták fel. A „Pajtenica” lelőhelyen[3] a kőrézkori Balaton-Lasinja kultúra településének maradványait találták. A kultúra tagjai elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, ezért településeik meglehetősen gyakran változtak, többnyire magasabb pozíciókba helyezkedtek el vízforrások közelében és gyakran költöztek.[4]
Szelce falu már a középkorban is létezett. Első említése 1324-ben „Zeulche” alakban történt. 1339-ben „Zelyche”, 1422-ben „Zelche”, 1428-ban „Zelcze”, 1467-ben „Zeelcz” néven említik a középkori források. Névna várának tartozéka volt.[5] Neve a szláv „selo” főnév kicsinyítő képzős változata, mely kis falut jelent. A 15. században még egy tucat település volt ezen a területen, ezek közül a középkort csak Szelce és Galsinc élte túl. A többi 1536-ban a török hódítás áldozata lett. A szelcei plébánia a török uralom idején is működött. 1637-ben plébánosa Filip Kamengradanin volt. A török uralom 1687-ig tartott. A török kiűzése után csak 8 ház maradt a településen. A település a diakovári püspökség uradalmának része lett. Plébániája 1710-ig működött, akkor Diakovárhoz csatolták. A legnagyobb fejlődést Mandić és Bakić püspökök idejében érte el. 1758-ban már 51 háza volt 427 lakossal. A fejlődést a 18. század végén pestisjárvány akasztotta meg, így 1803-ban csak 35 ház állt itt 371 lakossal.
Az első katonai felmérés térképén „Szelcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szelcze” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szelcze” néven 142 házzal, 907 katolikus vallású lakossal találjuk.[7] A 19. században bácskai németek és magyarok nagyarányú betelepülése változtatta meg a lakosság etnikai összetételét.
A településnek 1857-ben 774, 1910-ben 1262 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 42%-a horvát, 29%-a német, 23%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német és magyar lakosság menekülésre kényszerült. Helyükre főként Dalmáciából érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1796 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 774 | 782 | 720 | 1.064 | 1.259 | 1.262 | 1.311 | 1.458 | 1.566 | 1.628 | 1.703 | 1.930 | 2.022 | 2.064 | 1.985 | 1.796 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1859-ben épült. A templom egyhajós. Harangtornya a homlokzat előtt áll, a templomba a torony földszintjén kialakított előcsarnokon keresztül lehet bemenni. Piramis alakú toronysisak fedi. A plébániát 1969-ben alapították újra.
- A település határában található a Mlinac-tó. Ez egy mesterségesen előállított tározó, amelynek teljes felülete 13,60 hektár, átlagos mélysége 3 méter. A Mlinac-tó két kis forrásból és csapadékvízből nyeri vizét. A vízfelület szabálytalan alakú, számos öböl és félsziget tagolja.
Kultúra
[szerkesztés]KUD „Hrvatska čitaonica” kulturális és művészeti egyesületet 1988-ban alapították.
Oktatás
[szerkesztés]A település első iskolája 1857-ben nyílt meg azon a helyen, ahol ma a posta áll. Első tanítói Janko Pikija, Franjo Turković, Franjo Gotlibović és Julka Slaninka voltak. 1903-ban a helyi képviselő testület új iskola építését határozta el. Az építés 1904. tavaszán kezdődött és még abban az évben be is fejeződött.
Sport
[szerkesztés]Az NK Omladinac Selci Đakovački labdarúgóklubot 1947-ben alapították. Mai pályáját 1980-ban avatták fel. A csapat jelenleg a megyei 2. ligában szerepel.
Egyesületek
[szerkesztés]- DVD Selci Đakovački önkéntes tűzoltóegylet
- LD Srndać vadásztársaság
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6911.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7358.
- ↑ Pdfslide.net: Arheološka nalazišta u Slavoniji (horvátul)
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...618. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 68. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- Diakovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
