Szenterzsébet (Románia)
- Más jelentéseire ld. Szenterzsébet (egyértelműsítő lap). Ha egy hivatkozást követve kerültél ide, javítsd a hivatkozást az egyértelműsítő lapnak megfelelően.
| Szenterzsébet | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Nagyszeben |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Szenterzsébet
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 48′ 40″, k. h. 24° 10′ 40″45.811111°N 24.177778°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 40″, k. h. 24° 10′ 40″45.811111°N 24.177778°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szenterzsébet témájú médiaállományokat. | |
Szenterzsébet (románul: Gușterița, németül: Hammersdorf) egykor önálló település, ma Nagyszeben városrésze Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Magától Nagyszebentől északkeletre fekszik, attól a Szeben folyó és újabban a nagyszebeni körgyűrű felüljárója választja el.
Nevének eredete
[szerkesztés]Német nevének előtagja a Humbert férfinév, amelyet népetimológiával később a 'kalapács' jelentésű Hammer szóhoz igazítottak. Román nevének alaptagja a gușter ('gyík') szó, szláv képzővel. Írásos névalakjai: Vmbertus, Villa Umberti és Villa Humberti (1309), Villa Hupardi (1332–35), Hammersdorf (1414), Hommolzdorph (1440), Gustericze (1733), Gusterica (1750), Szenterzsébet (1808). Magyar szövegben 1686-ban Hamostorf,[1] 1709–12-ben homostorfi hegyen.[2]
Története
[szerkesztés]A településtől északkeletre, a Wartberg hegy teraszán 1870-ben nyolcszáz kilogrammnyi késő bronzkori bronztárgyat találtak: 18 bronzkardot, 9 lándzsát, 3 ép és 4 törött tőrpengét, 100 kis fejszét, 2 kétélű szekercét, 70 sarlót, 3 kalapácsot, több tokos és egyenes vésőt, számos fűrészpengét, kisebb-nagyobb karikákat, bronzgyűrűket, pikkelyeket, hajtűket, nagy vederszerű edényeket hallstatti jellegű fülekkel, állati (leginkább hattyú-) alakzatokkal.[3]
Szebenszéki szász falu volt. Az első Szeben környéki szász települések közé tartozott. 1600-ban Basta, 1602-ben Báthory Zsigmond, 1658-ban és 1661-ben tatár és havasalföldi hadak, 1690-ben Thököly Imre serege pusztították. A 19. század végén az volt a híre, hogy szász lakói különösen módosak, és ezért rátartiak.[4] Román lakóit a 20. században a părădaisâne csúfnévvel illették, mert sok paradicsomot termesztettek.[5]
1910-ben 1741 lakosából 858 volt német, 817 román, 39 főként cigány és 25 magyar anyanyelvű; 836 evangélikus, 803 ortodox, 63 római és 33 görögkatolikus vallású.[6]
1950-ben vagy 1954-ben csatolták Nagyszebenhez.
Látnivalók
[szerkesztés]- Evangélikus temploma eredetileg háromhajós bazilikaként épült a 13. század elején. A 15. század végén kezdték átalakítani. Kerítőfala és azon belül a gótikus kápolna a 16. századból való. Tornya 1742-ben épült.[7]
- Az evangélikus paplak, mellette Johann Michael Ackner dolgozószobájával.
Gazdaság
[szerkesztés]- Téglagyár.[8]
Híres emberek
[szerkesztés]- 1605-től haláláig, 1613-ig itt volt lelkész Leonhard Basilius.
- 1764-től haláláig, 1785-ig itt volt lelkész Johann Seivert történetíró, költő.
- 1821-től haláláig, 1862-ig itt volt lelkész Johann Michael Ackner régész, természettudós.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Inczédi Pál naplója (1660–1697.), in Történeti emlékek a Magyar Nép községi és magán életéből, II. kötet, Pest, 1860, 11. o. Online
- ↑ Cserei Mihály: Erdély históriája. Budapest, 1983, 208. o.
- ↑ A Pallas nagy lexikona
- ↑ Emily Gerard: The Land Beyond the Forest. Facts, Figures, and Fancies from Transylvania. Edinburgh – London, 1886, 2, 82. o.
- ↑ Grigore Rusu, Viorel Bidian, Dumitru Loșonți: Atlasul lingvistic român pe regiuni: Transilvania; date despre localități și informatori. București, 1992, 197. o.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Sabin Adrian Luca – Zeno Karl Pinter – Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al județului Sibiu
- ↑ tondach.ro Archiválva 2012. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
Képek
[szerkesztés]-
-
-
Ackner házikója -
ortodox templom -
Férfi viselet (1882)
.JPG)
