Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Szojuz TMA–10

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz TMA–10
Nemzetközi Űrállomást kiszolgáló program
Repülésadatok
ŰrügynökségOrosz Szövetségi Űrügynökség
HívójelKarat (Карат)
HordozórakétaSzojuz–FG
A repülés paraméterei
Start2007. április 7.
17:31 UTC
StarthelyBajkonur
Leszállás
ideje2007. október 13.
Időtartam~ 190 nap
Űrhajó tömege7,27 t
Pálya
Pályamagasság
Föld körül200/242 km
Pályahajlás
Föld körül51,67°
Periódus
Föld körül88,64 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz TMA–10 témájú médiaállományokat.

A Szojuz TMA–10 a Szojuz–TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése volt 2007-ben. A 34. emberes repülés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).

Küldetés

[szerkesztés]

Hosszú távú cserelegénységet szállított az ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű.

Jellemzői

[szerkesztés]

2007. április 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Több pályamódosítást követően április 9-én a Nemzetközi Űrállomást (ISS) automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,9 perces, az 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, apogeuma 237 kilométer volt.

Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. Fogadták a teherűrhajókat (M59, M60, M61), kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot.

2007. október 1-jén műszaki hiba miatt (a leszállást segítő giroszkóp téves adatot szolgáltatott) keményebb leszállás következett, az űrhajósok erőteljes gravitációs (9 g) terhelést kaptak (a normális 4g helyett). Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 330 kilométerre délre ért Földet. Összesen 196 napot, 17 órát, 4 percet és 35 másodpercet töltött a világűrben. 3105 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet

[szerkesztés]

Indításkor

[szerkesztés]

Leszálláskor

[szerkesztés]

Tartalék személyzet

[szerkesztés]

Felkészülés

[szerkesztés]

Simonyi több hónapos felkészítésen és számos vizsgán vett részt, ahol 60 szakértő előtt sikeresen bizonyította, hogy két társával képes megoldani a repülés alatt adódó esetleges problémákat. Simonyi az oroszországi felkészülés során meglátogatta az Enyergija vállalat ipari komplexumát és múzeumát, ahol az Ural–1 számítógép kiállított darabjával is találkozott. Ennek továbbfejlesztett változatán, az Ural–2 jelzésű gépen készítette el első komolyabb saját programját, mely egyik első lépése volt a sikeres számítástechnikai pálya irányába.

Néhány nappal a start előtt társaival együtt azt a hangárt is megtekintette, ahol űrhajójuk hordozórakétáját készítették elő a startra. A 40 méter magas Szojuz–FG hordozórakétát aztán április 5-én állították fel a starthelyen.[1]

Repülés

[szerkesztés]

A Szojuz TMA–10 2007. április 7-én indult. 2007. április 9-én este, magyar idő szerint 21:10-kor sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson.[2] Az orosz Zarja moduljának alsó részén csatlakozott az űrállomáshoz. A megközelítés teljes folyamata gyakorlatilag automatikus, miután az űrhajó 150 ± 50 m-es távolságban megközelítette az űrállomást.[3]

A „második magyar űrhajós” teljes űrutazása 14 napig tartott. Az ISS-en Simonyi több mérést is végzett a mára magyar űrkutatási sikertörténetként elkönyvelt Pille nevű sugárzásmérő eszközzel. Április 12-én és április 13-án magyar rádióamatőrökkel és diákokkal váltott szót a Nemzetközi Űrállomáson lévő rádióamatőr-készülék segítségével.

Simonyi a Szojuz TMA–9 jelű űrhajóval tért vissza április 21-én. Társai az amerikai Michael López-Alegría és az orosz Mihail Tyurin, az ISS 14. személyzetének tagjai voltak.[4][5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz TMA–9

Szojuz-program
2003–2010

Utódja:
Szojuz TMA–11