Tacna

Tacna
Tacna címere Tacna címere Tacna zászlaja
Közigazgatás
Ország	Peru
Megye	Tacna megye
Tartomány	Tacna
Körzet	Tacna
Polgármester	Julio Medina Castro
Irányítószám	23000
Népesség
Teljes népesség	286 240 fő (2017)
Tszf. magasság	552 m
Időzóna	PET (UTC-5)
Elhelyezkedése
d. sz. 18° 03′ 20″, ny. h. 70° 14′ 54″-18.055555555556, -70.248333333333
Tacna honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Tacna témájú médiaállományokat.

Tacna egy város Peruban, Tacna megye székhelye. A 19. század és a 20. század végén chilei uralom alatt állt, amit a helyiek többnyire elnyomásként éltek meg, ez pedig jelentősen felerősítette a Peruhoz fűződő nemzeti, hazafias érzéseket a városlakók körében. A korábbi függetlenségi harcokban betöltött szerepe miatt nevezik Ciudad Heroicának („hősies város”) is. 2017-ben lakóinak száma közel 290 000 volt.

Földrajz

Tacna Peru legdélebbi megyéjében, Tacna megyében található, az ország legdélebbi megyeszékhelye. Az Andok hegyláncai és a Csendes-óceán partja közötti kietlen, sivatagos síkságon épült fel, igaz, a hegyekből érkező Caplina folyó keresztülfolyik rajta. A városból az ország belseje és a tengerpart felé, valamint a közeli chilei határhoz is vezetnek utak.

Története

Neve a kecsua nyelvből ered: a taka jelentése „üt”, a na pedig „helyet” jelent.

Története 1572-ben kezdődött, amikor a spanyolok egy indián redukciót hoztak létre a mai város helyén. Később az ajmara és spanyol betelepülők lassan egy mesztic lakosságú települést alakítottak ki. Fejlődésében nagy szerepet játszott, hogy azon a kereskedelmi útvonalon feküdt, ami a hegyi területeket kötötte össze Arica vidékével. A város hosszanti útjai régi inka utak mentén alakultak ki, amelyet szabálytalan időközönként szűk, sötét keresztutcák kereszteztek. A 18. század elején még igen kicsi településnek számított: 500 lakója sem volt.

A Peru és Chile közötti háborút lezáró ancóni szerződés értelmében a város chilei fennhatóság alá került, az országhatár a Sama folyóig tolódott északra. 1886-ban az újjászervezett chilei Tacna megye székhelyévé Locumbát tették. Az 1883-as szerződés kimondta, hogy tíz évvel később népszavazást kell tartani Tacna és Arica térségekben, hogy a lakók eldönthessék, melyik országhoz kívánnak tartozni, ám ennek a szavazásnak a megtartását a chilei vezetés folyamatosan akadályozta, elhalasztotta. 1925-ben és 1926-ban Calvin Coolidge amerikai elnök John Pershing és William Lassiter személyében két küldöttet menesztett a helyszínre, akik jelentésükben megállapították, Chile nem biztosítja a minimális feltételeket sem egy igazságos szavazás megtartásához. Végül az 1929-es limai szerződés oldotta meg a helyzetet, amelynek értelmében Arica Chilénél maradt, míg Tacna 1929. augusztus 28-án visszatért Peruhoz. Azóta ezt a napot a nemzeti egység ünnepnapjaként tartják számon Peruban, a városban pedig minden évben megtartják az úgynevezett zászlómenetet.

Turizmus, látnivalók

A város, mivel közel fekszik a határhoz, az országba érkező turisták egyik fő belépési pontja. Mivel itt is vannak látnivalók, ezért sokan meg is állnak Tacnában. A belvárosban áll a Rózsafüzér királynője székesegyház, előtte és háta mögött pedig egy hosszan elnyúló parkosított tér található, ahol díszszökőkút és több emlékmű (például Miguel Graué és Francisco Bolognesié) is megtekinthető. Híres emlékműve a városnak az Arco Parabólico nevű hatalmas, lefelé nyíló parabolára emlékeztető ív alakú építmény, amelyet a csendes-óceáni háború hőseinek tiszteletére emeltek. Tacna legíresebb múzeumai a Nemzeti Vasútmúzeum, a kerámiákat és textileket bemutató Casa Zela és a Casa Museo Basadre. További nevezetességek még az Avenida Bolognesi nevű út, a községi színház és a Dinoszauruszok parjka.

Elterjedt helyi szokás, hogy az emberek reggel empanadákat (kisült kenyértészta valamilyen sós töltelékkel) esznek, és ezt sokan a városba látogató turisták közül is kipróbálják. A városban több híres empanadería is működik, azaz olyan üzlet, ahol ilyen ételeket lehet vásárolni.

Tacnától mintegy 25 km-re találhatók a megye nagy nevezetességei, az ősi micullai sziklarajzok.

Képek

• 
  A székesegyház
• 
  Az Arco Parabólico emlékmű
• 
  Egy szökőkút éjjeli díszkivilágításban
• 
  1908-ból származó mozdony a Nemzeti Vasútmúzeumban